Oroszország sietve épít új lakásokat Mariupolban, az orosz ostrom során lerombolt ukrán kikötővárosban. Az egykori lakosok vágynak a visszatérésre, de szerintük az újjáépítés minősége megkérdőjelezhető. A Kijev által ellenőrzött területre menekült ukrán tisztviselőknek saját tervük van a várossal, ha egy nap azt sikerül visszafoglalni.
2022 júniusában, alig egy hónappal azután, hogy Ukrajna feladta Mariupol, az egykor nyüzsgő kikötőváros felőrlő védelmét, a pusztító ostromot folytató Oroszország megkezdte az újjáépítést.
Az orosz tisztviselők azt remélték, hogy a megszállt város, amelynek a háború előtt közel 426 ezer lakosa volt, újra életre kel és visszacsábítja a több százezer elmenekült ember egy részét, különösen azokat, akik Oroszországba költöztek át.
Közel egy évvel később a háborút továbbra is tart, küszöbön áll a beígért ukrán ellentámadás és az új Mariupol felépítésére irányuló erőfeszítések továbbra nyögvenyelősen haladnak. Az oroszok által kinevezett helyi vezetők szerint több száz újonnan épített lakás készült el, vagy közeledik a befejezéshez.
De a Szabad Európa orosz szolgálatához tartozó North.Realities által a korábbi lakosokkal készített interjúk a város jövőjével kapcsolatos nagyfokú bizonytalanság képét festik le. (Ezek a lakosok olyan emberek, akik időközben visszatértek, hogy munkába álljanak, beköltözzenek az új lakásokba, vagy humanitárius segélyt osszanak szét a sietős és kétes minőségű építkezések közepette.
„Gyorsan építkeznek. De a minőséget illetően nem igazán tudok mit mondani” – jegyezte meg Roman, a 40 éves egykori villanyszerelő, akit családjával együtt evakuáltak Mariupolból és hónapokig az oroszországi Szentpéterváron élt.
Az építkezések részeként kétszer küldték munkára Mariupolba, ahol a bérek lényegesen magasabbak, mint amit idénymunkásként Szentpéterváron keresett. A Szabad Európa North.Realities című műsorának interjúalanyaihoz hasonlóan ő is kérte, hogy álnéven említsük.
A kiemelt bérezés ellenére azt mondta, hogy az építkezések nagy része silány minőségű, az ideiglenes munkásokat Közép-Ázsiából és máshonnan hozták be, hogy gyorsan dolgozzanak, megfelelő minőségellenőrzés nélkül.
„Az ablakokat például néha háromszor vagy négyszer is be kell szerelni” - mondta. „Nagyon rosszul csinálják”.
„Még ha helyre is állítják Mariupolt, nem tudom, hogy milyen lesz” - mondta. „Régen egy félmilliós [lakosságú] iparváros volt, most pedig üdülőhelyet akarnak belőle csinálni, de egy üdülőhely szezonálisan él”.
Roman szerint az Ukrajna vezetésével kapcsolatos egykor negatív érzései megváltoztak.
„Kiderült, hogy nem is volt minden olyan rossz” - mondta. „Mindannyian a szomszédunkra [Oroszországra] néztünk. ’Talán a szomszéd almái finomabbak’. És talán eleinte finomabbak is voltak. Csak később derült ki, hogy rohadtak.”
„Olyan, mint egy szellemváros”
Nem világos, hogy Mariupol lakói közül hányan menekültek Oroszországba és az orosz ellenőrzés alatt álló területekre, szemben azokkal, akik ukrán ellenőrzés alatt álló területre, vagy nyugati országokba távoztak.
Ukrán tisztviselők becslései szerint legalább 25 000 ember halt meg az orosz ostromban. Az ostrom akkor ért véget, amikor 2022. május 16-án a magát az Azovstal-fémműbe befészkelt több száz ukrán tengerészgyalogos és az ellentmondásos történetű Azov zászlóalj tagjai megadták magukat.
