Egy évvel azután, hogy július 29-én robbanás végzett ötvenhárom ukrán hadifogollyal, és megsebesített további hetvenötöt, a halottak családtagjai továbbra is keresik a válaszokat, miközben Kijev háborús vádat akar emelni Moszkva ellen, amely szerinte felelős az atrocitásért.
Arina Havanszkih közel egy éven át abban a reményben élt, hogy férje, Szerhij még életben van, és egy nap visszatérhet, miután az orosz erők hadifogságba ejtették, amikor az Azov ezred három hónapos kitartás után letette a fegyvert a mariupoli Azovsztal acélgyárban.
Júniusban azonban végleg szertefoszlott a remény – hívást kapott ukrán nyomozóktól, akik éppen egy évvel ezelőtt végeztek DNS-vizsgálatot az orosz fogolytáborban történő robbanásban megölt ukrán katonák holttestén.
„Küldtek egy fényképet a hullaházból – mondta Havanszkih a Current Time-nak, a Szabad Európa és az Amerika Hangja közösen működtetett, orosz nyelvű csatornájának. – Felismertem a férjemet.”
Havanszkih és Szerhij nem sokkal Oroszország 2022. februári teljes körű inváziója előtt házasodott össze. A háború kirobbanása után a férj csatlakozott az Azovsztal védőihez. 2022 májusának végén Szerhij és más, az acélgyárban harcoló katonák parancsot kaptak, hogy tegyék le a fegyvert. Ezt követően az orosz és a velük szövetséges kelet-ukrajnai szakadár erők őt és sok más katonát az ezredéből egy fogolytáborba vittek Olenyivka falu külterületén – mintegy 19 kilométerre a kelet-ukrajnai Donyeck várostól.
2022. július 29-én kora reggel rejtélyes robbanás rombolta le az olenyivkai börtönt, ahol az ukrán foglyokat őrizték. A robbanásban legalább ötvenhárom ember halt meg, köztük Szerhij. A fogolytáborban lévő hadifoglyok mindegyike vagy többsége az Azov ezred tagja volt.
2022 májusában adták meg magukat, miután ellenálltak a hosszas ostromnak, amely Ukrajnában hőssé tette őket. Ennek nyomán a harcosok a Moszkva és Kijev közötti fogolycsere-tárgyalások középpontjába kerültek.
Oroszország azt állította, hogy a fogolytábort Ukrajna lőtte az Egyesült Államok által szállított HIMARS tüzérségi eszközzel. Ukrajnában az incidenst tömeges nyilvános kivégzésnek nevezték, egyes tisztviselők pedig orosz terrortámadásnak bélyegezték, amelynek célja az Azov ezred harcosainak megbüntetése volt ellenállásukért.
Mindkét két fél továbbra is egymást vádolja a robbanásért és a potenciálisan háborús bűncselekménynek számító mészárlásért. A nemzetközi vizsgálatot hátráltatja, hogy nem lehet bejutni az orosz ellenőrzésű területre, de a műholdfelvételek, az első kézből származó tanúvallomások és a nyílt forrásból származó elemzések segítenek beilleszteni a mozaik hiányzó elemeit.
Most, egy évvel a robbanás után, amikor Havanszkih és mások, akik elvesztették a szeretteiket, megtudták, mi lett a sorsuk, megkezdődött a válaszok keresése és az igazságszolgáltatásért folyó kampány.
„Szinte semmilyen információ nem érkezett az Olenyivkában történt robbanás után a túlélő hadifoglyokról – mondta Olha Andrianova, akinek vőlegénye, Szerhij Petrenko is meghalt a 2022. júliusi robbanásban. – Nemcsak az a fontos, hogy elérjük a nemzetközi vizsgálat újraindítását, hanem legfőképpen az, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni azokat, akik még fogságban vannak.”
Mi történt Olenyivkában?
A 2022. július 29-i robbanás előtt az Olenyivka fogolytáborban fogva tartottak között becslések szerint 1500 Azovsztal-harcos volt – mondta az Associated Pressnek 2022 augusztusában az Ukrán Nemzeti Gárdának az Azovsztalban harcoló ezred volt parancsnoka, Makszim Zsorin.
A robbanást követően orosz védelmi tisztviselők azt állították, hogy Kijev okozta HIMARS bevetésével egy olyan csapásban, amelynek az volt a célja, hogy a katonák ne adjanak ki információkat. Az orosz média azonnal megosztott fotókat, amelyeken állításuk szerint amerikai gyártmányú HIMARS rakéták darabjai voltak a helyszínen.
Az orosz állításokat azonban hitetlenkedés fogadta. 2022 augusztus elején az Associated Press az amerikai hírszerzés értesüléseire hivatkozva arról számolt be, hogy Oroszország – többek között egy HIMARS-ból származó lőszer elhelyezésével – bizonyítékokat akart gyártani, hogy Ukrajnára kenje a felelősséget.
