Magyarország gyakori szereplője az európai parlamenti vitáknak, ez az év azonban különlegesnek számít. 2022-ben bontakoztak ki azok a folyamatok, amelyek végül ahhoz vezettek, hogy kimondták: a magyar kormány nem képes átlátható módon kezelni az uniós pénzeket, emiatt forrásfelfüggesztést kellett alkalmazni. A viták központi terepe az Európai Parlament volt, ahol ugyan döntéseket nem hoztak ebben az ügyben, azonban ez a fórum számít a politikai viták első számú európai terepének. Összeállításunk e részében kifejezetten az Európai Parlament azon állásfoglalásait, vitáit vesszük sorra, amelyek a magyar uniós forrásokkal kapcsolatosak.
Tulajdonképpen teljes egészében felölelte a 2022-es évet az Európai Parlamentben a Magyarország-ügy. Valószínűleg Oroszország Ukrajnával szembeni háborúján és annak következményein kívül a legtöbbet tárgyalt téma a magyar jogállamisági és korrupciós helyzet, az uniós pénzek odaítélése volt. Viszont könnyen keretbe foglalhatók az események, amelyek egy bírósági ítélettel vették kezdetüket, és egy annak megfelelő tagállami döntéssel zárultak. Ezzel persze nem akarjuk azt mondani, hogy jövőre már nem lesznek „magyar napok” az EP-ben; nem kell jóstehetség ahhoz, hogy ennek valószínűségét igen nagyra vegyük.
Bírósági döntés: olaj a tűzre
Az Európai Bíróság február 16-án mondta ki, hogy az uniós források védelmére létrehozott jogállamisági mechanizmus mindenben megfelel az uniós jognak, a rendelet megsemmisítésére irányuló magyar–lengyel kereset alaptalan, így el kell utasítani. A döntést követően – jelzésértékűen – a két legnagyobb frakció témáért felelős képviselője nyilatkozatot adott ki. A néppárti Petri Sarvamaa azt mondta: „Eljött a jogszabály alkalmazásának ideje. Nem lehet ismét haladékot kérni, a bizottságnak határozottan és késedelem nélkül lépnie kell. A tények vitathatatlanok. Mindnyájan tudjuk, hogy már régóta romlik a jogállamiság minősége, nemcsak Magyarországon és Lengyelországban, hanem más tagállamokban is.” A szociáldemokrata Eider Gardiazabal Rubial pedig ezt mondta: „Az ítélettel fordulóponthoz értünk, a döntés a közös értékeken alapuló európai projekt támogatását jelenti. Egyértelmű üzenet az autoriter kormányoknak: az unióban be kell tartani a játékszabályokat.”
A parlament folytatta a megkezdett offenzívát, amelynek egyértelmű célpontja az Európai Bizottság volt. Mindez minőségi változás: már nem is akarták meggyőzni a magyar kormányt politikájának, gyakorlatainak megváltoztatása érdekében, sokkal hatékonyabbnak ítélték, ha az uniós bürokrácia lendül mozgásba és teszi azt, amit tehet.
Miután a bírósági ítéletet követően vitát is tartottak a képviselők, a következő, márciusi plenáris ülésen elfogadtak egy állásfoglalást. Ebben hangsúlyozták: „legfőbb ideje”, hogy a bizottság teljesítse a szerződések őreként rá háruló feladatokat, és azonnal reagáljon a jogállamiság elveinek egyes tagállamokban zajló súlyos megsértésére, amely komoly veszélyt jelent az unió pénzügyi érdekeire. A képviselők szerint az oligarchikus struktúrákkal szembeni tétlenség az egész Európai Uniót gyengíti. „Biztosítani kell, hogy az adófizetők pénze soha ne kerülhessen az unió közös értékeit veszélyeztetők zsebébe” – hangsúlyozták.
Oligarchák, 7-es cikk
Mivel márciusban két plenáris ülés is volt, a másodikra is jutott egy olyan téma, amelyben a magyarországi uniós pénzfelhasználást is érintették. A képviselők az uniós források szigorú védelmét kérték az oligarchákkal szemben. A témával foglalkozó jelentés Magyarország kapcsán megjegyzi: számos leleplező, tényfeltáró és oknyomozó cikk szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök a mezőgazdasági támogatások révén központosította és belső körének osztotta újra a vagyont. Azt is hangsúlyozza, hogy a 2015–2019-es időszakban a tagállamok közül Magyarországon zárult a legtöbb OLAF-vizsgálat pénzügyi helyreállításra vonatkozó ajánlással.
A kronológiába itt kell nagyjából beilleszteni, hogy április 19-én végül az Európai Bizottság megindította a jogállamisági eljárást Magyarországgal szemben, amelyről ezt követően hosszú ideig csak annyit lehetett tudni, hogy Brüsszel és Budapest tárgyal, álláspontot cserélnek, és csak utólag tudtuk meg, hogy nem sokkal később a bizottság bekeményített, és euróra váltotta jogállamisági aggályait. De minderről kicsit később.