Az ENSZ becslése szerint Mariupol többemeletes lakóépületeinek akár 90 százaléka is megsemmisült vagy megrongálódott. Ugyanilyen sorsra jutott a családi házak mintegy 60 százaléka. A város oroszok által kinevezett parancsnokának becslése szerint mintegy 32 500 magánlakás semmisült meg teljesen vagy részben.
A hírek szerint ismeretlen számú ember tért vissza a városba, miután korábban Oroszországban ideiglenes lakhelyeken szállásolták el őket. Sokan közülük feltehetően idős nyugdíjasok.
„Olyan, mint egy szellemváros” - mondta egy Szvitlana nevű nő, aki oda-vissza utazott Mariupolba, hogy megkeresse a városba visszatért idős rokonait. „Csak romok vannak, maga a légkör minden erőt kiszív az emberből. Az emberek egy éve élnek így”.
„Fizikailag nehéz ott élni” - mondta. „A liftek nem működnek. A csapvíz nem iható. Vagyis vizet kell venni, kocsira rakni, de a kocsit nem lehet lent hagyni, mert ellopják, így az egészet fel kell cipelni az emeletre.”
Azok, akik visszatértek, nehezen találnak élelmet vagy szükséges gyógyszereket. Egy másik nő, aki azt kérte, hogy Olha néven említsük, elmondta: végtelen sorok állnak, hogy pénzt - orosz rubelt - vegyenek fel a néhány működő bankautomatából, vagy hogy orosz útlevelet igényeljenek.
Olha elmondta, hogy amikor Mariupolba értek, találkoztak az egyik ismerősük idős édesanyjával. Az asszony mutatott neki egy élelmiszersegély-csomagot, amelyet a városvezetés osztott ki: egy csomag száraztésztát és néhány húskonzervet.
„Kóstolja meg a mariupoli konyhát” - mondta a néni viccelődve Olhának.
„A boltok tele vannak mindennel, de ezt csak a katonák és az építők tudják megengedni maguknak, mivel ők normális fizetést kapnak. A helyieknek mindez túl drága” - mondta a nő.
Vágyakozás a visszatérésre
A Mariupol újjáépítésére irányuló orosz erőfeszítések közé tartozik a harcokban lerombolt több tízezer családi és tömbház lebontása.
Az új, magas lakóházak építésének egyik helyszíne a város egyik délnyugati kerülete; a projekt lebonyolításával a Pobeda Alapítvány nevű szervezetet bíztak meg, amelynek finanszírozási forrásai átláthatatlanok. Egy másik helyszínen ötemeletes lakóházak kezdenek emelkedni rohamos ütemben. A jelentések szerint mindössze 80 nap alatt felépült lakótelep fővállalkozója az orosz védelmi minisztérium tulajdonában lévő vállalat.
„A minőség rossz, az biztos” - mondta Petro Andriuscsenko, Mariupol ukrán polgármesterének tanácsadója, aki jelenleg Ukrajna más területén él és aki gyakran megszólal a médiában a várost érintő kérdésekben.
„A házak többé-kevésbé olyanok, mint a szovjet panelházak” - mondta a Szabad Európa ukrán szolgálata regionális projektjének, a News of Azovnak. „És amit most építenek, annak semmi köze sincs ahhoz, amit lebontottak vagy leromboltak”.
Hanna Romanenko, a 0629 című mariupoli hírportál főszerkesztője egyetért ezzel és azt állítja, hogy többemeletes házak alapjai silány minőségűek. „Hétköznapi betont használnak az alapokhoz, amely zsugorodás nélkül két-három év múlva egyszerűen elporlad” - mondta.
Egy másik lakos, Larisza elmesélte, hogy férjével 2022 tavaszán menekülotek Mariupolból Oroszországba, de aztán visszatértek, hogy idősödő szüleikről gondoskodjanak. Elmondta, hogy számításai szerint mindössze hét új építkezés zajlik.
Elmondta, hogy a volt lakosok új lakáshoz jutásának folyamata bonyolult, de a nyugdíjasok elsőbbséget élveznek.
„Nem sokan kapnak új lakást: vagy nincs meg nekik minden szükséges dokumentum, vagy nem tetszik nekik az új lakás”, vagy az új lakások túl kicsik - mondta.
