A felszínen normálisnak tűnik az élet egy háború sújtotta ország fővárosában. Reggelente az emberek egy csésze kávéval a kezükben sietnek munkába. Az utcák tele vannak autókkal, esténként az éttermek is zsúfolásig megtelnek. Ám a felszín alatt egy másik történet rejtőzik.
Kijevben számos épület viseli az orosz bombázások nyomát. Homokzsákok övezik a műemlékeket, a múzeumokat és az irodaházakat, hogy megvédjék őket az esetleges támadásoktól. A kijárási tilalom éjféli kezdete után üresek az éjszakai utcák.
Az éttermekben a vendégek az életről, barátokról és munkáról csevegnek, és megbeszélik, hogy a Barbie- vagy az Oppenheimer-film tetszett-e nekik jobban, vagy hogy melyik koncertre menjenek. De ezek a beszélgetések hirtelen olyan történetekké válhatnak, amelyek a szeretteik eltemetéséről szólnak, vagy arról, hogyan rejtőztek el a legutóbbi rakétatámadás elől, vagy miként alakították át a napirendjüket, hogy az álmatlan éjszakák ne menjenek a munka rovására.
Az életnek egészen másképp kellene kinéznie
„A halál rutinszerűvé vált az életünkben” – mondja a 29 éves projektkoordinátor, Aljona Visnicka.
Visnicka Kijev belvárosában él. Apró csecsebecsékkel és szobanövényekkel igyekszik otthonossá tenni bérelt lakását. Már megszokta, hogy az ablakpárkányról lerázzák az odapakolt tárgyakat a robbanáshullámok által keltett rezgések. Minden hangos robbanással teli éjszaka után migrénje van. De mint több millió más ember a fővárosban, ő is folytatja munkáját, és „ünnepli az életet a háború szüneteiben”.
Attól fél, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió, amelynek első köre 2014-ben kezdődött, „örökké vagy nagyon sokáig fog tartani, és nem egyeztethető össze az emberi élettel”.
„A háttérben folyton ott az érzés, hogy egyszerűen elveszik tőled az életedet, mert az életnek egészen másként kellene kinéznie” – mondja.
Ukrajna teljes körű orosz inváziójának második évében Kijev kevesebb fizikai pusztítást szenvedett el, mint az első hónapokban. Ukrajna megerősített légvédelmi egységei kitanulták, hogyan kell elfogni a fővárosra többnyire éjszaka vagy a hajnali órákban kilőtt orosz drónokat és rakétákat.
Idén nyáron Kijev utcáin sétálva mindenütt a normalitás jelei láthatók: egy pár bújik össze egy padon, gyerekek játszanak a parkban, kötélugrók lógnak a Dnyeper folyó felett, friss házasok táncolnak zenére az utcán.
De az emberek arcán gyakran láthatók a támadások miatt álmatlan éjszakák, a tragikus hírek okozta kimerültség és mindenekelőtt a gyász nyomai.
Ehhez kapcsolódóan: Holttestek, játékok: már minden bombagyanús Ukrajnában
Esélye sincs megfeledkezni a háborúról
Oleszja Kotubej, egy másik kijevi nő azt mondja, a kedvese a frontvonalon szolgál, és a legjobb barátja is beállt a hadseregbe.
Így esélye sincs valaha is megfeledkezni a háborúról. Az idei születésnapjáról mesél, június 7-én lett 26 éves. Egy barátjával az egyik kávézóba mentek Kijev szívében. A virágok sokaságával és zöldellő növényzettel díszített belső udvaron ülve kortyolgatták a kávéjukat, ráláttak a Szent Zsófia-székesegyházra. De még ez a festői jelenet sem tudta megszabadítani a nyugtalanság érzésétől.
Ez volt az első napja az ukrán ellentámadásnak, amelyben a kedvese is részt vett egy rohamegység tagjaként.
„Abban a pillanatban semmit sem tudsz befolyásolni; várnod kell, és meg kell őrizned a mentális egészségedet, valahogy el kell érned, hogy ne őrülj bele” – mondja. A telefonja hátulján, a védőtok alatt kedvese képe látható. Oleszja azt mondja, hogy az ő fotója ugyanott van a férfi telefonján.
Ehhez kapcsolódóan: Drónok Kijev ellen: ketten kórházba kerültek, épületek rongálódtak meg
Miközben beszél, szirénák kezdenek üvölteni. Ezt egy fáradt sóhajjal veszi tudomásul. Kis idő múlva számos erős és hangos robbanás rázza meg a fővárost.
„Ezek a rakétatámadások, amelyek párhuzamosak azzal a kísérletemmel, hogy normális életet éljek, mélyen hatnak rám” – mondja.
