Amikor Lazar Radkov január közepén elindult Bulgáriából Ukrajnába, úgy gondolta, hogy ez lesz az utolsó önkéntes útja. Miután azonban január 20-án Harkiv mellett orosz lövedékek érték a segélykonvojt, és egyik önkéntestársa életét vesztette, úgy döntött, hogy folytatnia kell a munkát a háború sújtotta országban.
„Így megy ez a háborúban. Ezeket azért gyártják, hogy öljenek és csonkítsanak, efelől nem lehetnek kétségeink. Mindenki, aki odamegy, tisztában van azzal, hogy talán nem tér vissza, és minden napot ajándéknak tekint” – mondta Radkov a Szabad Európa bolgár szolgálatának.
Radkov a Caps For The Future (Kupakok a jövőért) nevű szervezet mögött álló 39 éves vállalkozó. A társaság műanyag palackok kupakjait és fémdobozokat gyűjt újrahasznosításra, a bevételből orvosi eszközöket adományoz ukrajnai kórházaknak. A jótékonysági szervezet egy külön kampány keretében generátorokat is szállít – csak a legutóbbi akcióban hetven darabot juttattak kórházaknak, iskoláknak, idősotthonoknak és lakóházaknak. A generátorok révén a frontvonalakon élő emberek melegedhetnek, feltölthetik a telefonjukat és forró levest ehetnek.
Az önkéntesek hetente nagyjából ötezer kilométert tesznek meg.
Január 20-án Radkov kilenc másik segélymunkással együtt utazott két buszon, amelyeket Ivo és Kalojan Kumanov – két testvér – biztosított, akiknek egy high-tech mezőgazdasági berendezésekre szakosodott cégük van. Ők ketten nagy szerepet játszottak a Caps For The Future-ban, és sikerült százezer bolgár levát (55.500 dollárt) összegyűjteniük az egyik mentőautóra.
„Egy nagyon jó ember ment el”
Már majdnem kijárási tilalom volt, és a buszok – rajtuk a jól látható „Önkéntes” jelzéssel – egy Harkiv környéki falu közelében haladtak. Az első buszban Radkov és hat ukrán önkéntes tartózkodott. Ez fogta fel a repeszek és a lökéshullám fő erejét, amely mindössze két-három méterről szakadt rájuk.
Radkov buszát repeszek szaggatták szét.
A férfi, aki dokumentálja a közösségi médiában ukrajnai munkája nagy részét, azonnal közzétette, hogy aknavető találta el őket. Később azonban ukrán katonák azt mondták, hogy akkoriban orosz dróntűz volt a környéken, és rosszkor voltak rossz helyen.
„A fejünk fölött repültek a darabok” – mondta Radkov.
Az egyik fiú elmondása szerint éppen lehajolt, hogy valamit a szemétbe dobjon. Miután eltalálták őket, azt mondták, hogy az ülését repeszek szúrták át. Radkov maga is talált repeszdarabokat a széldzsekijében, amelyek elmondása szerint a testpáncéljában ragadtak meg, de ő maga sértetlenül megúszta.
Az első busz sofőrje, Sasa Andrejev ukrán lelkész nem volt ilyen szerencsés. Szembekapta a repesz, és mire Radkov a mentőfelszereléssel odaért hozzá, már sárgára színeződött a sebeitől, amelyekből cérna és szövet állt ki ott, ahol a repesz átütötte a ruháját.
„Sikított a fájdalomtól. Más helyzetben megmértem volna a pulzusát, a telítettségét és a vérnyomását, és megpróbáltam volna infúziót beadni neki. De egy busz hátsó ülésén utaztunk, dobozokon feküdt, a sofőr pedig teljes gázzal száguldott az úton, ahol a holdbéli táj lyukainál csak valamivel kisebbek voltak” – mondta.
„Csak arra tudtunk figyelni, hogy ne essünk ki és ne végezzük az úton” – tette hozzá.
Körülbelül tíz perccel később értek kórházba. A sofőrt sürgősségi műtétre vitték, hogy eltávolítsák a lépét. Harkivba szállították további műtétre, de később megtudták, hogy nem élte túl.