Tamara és családja nemrég tért vissza az oroszországi Szentpétervárról, ahol ideiglenesen szállásolták el őket. Mariupolban lévő jelenlegi szállásukon még mindig láthatók a lövések nyomai és az épületet idénymunkások renoválják, miközben néhány lakásban még mindig van lakó.
Azt mondta, örül, hogy visszatért; a levegő minősége jobb, mivel a város összes nehézipari létesítménye megsemmisült. „A klíma jobb lett, mert a gyárak már nem üzemelnek” - mondta.
De – tette hozzá – „a férjem alig tudott munkát találni és most attól fél, hogy esetleg elcsalják a fizetését”.
Közben a szennyvízelvezetés még mindig nagy probléma, amit az orosz városvezetés nem javított ki, mondta a távolból az ukrán önkormányzati tanácsadó, Andriuscsenko.
„A csatornák nem működnek és minden a tengerbe kerül. Ez méginkább eldugítja a csatornarendszert. Mit lehet építeni, ha a nem működő csatornák fölé új házakat húznak fel anélkül, hogy a csatornarendszert újjáépítenék?” – tette fel a kérdést.
Egy szentpétervári nő, aki nemrég tért vissza Mariupolba, hogy gyógyszereket és más humanitárius segélyeket hozzon, azt mondta, hogy sok építőmunkást látott.
„Az volt az érzésem, hogy több az építőmunkás, mint a helyi lakos” - mondta Szvitlana. „Nekem úgy tűnt, hogy inkább a leromlott házakat állítják helyre, mintsem hogy újakat építenének.”
De a város, teszi hozzá, még mindig nagyrészt lerombolt pusztaság. Néhány lakos elmondta neki, hogy az épületeket akkor is bontották, amikor még maradtak bennük holttestek.
„A lakóházak kiégett szemgödreibe ablakokat szerelnek be, még azelőtt, hogy a vízvezetéket és az áramot helyreállítanák és megtisztítanák az elszenesedett falakat” - mondta. „Mindenütt égett szag terjeng.”
„Jobb, ha elfogadod, amit felajánlanak”
Miután tavaly év elején elhagyta Mariupolt, Olha, a nyugdíjas könyvelő és lánya, Natalja, aki a város egyik kohászati üzemében dolgozott, a Szentpétervárhoz közeli Leningrádi területre került. Olha elmondása szerint nehezen tudtak megélni: a havi lakbér szinte az egész, takarításból keresett fizetésüket felemésztette.
2023 januárjában visszatértek Mariupolba. A lakásuk többé-kevésbé ép volt, bár Olha elmondása szerint kifosztották és mindent elloptak.
Ketten nekiláttak a lakás rendbehozatalának, munkásokat fogadtak fel; de a kivitelezés minősége silány volt.
Natalja abból él, hogy cigarettát árul a feketepiacon, mondta Olha. Ő azt reméli, hogy havi nyugdíjat kap majd a Donyecki Népköztársaság - a Mariupolt magában foglaló, Oroszország által annektált - vezetésétől.
Elmondta, hogy a városi hatóságok azon fáradoznak, hogy új lakásokat osszanak ki a visszatérni szándékozóknak. Néhány barátja már kapott lakást, de az otthonok „kényelmetlen” helyeken vannak.
A tisztviselők viszont közölték velük: „Jobb, ha megragadjátok ezt a [lehetőséget]. Sokan visszatérnek a városba, visszautasítják a [lakáskiutalást] és aztán egyáltalán nem kapnak semmit” - mesélte Olha, hogy mint mondtak a barátainak.
„Jobb, ha elfogad, amit felajánlanak... És mit számít, hogy hol laksz? A lényeg az, hogy a szülővárosod lakjál.”
Az ukrán hatóságok a maguk részéről bizakodásuknak adnak hangot, hogy Mariupol egy napon visszatér az ellenőrzésük alá. Andriuscsenko elmondta, hogy az ukrán kormány saját újjáépítési tervet készít, amely reményeik szerint a Világbanktól és nagyvállalatoktól kap majd finanszírozást.
