Brutális támadást intéztek május végén szerb tüntetők a KFOR-erők – köztük magyar katonák – ellen a szerb többségű koszovói területeken beiktatott albán polgármesterek miatt. De miért tették magukévá az orosz agresszió szimbólumát, amikor összecsaptak a koszovói rendőrséggel és a békefenntartókkal?
Miközben Észak-Koszovóban az etnikai alapú zavargások újabb példáját láthattuk, a Pristina hatalmával szembeni ellenállást jelző szerb zászlók mellett megjelent az orosz terjeszkedés erőteljes szimbóluma.
A Szabad Európa balkáni szolgálata és más médiumok képeket osztottak meg az Ukrajnát megszálló orosz erők által használt Z betűről, amelyet a koszovói rendőrség és a NATO-békefenntartók járműveire festettek vagy firkáltak.
Egyesek még egy csoport maszkos férfit is lekaptak, amint éppen a koszovói különleges rendőri egységek páncélozott kék teherautóira fújják fel a jelet Zvečanban, a május 29-i legsúlyosabb erőszakos cselekmények színhelyén.
Több mint harminc NATO-békefenntartó sérült meg – jobbára magyarok és olaszok – a KFOR-misszió által indokolatlan támadásnak nevezett rendbontásokban több tucat szerb tüntető mellett.
A zavargásokat az váltotta ki, hogy a koszovói hatóságok a bojkottált választások után ragaszkodtak ahhoz, hogy a többségében szerbek lakta Észak-Koszovóban erőszakkal iktassanak be albán nemzetiségű polgármestereket, annak ellenére hogy nyugati politikusok sürgették: tegyenek lépéseket a feszültségek fokozódásának elkerülésére.
Észak-Koszovó az etnonacionalista zavargások egyik helyszíne a Balkánon és – Ukrajnán kívül – Európa egyik legveszélyesebb tűzfészke, ahol a nyugati orientációjú politikai erők és az oroszbarát ellenfelek állnak szemben.
Az erőszakos cselekmények óta a hivatalos belgrádi és szerb képviselők hallgatnak arról, hogy a tüntetők egy része a Z szimbólumot használta, ami egyértelmű, goromba gesztus Pristinának és a Nyugatnak a koszovói függetlenség támogatásáért, valamint a Szerbia hagyományos szövetségesével, Oroszországgal való szolidaritás lehetséges megnyilvánulása.
Sem a régió domináns szerb politikai pártja, a Belgrád által támogatott Szerb Lista, sem Szerbia Koszovóval fenntartott kapcsolataiért felelős hivatala nem válaszolt a Szabad Európa kérdéseire a szimbólum megjelenésével kapcsolatban Észak-Koszovó forrongó pontjain, és senki nem jelentkezett, hogy megmagyarázza, hogyan segítheti ez a szerb ügyet.
Tekintettel azonban arra, hogy a szerbek és az albánok továbbra sem tudtak túllépni a szerb–koszovói vitán – és a Moszkva diplomáciai támogatását élvező Belgrád az EU és az Egyesült Államok ösztönzése ellenére sem hajlandó elismerni Koszovót –, a térség elemzőinek van néhány tippjük.
„Politikailag motivált performance-művészet”
Szerintük a kisebbségi szerbeket „a nagyobb hatalommal való azonosulás érzésével” próbálják felruházni, hogy növeljék kollektív önbizalmukat, aláássák a szerb–koszovói vita legitimitását, miközben „támogatják a koszovói hatalommal szembeni agresszív fellépést” és aláássák a szerb együttműködési hajlandóságot Koszovó vélt nyugati szövetségeseivel.
„A vizuális azonosulás egy olyan nagyobb hatalommal, mint Oroszország, szimbolikus módja az önbizalomépítésnek és Moszkva ama sugallata erősítésének, hogy ez a népesség [a kisebbségi szerbek] fontos része egy nagyobb geopolitikai mozaiknak” – mondta Artan Muhaxhiri politikai elemző és a pristinai egyetem szociológiaprofesszora, de arra is figyelmeztetett, hogy az ilyen tevékenységek hatástalannak bizonyulhatnak, így inkább „politikailag motivált performance-művészetnek” tűnhetnek.
A koszovói szerbség és az orosz nacionalisták értük érzett szimpátiája azonban nem a levegőből jött, amire jó példa az akkor még nacionalista húrokat pengető Vuk Drašković későbbi kisjugoszláv külügyminiszter 1988-as regénye, Az orosz konzul. Drašković, a Szerbiai Megújhodási Mozgalom elnöke azóta a Kreml bírálójává vált, és tavaly azt mondta: Szerbiának el kell határolódnia Putyintól és Oroszországtól, különben „a Balkán Venezuelájává vagy Szíriájává” válhat. Még azt is hozzátette: lehet, hogy Moszkva támogatta Szerbiát Koszovó kérdésében, de „Ukrajna akkor nem volt benne a pakliban”.
