A jelen és a jövő háborúi egyre inkább proxyháborúk lesznek; magyarán az állam nem küld hadüzenetet és saját katonát, hanem azonosítatlan szabadcsapatokat és kiberegységeket indít harcba – mondta a Szabad Európának Tilesch György MI-szakértő, aki szerint dezinformálásban verhetetlenek az orosz államnak dolgozó hekkerek. A Szilícium-völgy mesterségesintelligencia-guruja szerint az orosz kormány digitális dezinformációs taktikája kiválóan alkalmas a közvélemény és ezáltal a társadalom befolyásolására, amely megágyazhat úgymond az invázió jogosságának, de akár béníthatja is a nemzetközi véleményt, fokozva a megosztottságot. A szakértő azt mondta lapunknak: jelen pillanatban olyan digitális fegyverarzenál van az orosz állam kezében, amelyet már részleteiben bevetettek a világ különböző tájain.
Küszöbön áll egy orosz invázió, a hírek szerint február közepén támadhat az orosz hadsereg, amely már hetekkel ezelőtt felsorakozott az ukrán–orosz, illetve a fehérorosz határon. Egy esetleges invázióban mekkora szerepet kaphatnak az orosz állami hekkerek, illetve a mesterséges intelligencia bevetése? Ennyi katona mellett egyáltalán jut szerep a digitális harcosoknak?
Naná. Néhány napja volt egy bejelentés arról, hogy az amerikai titkosszolgálatok bizonyítékot találtak arra, hogy az oroszok egy úgynevezett deep fake videót gyártottak dezinformációs céllal. Ezt a videót akarják majd kiberfegyverként használni az ukrán konfliktusban, amely besározza a jelenlegi ukrán vezetést. Azt, hogy ez a videó kikerül vagy sem, nem tudjuk, és azt sem, hogy mennyire lesz visszatartó erő az oroszok számára, hogy ez kiderült.
Mennyire ütőképes az orosz állami hekkercsoport egy kiberháborúban?
Ha kiberháborúról beszélünk, annak néhány vonatkozásában az oroszok talán ezüst-, talán aranyérmesek a világban, és az is biztos, hogy már vagy négy-öt éve masszívan folyik ez az aszimmetrikus „árnyékháború” Ukrajnával is. Hadd osszak meg egy személyes anekdotát arról, hogy az orosz állam hekkerei mit művelnek, és mennyire súlyosan. Valamikor három évvel ezelőtt itt volt a NATO főtitkárhelyettese San Franciscóban, és zárt körben beszélgettünk ezekről a kérdésekről. Akkor azt mondta, hogy napi hatvanezer támadás éri a NATO szervereit, főleg orosz, de inkább kínai hekkertámadások. Akkoriban még főleg terheléses, úgynevezett DDoS-támadások voltak, de ez alatt a néhány év alatt is rengeteget fejlődött a technológia, főleg a mesterséges intelligenciával kiegészülve. Ha meg kell neveznem, hogy az oroszoknak mi a legnagyobb erősségük, az a kiberháború és annak a dezinformációs, tehát társadalmat manipuláló része.
Az oroszok már évekkel ezelőtt tesztelték a hibrid háború egyes elemeit, amikor az Egyesült Államok keleti partján csapást mértek több kritikus amerikai infrastruktúrára; közműveket támadtak meg. Ukrajnában két évvel ezelőtt csaptak le a közműhálózatra, és szerintem borítékolható, hogy ha lesz bármilyen háború vagy invázió, az igencsak erősen meg lesz segítve kiberháborús eszközökkel, ez száz százalék.
Mire kell ilyen esetben gondolni? Arra, hogy lekapcsolják a térségben az internetet, nem lesz mobilhálózat vagy áram? Elzárják a vízcsapot?
Amit felsoroltál, arra mind számítani lehet, hiszen az orosz állam által megbízott hekkerek képesek erre. De ellátási láncokat, élelmiszer-ellátási láncokat is képesek megtámadni és megbénítani. A dezinformációs taktikájukat sem hagynám szó nélkül, vagyis a közvélemény, ezáltal a társadalom befolyásolását, amely megágyaz úgymond az invázió jogosságának vagy bénítja a nemzetközi véleményt, fokozva a megosztottságot. Ebben is nagyon jók, ezt évek óta fejlesztik. Ez azt jelenti, hogy az oroszok különböző dezinformációs módszerekkel terjesztik a saját érveiket. Magyarán mondva jelen pillanatban a kezükben van egy olyan digitális fegyverarzenál, amelyet már részleteiben bevetettek a világ különböző tájain.
Ami érdekes, hogy a tradicionális sajtó még mindig azt vizsgálja, hogy hány nap alatt lehet katonákkal lerohanni Ukrajnát. De alapvetően nem biztos, hogy ez a lényeg, ugyanis kiberháborús eszközökkel úgy térdre lehet kényszeríteni egy országot, hogy közben a térségben alig van katonája a támadónak. Az is tudható, hogy az oroszoknak drónhadseregük is van, és nem kifejezetten érdekeltek abban, hogy tradicionális háborús inváziót hajtsanak végre: ne feledjük, hogy a mai napig az a hivatalos retorikájuk, hogy ez az oroszpárti szabadságharcos ukrán állampolgárok függetlenségi háborúja, és „ők ott se voltak”. A jelen és a jövő háborúi egyre inkább proxyháborúk lesznek; magyarán az állam nem küld hadüzenetet és saját katonát, hanem azonosítatlan szabadcsapatokat és kiberegységeket indít harcba. Ezeket hívom outsource-olt, vagyis kiszervezett invázióknak vagy háborúknak, ahol a katonákat felváltják a digitális és robotizált harcoló egységek.