A szakértők által rendelkezésre álló képek nyílt forrásból származó elemzése is azt látszik alátámasztani, hogy a börtön romjainak jellege nem tűnik összeegyeztethetőnek egy HIMARS rakéta által okozott kárral, mivel nincsenek repesznyomok vagy kráterek, valamint a belső falak csak minimális mértékben sérültek.
Az ukrán hatóságok azt állítják, hogy a katonák szándékos áthelyezése egy másik szárnyba – amely végül a robbanásban megsérült – azt bizonyítja, hogy az orosz erők megtervezték a támadást. A műholdfelvételek az akciót megelőzően fizikai változásokat mutatnak a komplexumban, és több korábbi fogvatartott is azt állította, hogy a foglyokat korábban más körletekben őrizték, mint ahol a robbanás történt.
„Az összes információ alapján határozottan kijelenthetjük, hogy előre megtervezett akcióról volt szó” – mondta az ukrán emberi jogi ombudsman, Dmitro Lubinec a Current Time-nak adott interjúban, és a robbantások előkészületeként említette egy különálló szárny felépítését.
Ukrán tisztviselők azt is állítják, hogy nem sokkal a robbanás előtt sírokat ástak a börtönkomplexumban. A Planet Labs-műholdak által rögzített képek azt mutatják, hogy a tábor déli szélén lévő földterületet valamikor tavaly július 18. és július 21. között kezdték el átalakítani.
A 2022-es robbanást követően az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatósága (HUR) azt mondta, hogy az Olenyivkában történt robbantást Wagner-zsoldosok szervezték és hajtották végre, akik Jevgenyij Prigozsin, a csoport vezetőjének parancsára cselekedtek. Prigozsin júniusban egy rövid ideig tartó lázadást vezetett Oroszországban a hadsereg vezetői ellen.
Július 25-én Volker Türk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa nyilatkozatában azt mondta, hogy a robbanást nem okozhatta HIMARS rakétából indított lövés, ahogy az orosz hatóságok állították.
Az ENSZ jogvédő szerve – amely interjúkat vett fel a túlélőkkel, és további információkat elemzett – kijelentette, hogy nem azonosította a robbanás forrását, de folytatja az eset nyomon követését.
Nemzetközi vizsgálat folyik?
Az egy évvel ezelőtti támadást követően az ENSZ közölte, hogy tényfeltáró missziót tervez indítani, de ez kemény ellenállásba ütközött a szervezeten belül az orosz diplomaták részéről.
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint Moszkva nem adott helyt az ideiglenesen orosz ellenőrzés alatt álló ukrajnai területekre való belépésre vonatkozó kéréseknek, és nem adott kielégítő biztonsági garanciákat a helyszíni látogatáshoz.
Januárban az ENSZ feloszlatta az ukrán hadifoglyok olenyivkai halálával kapcsolatos tényfeltáró misszióját. Azóta a halottak és 75 sebesült katona hozzátartozói bejelentették egy új szervezet létrehozását, amely bizonyítékokat gyűjt, és lobbizik egy tisztességes nemzetközi vizsgálatért.
„Egy háborús bűncselekmény nem évül el – mondta Lubinec. – A nyomozás nem gyors, hanem bonyolult folyamat.”
Mi történik ezután?
Az ukrán hatóságok azt mondják, hogy továbbra is szorgalmazzák a nemzetközi vizsgálat újraindítását, és saját maguk dokumentálják a bizonyítékokat, és közzéteszik az eredményeiket.
Az Olenyivkában megölt és megsebesült személyek családtagjai egyre inkább az igazság keresésére fordítják az energiájukat.
Uljana Oszinnya, akinek férje, Vitalij a 2022. július 29-i robbanásban vesztette életét, azt mondja, hogy csak egy hete tudta eltemetni a férjét. Az orosz fél már hónapokkal korábban átadta a holttesteket ukránoknak, de az azonosítási folyamat lassan haladt, mivel sok holttest megégett és összeroncsolódott a robbanás során.
Oszinnya azt mondja, az utóbbi időkben az foglalkoztatja leginkább, hogy – ahogy gondolja – miért választották ki a férjét és a többieket, hogy egy újonnan elkészült, később felrobbantott épületben helyezzék el őket, míg a többieket nem.
„Hogyan állították össze ezeket a listákat, és milyen kritériumok alapján választották ki őket?” – teszi fel a kérdést.
Kijev szerint az orosz erők már napokkal a robbantás előtt kiválasztották az Azov ezred tagjait, és az újonnan épített börtönépületbe szállították őket, de nem világos, hogy miért jelöltek ki egyeseket, míg másokat nem.
Havanszkih osztja Oszinnya véleményét: „Nem hiszek ezeknek a listáknak a véletlenszerűségében.”
„Úgy tűnik, nem találunk semmilyen logikus kapcsolatot az egyes katonák között, mivel különböző korúak és rangúak” – mondta.
„Különböző századokból és hadosztályokból kerültek ki; felcserek, aknavetősök és felderítők; de biztosak vagyunk benne, hogy a kiválasztás nem volt véletlen.”
