Miközben az orosz erők nehéztüzérséggel lőtték rommá Mariupolt, Anasztázia a fiával együtt az egyetlen lehetségesnek tűnő helyre menekült az ukrajnai városból: Oroszországba.
Kevés pénzzel és kevés ingósággal a kezében alig várta, hogy megkapja a tízezer rubeles (65.000 forintos) kifizetést, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök ígért az ukrán menekülteknek még azelőtt, hogy február 24-én nagyszabású inváziót indított volna az ország ellen.
A pénzzel Anasztázia rövid ideig fedezhetné alapvető szükségleteiket, amíg ő és a fia Szentpétervárott húzza meg magát, és várja, hogy véget érjen a háború. Három hónappal az odaérkezése után még mindig nem kapta meg a pénzt.
A helyi kormányzati központ munkatársai „azt mondták, hogy nem tudnak semmit” – mondta Anasztázia. A többi menekülthöz hasonlóan, akikkel a Szabad Európa beszélt a cikk megírása előtt, ő sem akarta, hogy nyilvánosságra hozzák a vezetéknevét, mert fél a következményektől.
„Azt mondták, várjatok, valamikor majd megkapjátok a pénzt” – mondta.
Anasztázia nincs egyedül a panaszával.
Szvetlana Tyihomirova szentpétervári újságíró, aki önkéntesként segít az ukrán menekülteknek, nemrég azt mondta, hogy a Szentpétervárt is körbevevő Leningrád körzetbe érkezettek mintegy kilencven százaléka még nem kapta meg az ígért juttatást.
Egy június közepén Putyinnak címzett és a közösségi médiában közzétett levelében Tyihomirova azt mondta, hogy az Oroszországban tartózkodó ukrán menekültek ördögi körbe kerültek.
A segély nélkül sokuknak nincs elég pénzük, hogy kifizessék a kritikus szolgáltatásokat – például az okmányok fordítását, amelyek segítségével orosz útlevélhez és így munkához juthatnak.
Tyihomirova egyike annak a több száz embernek, akik Oroszország-szerte pénzzel, élelmiszerrel és más alapvető dolgokkal segítik az ukrán menekülteket.
Segítenek az önkéntesek, de vidéken szörnyű a helyzet
Az önkéntesek és a menekültek saját chateket hoztak létre a közösségi médiában, hogy megosszák egymással az aktuális híreket és azokat dolgokat, amik foglalkoztatják őket, amelyek között fontos helyet foglal el a segély elmaradása.
„Az önkéntesek beszámolói szerint a helyzet a vidéki Oroszországban sokkal szörnyűbb, mint Moszkvában és Szentpétervárott – írta a levélben, hozzátéve, hogy a távolabbi területeken – az alacsonyabb életszínvonal miatt maguk az önkéntesek sem tudnak támogatást nyújtani a menekülteknek; az emberek szó szerint éheznek.”
A Szabad Európa megkeresésére Tyihomirova nem volt hajlandó kommentálni a levelet.
Kolléganője, Galina Artyemenko egy Telegram-posztban azt írta, hogy a helyzet pontosan olyan, mint amilyennek a levélben leírták.
A minisztérium szerint szinte minden rendben van, fizetik a támogatást
Kommentárjaik ellentmondani látszanak az orosz rendkívüli helyzetek minisztériumának, amely felügyeli a menekülteknek történő kifizetéseket.
Egy ismeretlen minisztériumi tisztviselő június 7-én az állami médiának azt mondta, hogy 301.510 ukrán menekült – vagyis a tisztviselő szerint a kérelmezők közel négyötöde – megkapta a tízezer rubeles kifizetést. Frissebb adatok nem álltak rendelkezésre.
Az ENSZ szerint mintegy 1,3 millió ukrán menekült van Oroszországban, míg az orosz kormány 2,1 millióra teszi a számukat, köztük 340 ezren gyerekkel érkeztek. Kijev azzal vádolja Moszkvát, hogy erőszakkal visz Oroszországba ukrán állampolgárokat.
