Választások voltak Tádzsikisztánban. Az országot irányító vezető, Enomali Rahmon hatalomban lévő elnök ötödszörre indult a tisztségért. Megnéztük, hogy eddig kik voltak az ellenfelei. Enomali Rahmon lassan három évtizede Tádzsikisztán elnöke, kétszer kellett módosítani a tádzsik alkotmányt, hogy ez létrejöhessen.
Rahmon egy olyan választáson se nyert, amit a nyugati megfigyelők, tisztának, fairnek vagy demokratikusnak tartottak volna. Például azért, mert ritkán indult valódi ellenjelölt.
Enomali Rahmon újra 90 százalék feletti eredménnyel nyert, a Szabad Európa tádzsik szolgálata és a Current Time végigvette a korábbi választásokat, és a Rahmon ellen korábban induló jelölteket.
Rahmon először 1994-ben indult az elnökségért. Két évvel előtte ugyan eltörölték az elnöki tisztséget Tádzsikisztánban, de 1994-re visszaállították. Enomali Rahmon 1992-1994 között a Legfelsőbb Tanács vezetője volt, ami akkor szintén az ország legmagasabb hivatali tisztségét jelentette.
A korábbi miniszterelnök az 1994-es választáson volt Enomali Rahmon ellenfele. Utóbbi a választási adatok szerint a szavazatok 60 százalékával nyerte el az elnöki tisztséget. Abdullojonov szerint viszont ő volt a választás valódi győztese. A választás után elhagyta az országot, és jelenleg az Egyesült Államokban él. 2013-ban Ukrajnában letartóztatták a tádzsik hatóságok által kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján.
A választás alatt, 1992 és 1997 között polgárháború dúlt az országban, és Rahman fő ellenfele vitatta a végeredményt.
A választásokat két évvel a polgárháború lezárulta után tartották. A háború végét a tádzsik kormány és az iszlamista vezetésű ellenzék közötti békemegállapodás jelentette. A választások után Tádzsikisztán módosította az alkotmányát, bevezették a hétéves elnöki mandátumot, amit egy ember csak egyszer tölthet be. De ez nem vonatkozott a hatalomban lévő Rahmonra, aki így később újra indulhatott.
Számos elnökjelölt kifogásolta, hogy a hatóságok akadályozzák őket az aláírásgyűjtésben, ami a hivatalos elnökjelöltséghez volt szükséges. Szafarali Kenjajev, a Szocialista Párt elnöke is indulni akart a választásokon, de nyolc hónappal előtte meggyilkolták az ország fővárosában, Dusanbében.
Az 1992-es miniszterelnök-helyettes a polgárháború alatt Afganisztánban élt, több ellenzéki vezetőhöz hasonlóan. Ő az Tádzsik Iszlám Újjászületés Párt (IRPT) első és utolsó olyan jelöltje, aki elindulhatott az elnökválasztáson. A hivatalos adatok szerint a szavazatok két százalékát szerezte meg. Egy BBC-nek adott interjúja alapján az ellenzék veresége miatt „bizonyos IRPT-vezetőket” okolt, akik „az utolsó pillanatig bojkottálták a választásokat”. Davlat Uszmon a választás után kilépett a pártból. 1998 és 2000 között kereskedelmi és gazdasági miniszter volt az iszlamisták és a kormány közötti hatalommegosztási megállapodás alapján.
A hivatalos adatok szerint Rahmon 97,6 százalékkal nyerte az 1999-es választásokat.
TTadzsikisztán 2013-ban is módosította az ország alkotmányát, egy ciklus helyett két hétéves ciklust engedélyeztek az elnöknek.
A 2006-os volt az első olyan választás, amit az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) megfigyelői is ellenőriztek. A megfigyelők szerint a választás nem felelt meg a demokratikus választásokra vonatkozó normáknak. Emellett hiába volt öt jelölt, nem volt valódi verseny az indulók közt.
A Szocialista Párt épp a választások előtt szakadt ketté. Az egyiknek a vezetője lett Abduhalim Gafforov, a másikat Mirhuszein Nazrijev vezette. A helyi igazságügyi minisztérium Gafforovék csoportját ismerte el hivatalosan, így kövezték az utat Gafforov elnökjelöltségéhez. A hivatalos adatok szerint a szavazatok 2,8 százalékát szerezte meg.
Amir Karokulov egy évvel a választások előtt alapította a pártját, az Agrárpártot. A kormányt támogató Agrárpárt jelöltjeként a szavazatok több mint 5 százalékát szerezte meg. Az egykori elnökjelölt 2014-ben agyvérzésben elhunyt.
Iszmoil Talbakov a kormány mellett álló Kommunista Párt második embere volt, a szavazatok 5,2 százalékát nyerte el. Talbakov a párt elnöke is lett 2016 júliusában, de az év decemberében meghalt.
