A sakktörténet legjobb női sakkozója, Polgár Judit volt a Szabad Európa podcastműsora, a Szelfi vendége. A sakkozó beszélt a minden gyereknek szóló iskolai sakkprogramokról és arról, hogyan győzte le tavaly nyáron egy madridi parkban nyolcperces játszmában Magnus Carlsen sakkvilágbajnokot. Polgár Judit nevét világszerte ismerik, számtalan elismerése között hét alkalommal kapta meg a női sakk Oscar-díját és az évszázad női sakkozójának járó díjat is. Tavaly december elején az Amerikai Egyesült Államokban beiktatták a sakkhírességek csarnokába. Arról beszélgettünk, hogyan használják világszerte kezdeményezésére a sakkot az iskolákban a gyerekek fejlesztésére, és arról, hogy mennyiben más most ez a sport, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Nemrég beiktattak a sakkhírességek csarnokába. Miért volt ennek különleges jelentősége?
Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos szempontból mérföldkő az ember életében, mert ennél nagyobb elismerés kevés van. Amikor élsportoló voltam, akkor a napi teendők, edzések, sikerek során és az eredményekben nyilvánult meg a siker, az elismerés. Most, hogy visszavonultam, már ilyen formában, hogy a pályafutásom miatt kapok nagyobb elismeréseket.
Hogy fejleszti a gyerekeket a sakkoktatás, a három programból álló Polgár Judit-módszer az oktatásban, amit évek óta igyekszik a világ nagyon sok részén elterjeszteni?
A sakk sokféleképpen képes fejleszteni a gyerekeket, sokféleképpen lehet használni különböző intézményekben, más-más korosztályoknál. Természetesen annak is van fejlesztő része, amikor elővesszük a sakktáblát a figurákkal, és elkezdünk játszani. A logikus gondolkodás, döntéshozatal nagyon erős része a sakkjátéknak, hiszen minden egyes lépésnél döntéseket kell hozni.
És van az a része, amit a mi programunkkal, a Polgár Judit-módszerrel csinálunk az oktatási intézményekben. Ebben a programban nem sakkoktatók tanítanak, hanem pedagógusok: óvodapedagógusok és tanítók. A lényege, hogy a sakkot gyakorlatilag darabokra szedjük, a sakktáblát használjuk az algoritmusokkal, a betűkkel és a számokkal. Így nagyon sokat tanulnak a gyerekek a térbeli látásban, jobbra, balra, átlós irány, amit gyakran nehezen tanulnak meg. Viszont a sakkon keresztül ez könnyen megy, mert folyamatos motivációban és folyamatos játékban vannak benne.
A sakkfigurák hat különböző mozgásformát mutatnak meg, az értékük is különböző. Ezt nagyon sokféleképpen tudjuk használni a gyerekeknél, például az értékek, minőségek magyarázata, a csapatmunka terén, különböző játékokkal a sakktáblán keresztül. Van a sakkpalotánk, amire rá van vetítve 64 részre a sakktábla. Azon belül is nagyon sokat tanulnak, illetve játszanak, és olyan képességeket sajátítanak el, amit más területeken is tudnak használni.
Matematikaórán is nagyon jól beintegrálható a sakk, és különböző más tantárgyakba. Nagyon sokat használjuk a figurák értékét. Ahelyett hogy mennyi három meg egy meg öt, azt mondjuk, hogy mennyi egy futó, egy gyalog meg egy bástya, összekötve a számokat vizuális részekkel. Így folyamatos kreativitásban, egy játékban vannak benne, ami folyamatosan motiválja őket. Ezáltal játékosan, illetve játékkal tanulnak.
Mennyire nehéz a pedagógusokat felkészíteni egy ilyen programra?
Szerencsére nem annyira nehéz. Kilenc éve, 2013-ban indult el ez a program az iskolákban. Amikor az elején kezdtem előadásokat tartani pedagógusoknak, nagyon féltek, hogy úristen, megjön Polgár Judit, és nekik sakkot kell tanítaniuk. Aztán hamar rájöttek, hogy ez nem arról szól, hogy a sakk részleteit kell elsajátítaniuk vagy mély sakktudást szerezniük, és azt átadni a gyerekeknek. Hanem az a feladat, hogy a sakk alapszabályain keresztül folyamatosan motiválni és fejleszteni tudják a gyerekeket. A pedagógusok is nagyon pozitívan tapasztalták, hogy így egy sokkal nagyobb keretrendszer áll rendelkezésükre, amibe a saját tudásukat, a gyerekeknek szánt mondanivalójukat szinte észrevétlenül bele tudják applikálni.
A gyerekek egy része, gondolom, olyan családból jön, ahol nem ismerik feltétlenül a sakkot. Ők hogy reagálnak először?
