A frontvonal kóbor kutyáinak is van védőangyaluk
Több száz kilométert tesz meg hetente egy önkéntes, hogy etesse, itassa azokat a háziállatokat, amelyeket gazdáik a háború elől menekülve hagytak hátra a kelet-ukrajnai falvakban. Ahol heves harcok dúlnak, onnan egyenesen dnyiprói állatmenhelyére menekíti őket.
9
Egy vak kutya a bohorodicsnei iskola romjai között. „A csontig hatoló hidegben az állatoknak sokkal nehezebb életben maradniuk, mint az embereknek – mondja az önkéntes. – Az embereknek jobb esetben vannak tartalékaik, valahogy boldogulnak, de a házi kedvencek nem szoktak hozzá, hogy maguknak kell élelmet keresniük”
10
Az önkéntes szerint hiába próbálják rábeszélni azokat, akik eddig nem menekültek el, hogy menjenek, mert veszélyesen közeledik a frontvonal: „Ők már nem mennek el. Mindenkinek megvan a maga oka. Az idősek például azt szokták mondani: Itt születtünk, itt is fogunk meghalni”
11
Dubovikov segélyt szállít a kelet-ukrajnai katonáknak. Az önkéntes a Szabad Európának úgy fogalmazott, hogy amíg a háború tart, „mindenkinek segítenie kell úgy, ahogy tud”, hozzátéve, hogy „nem mindenki tud harcolni”. Dubovikov szerint amikor útra kel egy-egy újabb élelmiszer-szállítmánnyal, úgy érzi, hogy szükség van rá, és érdemes tennie valamit még ebben a világban is