Ha már a kiszervezésnél tartunk. Bevethetnek az oroszok felbérelt kiberegységeket irányító külföldi hekkereket, vagy inkább saját, népnemzeti hatáskörben oldják meg?
Tudomásom szerint az oroszok ezeket a saját embereikkel oldják meg, szigorúan Oroszországban. Egy illusztris képpel élve százasával ülnek kiberszakemberek a pincehelyiségekben, és olcsón dolgoznak azért, hogy megcsinálják a dezinformációs és a kibertámadásos részét. Nyilvánvaló, hogy nekik sincs meg minden technológiájuk, ezért rettentően fontos az éppen felmelegedő orosz–kínai kapcsolat, hiszen a saját dróntechnológiájuk kevésbé fejlett, ezért azt a kínaiakkal bizniszelik le. Az oroszok jelenleg erősebbek Kínánál a szoftverháborúzásban, illetve a digitális dezinformációban, amelynek nagyon komoly hagyományai vannak még az analóg Szovjetunióból.
Az elmúlt években az Egyesült Államok halállistára tett kínai techóriásokat, a TikTokot pedig nemzetbiztonsági kockázatnak minősítve betiltotta. Aztán a lendület elfogyott és ellaposodott.
Azt gondolom, hogy piackorlátozó rendelkezésre a jövőben is lehet számítani a digitális térben is, sőt egyre erősödően. De hogy egy másik aspektust említsek: arról nem sokan beszélnek, hogy az Egyesült Államok hogyan tudja aktívan segíteni atlanti elkötelezettségű szövetségeseit a régióban, illetve Ukrajnát. A híradások alapvetően arról szólnak, hogy az Egyesült Államok és a NATO-országok hány katonát küldenek a régióba. Először is kizárnám, hogy NATO-katonák fognak Ukrajnában lövészárkokban harcolni: ez puszta elrettentési technika. Ezenfelül nagyon szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy a jelen és a jövő háborúit hús-vér katonák fogják megvívni. Nem oszt, nem szoroz több ezer katona megjelenése a régióban. Ezt mindenki lesöpri magáról, hiszen ezek csak gesztusértékkel bírnak. Magyarán mindenki arra játszik, hogy olyan elrettentő erőt tudjon felvonultatni, amelyet utána nem kell bevetni. Arról kevesebb híradás szól, mert erről nem nagyon szeretnek beszélni, hogy milyen digitális fegyverekkel segítik Ukrajnát meg azokat az országokat a régióban, akik kiállnak Ukrajna mellett. Szerintem ezek sokkal inkább meghatározó fegyvernemek abban a tekintetben, hogy egyáltalán lesz-e háború, és ha lesz, milyen eredménnyel zárul.
Milyen digitális technológiákra gondolsz?
Ebbe nem igazán mennék bele: se harcoló fél nem vagyok, sem e cselekmények beavatottja.
Nemcsak a digitális hadviselésben tör előre a mesterséges intelligencia, hanem szinte mindenhol: oktatás, kutatás-fejlesztés, egészségügy. Nemrég a Világgazdasági Fórum kiadásában, a davosi fórumra készülve mutattatok be egy úgynevezett Felsővezetői MI-kézikönyvet (AI C-Suite Toolkit), amely a topmenedzserek digitális bibliája lehet. Mi ez a Toolkit?
A Toolkit egyik fejezetének társzerzője voltam. A Világgazdasági Fórum a föld egyik legmeghatározóbb vezetői platformja, amelynek van egy kőkemény, a mesterséges intelligenciával foglalkozó lába is. Én már harmadjára dolgozom velük hasonló globális hatású jelentéseken. Ez az MI Toolkit egy sorozat része: az első rész a nagy cégek igazgatótanácsai tagjainak szólt, a most publikált második rész pedig a felső vezetőket szólítja meg.
A felső vezetők értik, hogy hatalmas potenciál van a mesterséges intelligenciában. Mi abban raktunk le újat az asztalra, hogy leírtuk azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt két-három évben bizonyítottak. Alá tudjuk támasztani, hogy melyek azok a pozitívumok, amelyek egy vállalatnál történnek, ha a helyén kezelik a központi stratégiát, rászánják az időt és a befektetést.
Előnyt élveznek azok is, akik az első pillanattól kezdve úgy döntenek, hogy nagyon magas etikai standardok mentén fogják a mesterségesintelligencia-projekteket megvalósítani: ez pedig konkrét versenyképességi kérdés. A Microsofttal például nagyon szorosan együtt dolgoztunk ebben. Lelkes vagyok attól, hogy úgy látom, az üzenet kezd átmenni, hiszen a tudatformálás és a gondolatformálás volt a szándékunk az MI korának felkészült és felelős vezetői számára.
