Az elmúlt években a kelet-szibériai Csita városa jégszobrászversenyekkel ünnepelte az újévet, ahol a Bajkálon túli körzet kézművesei a Gyed Moroz (Télapó) és kedves társa, Sznegurocska (Hópelyhecske) és az orosz naptár legkedveltebb ünnepének más ismert jelképeivé alakítják a jégtömböket.
„Minden évben készítek egy újévi tündérmesét – mondta egy szobrász, aki azt kérte, hogy csak Vlagyimirként hivatkozzunk rá, mert nyilatkozata miatt fél az esetleges retorzióktól. – Idén egy katonai mesét készítek.”
„Idén nem volt pályázat – tette hozzá. – Csak behívtak minket, és megmondták, mit kell elkészítenünk.”
Az eredmény egy 24 jég- és műanyag szoborból álló csoportkompozíció lett, amely orosz katonákat ábrázol teljes harci felszerelésben. Ezenkívül jégcsúszdákat és más szórakoztató dolgokat kreáltak, amelyeket az Ukrajna elleni orosz háború szimbólumaival dekoráltak.
Az idei ünnep alkalmából – mivel az ukrajnai háború sokkal tovább tart és sokkal költségesebbnek bizonyult, mint amire Moszkva számított – a csitai hatóságok „Együtt az új esztendőbe” szlogennel szerveztek programot. A jelmondat egyik orosz betűjét latin V-re cserélték. (A Z mellett a V lett a Putyin elnök háborúját támogatók jelképe.)
Irina Levkovics, a Bajkálon túli körzet kulturális minisztere szerint „az ünnep átfogó feladata”, hogy azt a gondolatot erősítse, hogy a régió „együtt van Oroszországgal; együtt van az új területekkel (az Ukrajnától illegálisan elcsatolt régiókkal); együtt van a mozgósított katonák családjával és Oroszország hőseivel”.
A szobrok „a békés és barátságos élet képeként mutatják be az újévi ünnepet” – tette hozzá.
„Manapság bármilyen véleményért megbüntethetnek – mondta Vlagyimir, a jégszobrász, amikor arról kérdezték, mit gondol a kezdeményezésről. – Csak röviden: persze hogy elég volt a háborúból. Miért van szükségünk rá? A gyerekeim ünnepet akarnak, nem háborút.”
Egy másik szobrász, aki Alekszandrként mutatkozott be, egyetértett vele. Elmondta, hogy megpróbálta lebeszélni a tisztviselőket arról, hogy militarizálják az ünnepet.
„Gondolják, hogy valaki meghallgatott minket? – kérdezte. – Fentről kapták a parancsot, így végrehajtják. Felkészítjük a népünket egy újabb háborús évre.”
„A műanyag katonák sok pénzbe kerülnek”
A regionális hatóságok 6,8 millió rubelt (38 millió forintot) különítettek el a projektre, miközben széles körben elterjedt hírek szerint a mozgósított katonákat megfelelő felszerelés nélkül küldték harcba, és a civileket országszerte arra szólították fel, hogy adományozzanak zoknit, higiéniai termékeket, meleg alsóneműt és más alapvető dolgokat.
A 18 éves Anasztaszja, egy csitai diáklány a Szabad Európának elmondta, hogy tetszenek neki a szobrok. „Nem hunyhatjuk be a szemünket az előtt, ami történik” – mondta.
Elmondta, hogy a bátyját és a nővére férjét nemrég mozgósították, és a családja kénytelen volt pénzt gyűjteni az egyenruhájukra és a felszerelésükre.
„Igen, a hadseregnek gondjai vannak ezzel – mondta. – Igen, ezek a műanyag katonák sok pénzbe kerülnek, míg a mi fiainknak mindent maguknak kellett megvenniük. De másrészt mi a garancia arra, hogy a pénz a mi katonáinknak ment volna? Most legalább itt fognak állni ezek a katonák. Az emberek ránéznek, és emlékezni fognak a fiainkra, és imádkozni, hogy jövőre véget érjen a háború.”
Oroszországban sok város a háború miatt költségcsökkentő intézkedésként idén lemondta a tömeges újévi ünnepségeket. Dmitrij Gyenyiszov, a Moszkvától mintegy kétszáz kilométerre délnyugatra fekvő Kaluga polgármestere novemberben bejelentette, hogy a városban a gyerekeknek szóló rendezvények kivételével minden ünnepi megemlékezést törölnek.
„Az összes felszabaduló forrást a mozgósított kalugai lakosok támogatására fogjuk fordítani” – írta a közösségi médiában.
Szentpétervárott, a tomszki régióban, a Szaha Köztársaságban (Jakutföldön), Jaroszlavlban, Nyizsnyij Novgorodban és másutt is hasonló döntést hoztak a tisztviselők.
„Vagy vakok, vagy őrültek”
Kira Antonova 18 éves csitai születésű lány szeptemberben költözött Kazahsztánba, mert ellenezte az oroszországi politikai fejleményeket és az Ukrajna elleni háborút.
„Szó szerint három nap alatt összepakoltam, és elmentem – mondta a Szabad Európának. – Ez az önfenntartás kérdése volt (…) Egyszerűen el akartam szökni egy olyan világba, ahol nyíltan lehet beszélni a háborúról, ahol lehet segíteni az áldozatoknak, ahol lehet tiltakozni, és ahol az ellenállásod jelenthet valamit.”
Az ünnepekre Csitában élő szüleihez visszatérő Antonova „érthetetlen őrületnek” nevezi a katonák képmását.
„Azt hittem, hogy nem tudják tovább degradálni magukat, de kiderült, hogy igen” – mondta a Szabad Európának.
„Azon gondolkodom, mi az üzenet. Mit mondanak? (…) Hogy rendőrállam vagyunk? Hogy hamarosan katonák fognak járőrözni az utcákon? Hogy a következő év nehéz lesz?” – tette fel a kérdést.
„Az emberek vagy vakok, vagy őrültek” – zárta.
Egy másik csitai lakos, aki a jégkatonákat csodálta, Nyikoláj néven mutatkozott be, és elmondta, hogy nagyra értékeli a regionális tisztviselők erőfeszítéseit.
„Háború folyik, nem szabad megfeledkeznünk harcosaink dicsőségéről” – közölte.
Nyikoláj hozzátette, hogy két héttel korábban beszélt a katonai toborzókkal, akik azt mondták, hogy készüljön fel a további mozgósításokra.
„Elküldték már az összes mozgósítottat, és készülnek a továbbiakra. Amikor egy sem marad, ezeket kell majd elküldeniük” – mondta, és a jégszobrok felé mutatott.
„Azt mondják, ahogy fogadod az új évet, úgy fogod majd eltölteni – tette hozzá. – Úgy tűnik, a háború folytatódni fog.”