A gyerekek imádnak játszani, és a játékon keresztül nagyon sok mindent megtanulnak az életről. Ez nem okoz nekik problémát. A sakknak van egy olyan imidzse, hogy ez nagyon nehéz játék. Ha valaki nagyon magas szinten akarja űzni, akkor valóban nem könnyű. De azt hiszem, hogy ez sok más dologgal is így van. Viszont ha az ember csak a játékszabályokat akarja elsajátítani, és utána onnan lépésről lépésre fejlődni, az nem probléma. Nincs végül is annyira sok szabály. Jól és jó stratégiákat alkotni, az már egy másik kérdés.
Októberben volt a 2022-es Polgár Judit Világsakkfesztivál. Ennek a fesztiválnak az alcíme az volt, hogy Nők a sakkban, nők a tudományban. Régóta felemeled a szavad a nőkért, a sakkozó nők helyzetéért az egyenlő feltételek érdekében. Mennyire érzed, hogy változtak a dolgok ezen téren az elmúlt tíz-húsz évben?
Ez a téma gyakorlatilag mindig utolér különböző formákban. Nagyon nehéz arra válaszolni, hogy hogyan lehet fejleszteni ezen a területen az emberek gondolkodását. Én úgy gondolom, hogy talán ez a legnagyobb kihívás. Másképp gondolkoznak a szülők, a pedagógusok, a sakktanárok, a közösségek arról, hogy egy lány mire képes a sakkban, illetve a tudományos területeken. Van egy előítélet azzal kapcsolatban, hogy a lányoknak ez nem való.
Én olyan környezetben nőttem fel a szüleim által, akik mindig biztattak, hogy csináljam, hogy meg tudom csinálni, hogy ugyanolyan eredményekre leszek képes, mint egy fiú vagy egy felnőtt férfi. Azt hiszem, hogy ez volt a kulcsa az én sikeremnek, hogy folyamatosan biztattak, nem voltam korlátozva. Úgy gondolom, hogy a jövőben is ezzel lehet a legtöbbet tenni, változtatni annak érdekében, hogy a nők is egyre jobbak legyenek a sakkban vagy tudományos területeken. Hogy egyszerűen ne mondjunk olyat, hogy neked ez nem való, meg inkább a fiúkat biztatjuk ezeken a területeken, hanem egyszerűen csak természetesen, ugyanolyan lehetőségeket adjunk meg a lányoknak és a fiúknak.
A sakkozó nőknek ma könnyebb a helyzetük, mint húsz évvel ezelőtt?
Én úgy gondolom, hogy sokkal több lehetőségük van, és sokkal több a verseny is. Az anyagi díjazások is jobbak, mint korábban. Talán azt is mondhatom, hogy az elismerés is kicsit mérvadóbb és magasabb szinten van. Sokat fejlődött a női sakkozás, sokkal profibb lett. A női élsakkozók napi szinten sok órát gyakorolnak. Komolyan veszik, tényleg nagyon erős versenyszellem kell ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Én abban látok hiányt, hogy még mindig talán nem annyira elszántak, illetve a környezetük nem adja meg nekik azt a bizalmat, hogy tényleg képesek a legmagasabb szinten is teljesíteni. De Indiában, Kínában is nagyon sok lány van, aki nagyon komolyan veszi már ezt a játékot.
A videóból, ami arról készült, amikor Madridban Magnus Carlsennel játszottál, úgy tűnik, hogy annyira könnyedén játszol. Ez csak kívülről látszik így, vagy valóban ennyire meg tudod őrizni ezt a könnyed lelkületet, a könnyed hozzáállást?
Az az igazság, hogy könnyedén az ember két esetben játszik. Vagy amikor nem ért hozzá, vagy amikor ért hozzá. Amikor Magnus Carlsen ellen játszottam Madridban, a Retiro parkban, a véletlen szüleménye volt, hogy mi ott összetalálkoztunk, mert én egész másfelé tartottam, amikor szóltak nekem, hogy épp ott forgatnak Magnus Carlsenről. Kérdezték, nem akarok-e én is arra menni, mert akkor olyan vágóképet is készítenének. Leültem játszani. A környezet és a helyzet miatt is nagyon könnyed játék volt. Dumáltunk, nevetgéltünk közben, és én is meglepődtem, amikor észrevettem a nyerő lépést, és láttam, hogy ha azt meglépem, akkor gyakorlatilag semmilyen védelmi lehetősége nincs Magnusnak. Ő is elcsodálkozott.
A sakkban mennyi a pszichológia és mennyi a stratégia szerinted?
