Négy válságot jósol őszre a kormánynak Ruff Bálint kommunikációs és kampánytanácsadó a Szabad Európának adott interjúban. Szerinte ez is indokolja a nyári uborkaszezonban végigvitt hirtelen változtatásokat, amelyek eddig csak a civileket rázták fel, az ellenzéket nem. Gegekből nem lesz politika - mondja.
"Terelés" - legyinthettek a Konstruktív Bizalmatlanság című podcast-sorozatunk rendszeres hallgatói, amikor híre ment, hogy a katás megmozdulások első napján energia-veszélyhelyzetet hirdetett Orbán Viktor kormányfő. Aztán kiderült, hogy a szintén megszokott, semmit mondó frázisok helyett most komoly intézkedések terve került napirendre. Kezelhetjük ezt még továbbra is elterelésként, vagy ez most egy új technika, a tüzet tűzzel oltás esete?
A választások előtti, februári osztogatásban nem volt olyan csoport, aki ne kapott volna valamilyen juttatást. Körülbelül 1000 milliárd forintnyi adóvisszatérítés volt, emelték a minimálbért, nyugdíjakat, a fegyveres testületeknek hat havi fegyverpénzt adtak. Ezt megfejelte az infláció, ami a háború előtt is volt, és az energiaárak elszabadulása.
Ez a hármas egy akkora lyukat ütött a költségvetésbe, amivel muszáj volt Orbán Viktornak azonnal foglalkoznia, annak árán is, hogy felrúgja a választókkal kötött, ki nem mondott megállapodását: te szemet hunysz a demokratikus intézmények rombolása, a család és barátok gazdagodása felett, mi cserébe megvédünk a külvilágtól, a rezsi emelkedésétől, biztosítjuk a megélhetésedet.
Ezt a paktumot mondta fel Orbán Viktor, először a kisadózó vállalkozók tételes adója (kata) ügyében, ami egy viszonylag kicsi, de hangos kisebbséget érint. A rezsicsökkentés kérdése ennél is fontosabb, hiszen ezzel két választást is megnyert, 2014-ben és 22-ben.
A podcast sorozatban szintén sokszor beszéltünk arról, hogy a Fidesz úgy politizál, hogy ne sértsen meg egyszerre sok embert, illetve a megbántott csoportok ne tudjanak összekapaszkodni, ne érjék el a kritikus tömeget. Amíg a katás változások esetében ez elmondható, addig a rezsicsökkentésnél már egy jelentős kockázatot vállal a kormányzat, hiszen ez a Fidesznek legfontosabb középosztályból gyakorlatilag mindenkit érint.
Ez egy olyan politikai kérdés Magyarországon most, mire lényegében az elmúlt 12 évben nem volt példa. Az ellenzék most egy olyan ügyben tudna megszólalni, ami nemcsak rétegeket, hanem az egész társadalmat érinti. Orbán Viktor korábban azt mondta, ameddig a Fidesz van hatalmon, addig megmarad a rezsicsökkentés. Most mégis valamilyen formában ez meg fog szűnni.
Az ellenzék előtt a lehetőség, hogy megkérdezze: ha a Fidesz politikájának egyik alappillére dől meg, akkor mi másban sem állnak meg a kormányfő szavai, ígéretei? Ismét megmutathatnák a többségi hatalmon kívül állók, hogy miben lenne más az ő politikájuk országos és helyi szinten is.
Azért lehet bátrabb a miniszterelnök, hogy messze van még az az időpont, amikor számon lehet kérni az ígéreteit?
Azért lehet bátor, mert kétharmados, óriási győzelmet aratott áprilisban. Ráadásul az eredmény gyakorlatilag megsemmisítette az ellenzéket. A helyzetből szerintem a Mi Hazánkon kívül senki sem tudna gyorsan profitálni, így a kormányfő számíthat arra, hogy kezelni tudja a mostani válságot, amíg kiegyezik az Európai Unióval. Azzal a pénzzel aztán majd újra elkezd osztogatni, vagy mérsékelni ezeket a terheket.