A kormányt támogató Gazdasági Reformok Pártja színeiben a szavazatok 6,32 százalékát kapta. 2020-as visszavonulásáig Olimjon Bobojev a párt vezetője is volt.
A tádzsik választási bizottság bejelentette, hogy Rahmon a szavazatok 79,3 százalékával nyert.
Szaid Szaidov, a gazdag üzletember és korábbi ipari miniszter hét hónappal a választások előtt jelentette be, hogy Új Tádzsikisztán néven új pártot tervez alapítani. Nem sokkal később letartóztatták többek közt hamisítás és többnejűség vádjával. 29 éves börtönbüntetésre ítélték, jelenleg is ezt tölti. Támogatói szerint politikai okok miatt ítélték el.
Az EBESZ megfigyelőire hivatkozva az EU szerint a 2013-as választás nem felelt meg a demokratikus normáknak. Az Egyesült Államok szerint a választás nem volt szabad, fair és átlátható sem. Az Oroszország vezette Független Államok Közössége szerint viszont demokratikus volt a választás.
A kormányt támogató Szocialista Párt vezetőjeként másodszor indult. A hivatalos adatok szerint a szavazatok 1,4 százalékát kapta.
Iszmoil Talbakov a kormány mellett álló Kommunista Párt második embere volt, szintén másodszor indult. A szavazatok csaknem öt százalékát szerezte meg. 2016-ban, 61 éves korában hunyt el.
A kormányt támogató Gazdasági Reformok Pártjának elnöke is másodszor indult. Ezúttal a szavazatok 3,8 százalékát szerezte meg.
A kormányt támogató Demokratikus Párt vezetője először szállt be a versenybe, végül a szavazatok majdnem egy százalékát kapta.
A kormányt támogató Agrárpárt vezetője a szavazatok 4,4 százalékát söpörte be a hivatalos adatok szerint.
Az Egyesült Reformerők koalíciója Bobonazarovát akarta indítani Enomali Rahmon ellen. Ojnihol Bobonazarova vezető helyi ember, jogi aktivista és a dusanbei Soros Alapítvány korábbi vezetője volt, a hatalomban lévő elnök egyetlen valódi kihívója. Állítása szerint a kampányát „nyomás alá” helyezték a helyi köztévétől kezdve a területi kormányzókon át az államigazgatás legalsó szintjéig. Bobonazarova végül nem indult a versenyben, állítása szerint kevéssel, de elmaradt a jelöltséghez szükséges 210 ezer aláírás megszerzésétől.
A 9,1 milliós Tádzsikisztánban a szavazatok 84,2 százalékát kapta Enomali Rahmon 2013-ban.
F2020-ban Enomali Rahmon ötödik alkalommal indult az elnökségért, ezúttal négy másik jelölt ellen. 2016-ban ugyanis a helyi parlament ismét megváltoztatta az alkotmányt, és Rahmont „Nemzetvezetőnek” szavazta meg. A Nemzetvezető pedig annyiszor indul az elnökválasztáson, ahányszor csak szeretne.
A négy ellenjelöltet a kormányt támogató pártok jelölték. Az ország egyetlen valódi ellenzéki csoportja, a Szociáldemokrata Párt bojkottálta a választást. Az IRPT-t 2015-ben betiltotta a helyi legfelsőbb bíróság. Vezetői és tisztségviselői közül többet bebörtönöztek, mások elhagyták az országot a kormány kemény fellépése során.
Legalább három független jelöltet akadályoztak meg az indulásban a 2020-as választások előtt.
A kormányt támogató Szocialista Párt vezetőjeként harmadszor is nekifutott. A szavazatok 1,49 százalékát kapta.
A 72 éves Abdullajev 2017 óta vezeti a kormányt támogató Kommunista Pártot. A parlamenti képviselő osztályvezető volt a Belügyminisztériumban és kábítószer-elleni regionális vezető Khatlon tartományban. A szavazatok 1,17 százalékát szerezte meg.
A kormányt támogató Agrárpárt 60 éves vezetője tíz éve parlamenti képviselő. 2013-2014-ben Vose körzet kormányzója volt. A szavazók kicsit több mint három százaléka döntött mellette a hivatalos adatok szerint.
A Gazdasági Reformok Pártjának új vezetője Rusztam Rahamtzoda, 2020-ben szerezte meg ezt a pozíciót. Az öt éve parlamenti képviselő politikus a szavazatok 2,15 százalékát nyerte el.
Az ország keleti feléből, Khorugh városából származó 30 éves ügyvéd független jelöltként indult volna. Ergasev később bejelentette, hogy feladja a kampányát, mivel nem sikerült elég alírást szereznie a jelöltséghez.