Az ukrán menekültek többsége anyagilag kiszolgáltatott nyugdíjas vagy anya, részben azért, mert az ukrajnai Donbász régió azon részein, amelyeket az Oroszország által támogatott szakadárok már jóval a februári invázió előtt is uraltak, sok férfi – akarva vagy akaratlanul – az inváziós erők tagja lett, és ott maradt harcolni.
A Kreml kevesebb menekülttel számolt, mert gyors győzelmet remélt
Az egyik szakértő a Szabad Európának elmondta, hogy a bürokratikus akadályok elapasztják a reményt. Natalja Jurcsenko esetében, aki férjével együtt a kijevi kormány ellenőrzése alatt álló Ukrajnából az orosz ellenőrzés alatt álló Krím félszigetre menekült, ez már megtörtént.
Három hónapja várnak arra, hogy megkapják a támogatást.
„A családunk már nem reménykedik az ígért pénzben – mondta az asszony a Szabad Európának. – Tényleg szükségünk volt a pénzre. Nem volt miből megélnünk, el kellett adnunk néhány holminkat.”
Egy tízezer rubeles kifizetés amúgy sem tartana sokáig Oroszország legnagyobb városaiban. A moszkvai metró használata egy hónap alatt felemésztené ennek az összegnek a negyedét.
Az egyik állítás, amellyel Putyin indokolta Ukrajna indokolatlan lerohanását, hogy a Donbászban élő orosz ajkúaknak védelemre van szükségük a kijevi kormánytól, amelyről félrevezető módon azt állította, hogy népirtást követ el a régióban.
Az orosz offenzíva a Donbász nagy részét elpusztította, és a támadást túlélő orosz ajkúak közül sokan vagyon és munka nélkül maradtak otthon.
Hat nappal a február 24-i invázió előtt Putyin utasította kormányát, hogy minden egyes donbászi menekültnek fizessen tízezer rubelt, hogy segítsen nekik „új helyen letelepedni és megvásárolni minden olyan dolgot, ami szükséges”.
Az orosz kormány a háború kezdete előtt ötmilliárd rubelt különített el a menekültekre, ami azt jelenti, hogy maximum ötszázezer menekülttel számoltak.
Az, hogy Oroszország annak ellenére, hogy készült a menekültek érkezésére, nem teljesítette időben a kifizetéseket, talán azt tükrözi, hogy a Kreml egy gyorsan megnyert háborúra számított és ezzel sokkal kevesebb menekültre. A fizetési probléma talán a közismerten nehézkes bürokráciának is betudható.
Videó: Mariupol előtte és utána
Aki szót emel értük: a kommunista „ellenzék”
Egy május eleji találkozón, amelyen 147 menekülttel találkozott, akik a Mecsta (Álom) nevű, Moszkva melletti gyermektáborban tartózkodtak, Nina Osztanyina, az orosz parlament alsóházának, az Állami Dumának kommunista párti törvényhozója azt mondta, hogy közbenjár az érdekükben, miután megtudta, hogy csak harmincketten kapták meg a pénzüket.
Osztanyina elmondta a csoportnak, hogy miután először vetette fel a kérdést a Dumában, a munkaügyi minisztériumot utasították, hogy segítsen a rendkívüli helyzetek minisztériumának a kérelmek feldolgozásában és a pénzek kiosztásában, „de még mindig nem változott semmi”.
Elmondta, hogy a még mindig kifizetésre váró mecstabeli menekültek listáját elküldték az illetékes hatóságoknak, „de ott megint minden elakadt”.
„Meddig beszélhetünk még erről?” – kérdezte elkeseredetten.
A bürokrácia ijesztő betonfala
Azok számára, akiket nem támogatnak politikusok, a hivatalnokokhoz való bejutás ijesztő folyamat lehet.
Aljona május elején érkezett Szentpétervárra a donbászi Luhanszk régióból, és azt mondták neki, hogy tíz napon belül kap tízezer rubelt. Két hónappal később még mindig nem kapta meg.