Hogy ne mindig csak az Európai Bizottság legyen a parlamenti célkereszt kellős közepén, a képviselők májusban a tagállamoknak is odamondtak. Magyarországgal és Lengyelországgal szemben ugyanis az uniós értékek rendszerszintű veszélyeztetése miatt már évek óta zajlik az alapszerződések 7. cikkelye szerinti eljárás. Ez még mindig nem jutott tovább az első lépcsőfokon: időnként tartanak meghallgatásokat, amelyek keretében az illetékes magyar vagy lengyel miniszternek igyekeznek kellemetlen kérdéseket feltenni a kollégák, de ennél több nem történik. Lehetőség lenne konkrét ajánlásokat megfogalmazni, ehhez még egyhangúság sem kellene, de idáig sosem terjed a politikai akarat. Magyarország esetében az is igaz, hogy a magyar kormány mindig szolgáltat újdonságokkal, tulajdonképpen a tagállamok – és az Európai Bizottság – nem tudják tartani a lépést azokkal az intézkedésekkel, amelyek próbára teszik az uniós jog tűrőképességét. Ebben a májusi állásfoglalásban a képviselők sürgetik a tanácsot, hogy mutasson „valódi elkötelezettséget” az európai értékek védelmét célzó eljárásban való „érdemi előrelépés” iránt. Elfogadhatatlannak nevezik, hogy Magyarország és Lengyelország nem hajtja végre az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága számos ítéletét.
A fideszes érvek nem változtak, a magyar kormánypárt szerint mindez csak ideológiai támadás. „A valóságban azért támadnak minket, mert az európai baloldal nem képes elviselni azt, hogy Magyarországon egy nemzeti kormány van hatalmon, amely határozottan kiáll a klasszikus európai értékek és hagyományok mellett, és szembemegy az európai fősodorral olyan kérdésekben, mint a migráció vagy a gyermekvédelem” – fejtette ki Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője.
Ehhez kapcsolódóan: Politikai földmozgással felérő korrupciós botrány az EP-ben, a főszereplő vagyonát befagyasztották
Amikor tollba mondanak a civilek
Szintén májusban történt, hogy az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta valamennyi tagállamra vonatkozó éves jelentését. Az EP is készített erről egy véleményt, amelyben kifejtették, hogy általában véve nem tetszett nekik a módszertan, ha pedig negatív példára volt szükség, akkor természetesen Magyarország mindig kéznél van – így most is. Ebben az állásfoglalásukban tehát az EP-képviselők azt mondják, hogy a bizottságnak az eljárást „a tagállamokban fennálló helyzet dokumentálása helyett elemző és előíró jellegű eszközként kellene alkalmaznia, és az általános tendenciákat kellene feltárnia, beleértve az esetleges rendszerszintű sérülékenységeket”. Ennek hiányában a jelentés nem rögzíti egyértelműen „a jogállamiság terén bekövetkezett szándékos visszalépést” Lengyelországban és Magyarországon, és számos tagállamban nem tárja fel a jogállamiság terén fennálló hiányosságokat. A parlament szerint „a különböző természetű vagy súlyosságú hiányosságok vagy jogsértések bemutatása” azzal a kockázattal jár, hogy a legsúlyosabb jogsértéseket is elbagatellizálják.
Erre válaszul a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja elutasította, hogy Brüsszel ismét visszaél a jogállamiság fogalmával, amikor erre hivatkozva ideológiai támadásokat intéz Magyarország és Lengyelország ellen. Gál Kinga és Hidvéghi Balázs EP-képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentését értékelő európai parlamenti szöveget a Soros-féle NGO-k mondták tollba, így nem meglepő, hogy a két ország elleni politikai támadásokat tartalmaz. Gál Kinga, a Fidesz európai parlamenti delegációjának elnöke felszólalásában aláhúzta: az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentésében valójában a saját ideológiai elvárásait kéri számon a demokratikusan megválasztott kormányokon. „Az Európai Parlament lelkesen asszisztál ehhez, és mindenféle szankciókat követel, hogy nyomást gyakoroljon Magyarországra a migrációval és a gyermekvédelemmel kapcsolatban” – mondta Gál.
Júliusban már a megindított jogállamisági eljárással kapcsolatban is megfogalmazta a véleményét az uniós törvényhozás. Üdvözölték az eljárás megindítását, de álláspontjuk szerint a bizottságnak meg kellene fontolnia, hogy „a feltételrendszert kivétel nélkül minden olyan tagállamra alkalmazza, amely nem tartja tiszteletben a jogállamiságot”. Egyúttal megerősítik az a parlament által kitárgyalt vívmányt, amely szerint ha a magyar kormány nem teljesíti az uniós források eléréséhez szükséges a feltételeket, a bizottságnak ideiglenesen és közvetlenül a helyi önkormányzatokon és civil társadalmi szervezeteken keresztül kellene kezelnie az uniós forrásokat – javasolják a képviselők.