Naim Leo Beširi, a belgrádi Európai Ügyek Intézetének ügyvezető igazgatója szerint az Ukrajna elleni orosz agresszió „már eddig is nagy szenvedést okozott, és destabilizálta a régiót”.
Akkor kerül sor a Z észak-koszovói megjelenésére, amikor Szerbia és Koszovó a hírek szerint a balkáni szomszédok közötti normalizálódásra irányuló, nyugati közvetítéssel folytatott tárgyalások utolsó fázisában van, miután márciusban szóbeli kötelezettségvállalásokat tettek.
Albin Kurti koszovói miniszterelnök januárban a NATO-csapatok számának növelését kérte országában, hivatkozva az Oroszország és Szerbia közötti együttműködés állítólagos erősödésére, amely Pristina szerint veszélyt jelent a koszovói biztonságra.
„Világos, hogy az oroszbarát elemek destabilizálni akarnak mindent Szerbiában és Észak-Koszovóban, amiben eddig megállapodtak” – mondta Beširi.
Először akkor került a nemzetközi figyelem középpontjába az óriási Z, amikor 2022 februárjában fehér festékkel felkenve feltűnt a provokálatlan ukrajnai invázióban részt vevő orosz katonai járműveken.
Később a Z Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatóinak jelképévé vált, a Kreml-barát közösségi és egyéb médiában is megjelent, és a tiltások ellenére a nagy sporteseményeken és más nemzetközi eseményeken is felvillant.
Ellenzői viszont ráakasztották a zvasztika nevet (a több nyelvben a horogkeresztet jelentő szvasztika és a Z kombinálásával). Bekerült a hagyományosan revansista, ortodox és pánszláv eszméket valló szerb szélsőjobboldal szimbolikájába is..
„Elfogadhatatlan cselekedet”
Az inváziót követő hetekben az oroszbarát belgrádi jobboldaliak Z betűt használták tüntetéseiken, hogy nyomást gyakoroljanak Aleksandar Vučić nacionalista-populista elnökre, hogy Szerbia maradjon ki az EU és más nyugati államok által bevezetett szankciós rendszerekből, amelyekkel Oroszországot büntetik Ukrajna elleni háborúja miatt. A Népi Őrjárat által szervezett 2022. márciusi belgrádi tüntetésen több tucat Z betűs jármű tűnt fel, amelyeken szerb és orosz zászlók lobogtak.
Ugyanezen csoportok közül sokan elkötelezett hívei Putyin ukrajnai háborújának és hangos ellenzői a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálásának. Egy hírhedt szerb ultranacionalista is a látogatók között volt tavaly a Wagner-csoport újonnan megnyitott szentpétervári főhadiszállásán, amelynek zsoldosai az orosz hadsereg reguláris csapatai mellett harcolnak Ukrajnában. Ugyancsak tavaly a Wagner „barátsági és együttműködési központot” nyitott a szerb fővárosban.
Ezt követően egy maroknyi Balkán-központú, oroszbarát vagy háborúpárti fiók osztotta meg a közösségi médiában a Z szimbólum észak-koszovói megjelenéséről készült képeket. Ezek között voltak olyan Telegram-oldalak, mint a Ruszija u szrcu (Oroszország közel a szívemhez), Zli orlovi (Gonosz sasok), Evroazija (Eurázsia) és a Bunt je stanje duha (A lázadás tudatállapot). Oroszország angol nyelvű nemzetközi médiaplatformja, az RT is megemlítette a Z feltűnését.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a május 29-i zvečani erőszakos cselekményeket követő kommentárjaiban párhuzamot vont Koszovó és a Krím nemzetközi elismerése között; utóbbit 2014-ben foglalta el, majd annektálta Moszkva.
Muhaxhiri elemző azt sugallta a Szabad Európa balkáni szolgálatának, hogy Moszkvának szüksége van a bonyolult koszovói helyzetre, hogy „fenntartsa reményeit”, hogy ott lesz az asztalnál, amikor Koszovó és Szerbia között létrejön a kapcsolatok normalizálását célzó „történelmi jelentőségű végleges megállapodás”.
Beširi, az Európai Ügyek Intézetének munkatársa nyersebb – és aggasztó – magyarázatot adott. „Ez a lépés az agresszív viselkedés támogatásának elfogadhatatlan cselekedete” – mondta.