„Egy nagyon jó ember ment el – mondta Radkov. – Sok embernek segített mind a humanitárius segítségnyújtással, mind a tavaly tavasszal, tűz alatt végrehajtott evakuálással. Igazi lelkipásztor volt, mint sokan Ukrajnában. Az egyház csodákat művel.”
Vállalva a kockázatot
Radkov azt mondja, mielőtt elindult a misszióra, amelynek során orosz tűz alá került, volt egy előérzete az utazással kapcsolatban. Több közeli barátjának írt utasításokat arra az esetre, ha nem térne vissza, és megmondta nekik, hogy szereti őket.
Azt mondja, a családja Bulgáriában folyamatosan aggódik a biztonságáért, és mindenki megkönnyebbül és örül, amikor élve tér vissza; különösen hétéves fia, akivel Radkov igyekszik teljesen őszintén beszélni arról, amit Ukrajnában lát.
Radkov négy újszülöttszállító mentőautóra gyűjtött össze pénzt, és folyamatban van a kampány egy ötödikre is.
Rengeteg támogatást kapott az emberektől interneten is, közösségi oldalakon, ahol gyakran posztol híreket és képeket, hogy rávilágítson szervezete munkájára. A bírálók egy része azzal vádolja, hogy hűtlenül kezeli a Caps For The Future pénzeszközeit azzal, hogy nemcsak Bulgáriában, de Ukrajnába is indít segélyakciókat. Szerintük a közösségi médiában közzétett, háborús övezetből származó posztjai a szemérmetlen PR-tevékenység megnyilvánulásai.
„Azért neveztek szemétládának, mert egy hetet elvettem az életemből, és azért kampányoltam, hogy segítsek azoknak, akikhez nem jut el az élelmiszer, akiknek tegnap tankok álltak a házuk előtt és gránátok hullottak körülöttük vagy közvetlenül rájuk” – reagált az interneten.
Szerinte ezek az emberek nem veszik észre, hogy 99 százalékban bulgáriai ügyekért dolgozik, és az általa gyűjtött pénz 99 százaléka bolgár gyerekeknek megy.
Radkov kitart amellett, hogy Ukrajnáért folytatott kampánya teljesen elkülönül a Caps For The Future-kampánytól, és a Cauzi.Bg alapítványon keresztül zajlik; még egy jelentést is közzétett, amelyben részletezi az összegyűjtött és elköltött összegeket, amelyek egy része a saját pénze. A többit kifejezetten erre a misszióra adományozták.
„Nem árulok semmit”
Azokra a vádakra, miszerint közösségi médiás posztjaival csupán szervezetét reklámozza, azt mondja: „Menjetek, és lőjenek aknákat a ti fejetekre, és csináljatok annyi PR-t, amennyit csak akartok. Ugyan miért csinálnék PR-t? Nem árulok semmit.”
Radkov 2017-ben indította el a Caps For The Future-t. Első sikere az volt, hogy koraszülött csecsemők számára inkubátorokat biztosított több bolgár kórház számára. Ezután négy neonatológiai mentőautóra gyűjtött pénzt, amelyek már újszülöttek befogadására is alkalmasak, és most folyik a kampány egy ötödikért.
A szervezet egy olyan terepjáró mentőautót is biztosított Bulgáriában, amely tűzoltótömlőket szállít a hegyvidéki területekre, és árvíz idején evakuálja az embereket. Radkov emellett ingyenes elsősegélynyújtó képzést szervez diákoknak.
A férfi azt mondja: a január 20-i támadás óta azon gondolkodik, hogy megváltoztatja ukrajnai önkéntes tevékenységét – és talán inkább a távolból folytatja. De a határon való átutazással járó kockázatot járulékos veszélynek tekinti.
„Minden emberben benne van, hogy segítsen; a lelkében, a pszichéjében – mondja. – Egyeseknél ez ritkábban nyilvánul meg, másoknál a veszély ellenére gyakrabban. Vannak, akik sajnos elmennek. De én vállalom ezt a kockázatot, bármit is tervez az Úr velem.”
