Az elemek, akkumulátorok és ezek hulladékainak szabályozására 2006-ban hoztak az EU-ban utoljára rendeletet. Az Európai Bizottság 2020 végén terjesztette elő ennek frissítését, amely mostanra jutott el abba a szakaszba, hogy hamarosan megkezdődhetnek az intézményközi tárgyalások. Az Európai Parlament most alakítja ki az álláspontját, az illetékes szakbizottság már el is fogadta, a parlament plenáris ülése pedig várhatóan márciusban megerősíti.
Az akkumulátorok iránti kereslet gyorsan nő, és 2030-ra várhatóan a jelenlegi tizennégyszeresére fog ugrani. Ennek fő oka az elektromos meghajtású közlekedés. Az akkumulátorok iránti kereslet ilyen exponenciális ütemű globális növekedése a nyersanyagok iránti kereslet hasonló megugrásához vezet, ezért környezeti hatásukat minimálisra kell csökkenteni. Ez az elképzelés vezette az Európai Bizottságot, amikor beterjesztették javaslatukat, az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága pedig ezzel jórészt egyetértett, de megfogalmazott szigorúbb előírásokat is.
A szabályozás alapját képező javaslat abból indul ki, hogy az uniós piacon forgalomba hozott elemeknek és akkumulátoroknak teljes életciklusuk során fenntarthatóknak, nagy teljesítményűeknek és biztonságosaknak kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy előállításuknak a lehető legkisebb környezeti hatás mellett és „olyan anyagok felhasználásával kell történnie, amelyeket az emberi jogok és a szociális és ökológiai normák teljes körű tiszteletben tartásával dolgoznak fel”. Sőt arról gondoskodni kell, hogy életciklusuk végén új célokra hasznosíthatók, átalakíthatók vagy újrafeldolgozhatók legyenek, illetve hogy a bennük található értékes anyagok visszakerüljenek a gazdaság körforgásába. Az EU-ban forgalomba hozott valamennyi elemre és akkumulátorra kötelező érvényű követelményeket írnak majd elő, amelyeknek egyik célja a versenyképesség, a másik pedig a fenntarthatóság.
„Az akkumulátorok kulcsfontosságú technológiát jelentenek a fenntartható mobilitás elősegítésében és a megújuló energia tárolásában” – mondta az olasz Simona Bonafé, a téma európai parlamenti előadója nem sokkal azt követően, hogy az EP Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága (ENVI) csütörtökön 74 igen szavazattal, nyolc nem és öt tartózkodás mellett elfogadta a saját álláspontját.
Ami a részletszabályokat illeti, a jogalkotónak az a szándéka, hogy 2024. július 1-jétől csak olyan újratölthető ipari és elektromosautó-akkumulátorok legyenek forgalomba hozhatók, amelyek szénlábnyomára vonatkozóan nyilatkozatot állítottak ki.
A képviselők egyetértettek a bizottság azon megközelítésével, hogy a jelenlegi jogszabályokat a technológiai fejlesztések és a módosított rendelkezések figyelembevétele érdekében több területen is felülvizsgálják, ideértve a „könnyű közlekedési eszközökhöz” (LMT) használt akkumulátorok új kategóriájának bevezetését – idetartoznak például az elektromos kerékpárok. Ugyancsak fontos szabály, hogy 2024-re a készülékekben – például az okostelefonokban – és az LMT-kben használt akkumulátorokat úgy kell megtervezni, hogy a fogyasztók vagy a független szolgáltatók könnyen és biztonságosan eltávolíthassák és cserélhessék.
A hordozható akkumulátorok begyűjtésére vonatkozóan a parlament szigorúbb feltételeket írna elő, mint az Európai Bizottság. 2025-ig például az eredeti 65 százalék helyett hetven százalékot szabtak meg, amely 2030-ra hetven százalék helyett nyolcvan százalékra nőne. Az LMT-akkumulátorokra minimális begyűjtési arányt határozna meg az EP, amelyet 2025-re 75, 2030-ra pedig nyolcvan százalékra emelnek. Amiben pedig nincs vita: az előbbi kategóriákon kívül eső valamennyi hulladék gépjármű-, ipari és elektromosjármű-akkumulátort be kell gyűjteni. Minden összegyűjtött akkumulátort újra kell hasznosítani, és biztosítani kell a nyersanyagok magas szintű visszanyerését, különösen az olyan értékes anyagokét, mint a kobalt, a lítium, a nikkel és az ólom.
Az EP-képviselők azt szeretnék elérni, hogy az akkumulátorokat az EU piacán forgalomba hozó valamennyi gazdasági szereplő megfeleljen a nyersanyagok, vegyszerek és másodlagos nyersanyagok beszerzésével, feldolgozásával és kereskedelmével kapcsolatos kockázatokra vonatkozó követelményeknek. Ezek az anyagok gyakran egy vagy néhány országban koncentrálódnak, ezért a parlamenti bizottság helyesnek tartaná, hogy az akkumulátoripar nemzetközileg elismert átvilágítási szabványokat kövessen a teljes értékláncában.
Ez az egész rendelkezés a Green Deal, vagyis az EU klímasemlegességének 2050-ig történő megvalósítására készülő csomagba illeszkedik. A jobb és nagyobb teljesítményű akkumulátorok jelentősen hozzá fognak járulni a közúti közlekedés villamosításához, s ez nagy mértékben csökkenti majd a kibocsátásokat, elősegíti az elektromos járművek elterjedését és növeli a megújuló energiaforrások részarányát az EU energiaszerkezetében – áll a háttéranyagokban.