A magyar nép megbüntetése?
Októberben már sokkal tisztább volt a kép: az Európai Bizottság 7,5 milliárd eurós forrásbefagyasztást javasolt Magyarország esetében, amely alól csak akkor mentesülhet az Orbán-kormány, ha november 19-ig maradéktalanul eleget tesz 17 jogállamisági, korrupcióellenes vállalásának. Egy újabb vitában a legtöbb képviselő üdvözölte a bizottsági javaslatot, és gyors döntést várt a tanácstól. A felszólalók nagy része ugyanakkor kétségbe vonta, hogy a magyar javaslatok igazi reformokat jelentenek, és nem csak a források megvágásának elkerülését szolgáló „üres ígéretek”. A bizottságnak szilárd bizonyítékokat kell találnia, alaposan meg kell vizsgálnia a végrehajtott reformokat, és „nem szabad kompromisszumokat jogállamisági garanciaként elfogadnia, csak azért, mert Orbán ezt ajánlja” – mondták a képviselők.
Mások szerint a bizottság által javasolt intézkedések nem elégségesek, mivel a Magyarországnak szánt források pusztán 15 százalékát érintik. A bizottságot azzal vádolták, hogy alkudozik a jogállamiságról, és „fél szívvel” alkalmazza a jogállamisági feltételrendszert. Olyanok is voltak, akik szerint ha a bizottság „kapitulál Magyarország előtt”, akkor elveszti a parlament bizalmát.
Voltak viszont, akik azzal vádolták a bizottságot, hogy „csak az európai konzervatív kormányokat támadja”, és „brüsszeli ideológiát” kényszerít a magyar emberekre és demokratikusan megválasztott kormányukra, míg hasonló jogállamisági, igazságszolgáltatási és korrupciós ügyeket más országokban nem vizsgál.
Bár a magyar kormány november 19-én teljesítettnek jelentette a vállalásait, utóbb kiderült, hogy ezt az Európai Bizottság nem így gondolja, ezért az alapvetés nem változott: az uniós források felhasználása továbbra is veszélyben van Magyarországon. A tagállamok közötti alkudozás eredményeként ezt a megállapítást nem, de a befagyasztani szánt összeget módosították, 7,5 milliárd helyett 6,3 milliárd euró marad zárolva. Az Európai Parlament azok között volt, amely már az elsők között nem bízott a magyar teljesítésben. November 24-én sokadik állásfoglalásukban a képviselők – ezúttal is, ahogy minden alkalommal, magabiztos többséggel – kijelentették: „A bizottság és a magyar kormány által megtárgyalt 17 intézkedés nem elegendő az EU pénzügyi érdekeit jelenleg fenyegető rendszerszintű kockázat kezeléséhez.” Továbbmentek, és hozzáfűzték, hogy még akkor sem, ha teljes mértékben végrehajtják azokat.
A parlament ismét hangsúlyozta, hogy az uniós források végső kedvezményezettjeit nem szabad megfosztani a forrásoktól azért, mert kormányuk nem hajlandó az együttműködésre, és felszólítják a bizottságot, hogy a pénzeket a helyi önkormányzatokon és civil szervezeteken keresztül juttassa célba.
A képviselők végezetül nehezményezték, hogy a bizottság csak „hosszú késedelem után és túl korlátozott hatállyal” indította el a feltételességi mechanizmust Magyarország ellen. A parlament sürgette a bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket a jogállamiság megsértésének egyéb vetületeit illetően, különösen az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban.
Ebben a vitában is Deutsch Tamás képviselte a magyar kormánypártot, aki érdekes módon egy olyan körülmény miatt támadta a parlamenti állásfoglalást, amely kifejezetten és hangsúlyosan szerepelt a dokumentumban. Ez pedig a kedvezményezettek forráshoz juttatása – minden körülmények között. „A baloldal által elfogadott szöveg nem kevesebbről szól, mint hogy politikai büntetésként mindenáron vegyék el a magyarok millióitól a jog szerint nekünk járó uniós pénzeket. A magyar baloldali képviselők teljes mellszélességgel azt támogatták, hogy vegyék el az uniós forrásokat a pedagógusok béremelésétől, a magyar önkormányzatoktól, a magyar kis- és közepes vállalkozásoktól, a kórházaktól, a közlekedés fejlesztésétől, a környezetvédelmi és energetikai beruházásoktól” – írta ezzel szemben Deutsch.