Igazából ebben a játékban, amelyik játszmáról az előbb beszéltünk, amit játszottam, ott abszolút az intuíció került előtérbe, mivel ez egy schnell játszma volt, nagyon gyorsan játszottunk. Az egész parti nem volt több, mint nyolc perc. Ilyenkor az intuíció kerül nagyon előtérbe. Amikor az ember komolyan versenyez, akkor a pszichológiai része nagyon aktívan benne van a játékban. Azt értem ez alatt, hogy milyen állapotban van az egyik játékos és a másik játékos. A felkészülésnél, amikor eldöntöm, hogy mit játszok az ellenfelem ellen, már nagyon erősen bejön a pszichológia is. Mi az, ami kellemetlen az ellenfelemnek? Milyen állapotban van éppen, milyen típusú állást szeretne játszani, mert én azt akarom megakadályozni. Van egy folyamatos pszichológiai harc, de nyilvánvalóan a stratégia legalább ennyire fontos, hogy amikor a konkrétumok a táblára kerülnek, akkor ott mit vetítek magam elé, és milyen terveim vannak.
A programoddal nagyon jól megtaláltad a helyed ebben a különböző közösségimédia-platformok által uralt világban. Ez mennyire volt nehéz? Hogy látod?
Úgy gondolom, hogy a sakknak mindig is megvolt a helye, csak az utóbbi évtizedekben kitágult azoknak a lehetőségeknek a száma, ahol még aktívabb tud lenni a játék. Én akkor kezdtem el foglalkozni az oktatással, amikor a gyerekeim óvodás korba léptek. Akkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy az én gyermekeim mit fognak tanulni abból, ha megtanulnak sakkozni. Így indult a dolog.
Ma már egyre több helyen, a világ minden táján vannak nagyon komoly programok. Spanyolországban több mint a fél országban bevezették a különböző, pedagógusok által tanított sakkprogramokat. Gyakorlatilag szerintem nincs olyan ország, bármelyik kontinenst nézzük, ahol ne lenne valamilyen sakkprogram az oktatásban. Ennek az az oka, hogy a sakk nagyon hatékonyan tudja a gyerekeket lekötni, fejleszteni.
És nemcsak az oktatásban, hanem minden korosztálynak hasznos lehet a sakk, illetve közösségek számára: nem szabad elfelejteni, hogy egy sakktáblával és a figurákkal milyen jól lehet közösséget építeni, hangulatot teremteni és motivációt adni. Tényleg mindenhol jelen van a sakk, a legkisebb afrikai városokban is. Nekem az életem része, így természetes folyamat volt, hogy miután abbahagytam a sakkot, bemutatom a világnak, hogy milyen sokszínű, szerteágazó módon lehet kapcsolatba lépni vele.
Sokan mondják, hogy a gyerekek, akik különböző elektronikus eszközöket használnak, nem tudnak már úgy és annyi ideig figyelni, mint korábban. Ez nem zavar be a sakktanulásba, a sakkjátékba?
Azt hiszem, a mostani generációnak, illetve az idősebb generációnak is azon múlik a sikere, a boldogulása, hogy mennyire tud rugalmas lenni és mennyire tud alkalmazkodni az új lehetőségekhez, megfelelni kihívásoknak. A sakk is nagyon megváltozott, majdnem egy egész más sportágról beszélünk most, mint amikor húsz évvel ezelőtt játszottam. Egész más volt a kreativitásrésze.
Régen egy elemzés, egy edzés abból állt, hogy valakivel szemben ülök, és folyamatosan az agyunkat használjuk és ötleteket dobunk fel, és azokat elemezzük. Ma már az edzések nem ebből állnak, hanem inkább úgy zajlanak, hogy egy elemzőprogram folyamatosan ajánl lehetőségeket, és folyamatos értékelés, illetve döntés van, hogy akkor én most erre vagy arra szeretnék tovább kutakodni. Nincs már úgy, hogy van egy önálló gondolata az embernek, és abban abszolút, száz százalékig bízik. Folyamatos együttműködésről van szó, nemcsak emberekkel, hanem elemzőprogramokkal is dolgozunk.
A változások mindenütt megjelennek. A fiataloknál ez azt is jelenti, hogy sokkal gyorsabban tudnak elsajátítani információt, illetve tudást. Ehhez a pörgéshez, ehhez a gyorsasághoz más képességek kellenek. Azt hiszem, hogy a mi generációnknak is sokkal elfogadóbbnak kell lennie az új generációval kapcsolatban. A mi értékrendünk meg ami nekünk természetes volt, esetleg nincs meg a mostani generáció fiataljaiban. De van helyette más. Tehát sokszor az, amit ők mutatnak, hogy úgy tűnik, mint ha nem érdekelné őket valami, nagyon sok esetben nem így van, hanem egyszerűen más módszereik vannak arra, hogy elsajátítsák a tudást. Ők nem engedhetik meg maguknak azt, hogy belesüppedjenek, benne maradjanak nagyon sokáig valamilyen gondolatmenetben, mert mindig tovább kell lépni. És tényleg, felkel az ember, és már van 25 új irány.