Elmondása szerint felhívta a pénzosztással foglalkozó helyi központot, hogy megtudja, mikor kapja meg a pénzt, és azt mondták neki, hogy tizenöt percen belül hívja vissza őket.
„Napok óta hívom, de senki sem veszi fel” – mondta.
Más régiókban, köztük Moszkvában, valamint a dél-oroszországi Krasznodárban és Rosztovban élő ukrán menekültek a Szabad Európának elmondták, hogy ők is hónapok óta várnak a pénzre.
Olena, aki Mariupolból érkezett a moszkvai régióba a lányával és az édesanyjával, azt mondta, hogy még mindig nem kapta meg a támogatást, annak ellenére hogy áprilisban adta be a kérelmét.
Elmondása szerint Moszkvában dokumentumokért kellett rohangálnia és orvoshoz kellett járnia, és néha az egész napot sorban állással töltötte.
„Ha önök, Oroszország a befogadó fél a menekülteknek, akkor fogadjanak be minket normális módon – mondta a Szabad Európának. – Viselkedjenek emberségesen azokkal, akik hosszú ideig ültek a hidegben, éhezve a bombázások alatt, és akiket arra kényszerítettek, hogy nyílt tűzön főzzék az ételt.”
Szvetlana Gannuskina, a Polgári Segély, egy moszkvai székhelyű, migránsokat és menekülteket segítő jogvédő csoport vezetője a Szabad Európának elmondta, hogy „a hosszadalmas bürokratikus eljárások” állnak az ukrán menekültek problémájának középpontjában.
Dokumentumokat kell benyújtaniuk, például az útlevelüket, és át kell esniük egy átvilágításon, mielőtt potenciálisan kereshetnek és fizetést kaphatnak – mondta.
Az egyik, a Mecstához forduló idős nő elmondta Osztanyinának, hogy azért nem kapta meg a pénzt, mert nem ment át az átvilágításon olyan okokból, amelyeket nem magyaráztak el neki.
Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy másik régióba kell utazniuk, ahol a papírmunkát intézik, vagy más akadályokkal kell szembenézniük, amelyek időt és energiát emésztenek fel, mondta Gannuskina.
„Az emberek rengeteg időt töltenek a bürokráciával, és nem világos, hogy várják el tőlük, hogy eközben túléljenek. Egyszóval elveszítik a reményt” – mondta.
„Menjen ügyintézni egy másik régióba!”
Maria, aki a Donbászból Krasznodárba menekült, a helyi kormányhivatalból azt a tájékoztatást kapta, hogy az ő és a hozzá hasonlók ügyét a szomszédos Rosztov régióba helyezik át.
„Azt sem tudom, melyik kormányhivatalt keressem Rosztovban” – mondta.
Maria elmondta, hogy pénz nélkül nem tudja elvégeztetni a munkavállaláshoz szükséges orvosi vizsgálatot.
Gannuskina pedig arról beszélt, hogy mintegy 3300 menekült fordult a Polgári Segélyhez segítségért, és nagyon kevesen kapták meg a tízezer rubeles kifizetést.
„Természetesen ez nagyon fontos pénz ezeknek az embereknek, és fontos, hogy azonnal megkapják” – mondta.
Gannuskina elmondta, hogy a menekültek számára további akadályt jelentenek az ukrán hrivnyának az orosz rubelre való átváltására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozások.
A menekültek addig nem válthatják át a hrivnyát rubelre, amíg nem végezték el az átvilágítást és nem kapnak engedélyt a támogatás felvételére.
A menekültek hivatalosan még így is csak maximum nyolcezer hrivnyát (275 dollárt) válthatnak át.
A két korlátozás miatt a menekültek Oroszországba érkezésük után nem tudnak létfontosságú árut vásárolni, bár van, aki a feketepiacon váltja be az ukrán pénzt.
„Hol itt a logika?” – tette fel a kérdést csalódottan Gannuskina.