Komoly válságban van a magyar gazdaság, de ettől a kormány még nincsen komoly válságban. Mert egyrészt hiányzik az, aki kihasználná az emberek elégedetlenségét, és mederbe tudná terelni a dühüket. Másrészt a kata-változások hatását most érzik az emberek, de az energetikai kérdés inkább szeptemberben lesz fájó. Most csak számolgatunk, de a pénztárcánkból még nem vették ki a pénzt.
A beavatkozás hirtelensége arra utalhat, hogy a kormányfő a választások idején nem számolhatott ilyen későbbi költségvetési helyzettel, most egy katasztrófát igyekszik gyorsan megakadályozni. Kétségbeesetten próbál megegyezni az Európai Unióval a különböző jogcímeken járó forrásokért, de abból az ősz előtt már nem valószínű pénz.
Ősszel pedig egyszerre egy négyes válsággal kell szembenéznie a kormánynak: az elszabadult energiaárak, a dráguló élelmiszer, az infláció és nagy valószínűséggel egy újabb Covid-hullám. Ez így együtt okozhat komoly politikai lemorzsolódást, elvándorlást a Fidesz táborában.
Az lehet a stratégia, hogy most nyeljen le a társadalom néhány keserű pirulát, így kevesebb marad őszre?
Nem, szerintem egyértelműen egy katasztrófát kellett elkerülni, ezért lépte meg a kormányfő ezt a radikális döntést. Így nem is lett uborkaszezon, hiszen mindenki erről beszél, még a strandon is. Már aki az árak miatt eljut oda.
Nemcsak Orbán Viktor személye tűnt el a kata-változások vagy a rezsicsökkentés részleges kivezetésének kérdésében, hanem az ellenzék is. A kata kapcsán váratlan csoportok szerveztek teljesen spontán megmozdulásokat. Hova futhat ki ez a civil tiltakozás? Össze tudnak szerveződni ezek a kisebb csoportok úgy, hogy nincsen mögöttük politikai támogatás?
Ellenzék olyannyira nem létezik az áprilisi választások óta, hogy Orbán Viktor vagy a Fidesz magának fog csinálni ellenzéki pártokat, hogy kitöltse a politikai űrt. Bár a pár napja kezdődött tiltakozáshullám remek lehetőség lenne kormányt kritizálóknak a szereplésre, de a választóknak nagyon elegük van azokból, akiket Orbán három hónapja kétharmaddal elsüllyesztett. A tüntetők tehetetlen dühöt éreznek, de nincs aki szavakba öntse a kiáltásukat.
Létezik olyan politikai erő az ellenzéki oldalon, amelyik tudna ebből a feszültségből hasznot húzni?
Szerintem Orbán és a Fidesz helyzete megrendülhetne, ha lenne olyan ellenzéki erő, ami megrendítené. Én most ilyet nem látok. Az ellenzék egy történelmi kudarcon van túl, amiből láthatóan intellektuálisan nem jöttek ki. Nem értik, hogy mi történik körülöttük. Nagy kérdés az is, hogy a jelenlegi ellenzék képes lesz-e valaha kormányzóképes alternatívát mutatni. Jelen pillanatban a vesztesek közül a legjobb állapotban a Demokratikus Koalíció és a „kormányközeli" Mi Hazánk van. A DK abban az érdekes helyzetben találta magát, hogy valami nagyon hasonló történt az ő vezetőjükkel is 2006-ban, és akkor ezt Orbán ki is használta. A Momentumnak is lenne most lehetősége megmutatni, hogy tud komoly is lenni.
A Momentum új elnöke, Gelencsér Ferenc hajtotta végre az elmúlt napok talán egyik leglátványosabb akcióját, amikor megzavarta az egyik biciklis futár társaságában az innovációs minisztert vacsorája közben.
De ezek csak gegek, ebből még nem lesz koherens politika. Jelen pillanatban nem gondolja róluk azt a magyar többség, hogy kormányzóképes alternatíva lennének. Ez a lényeg, ezt kell figyelni. Amíg a választók nagy része nem hiszi el valakiről, hogy kormányzóképes, addig semmi sem fog elmozdulni, mindegy hány Facebook-posztot tesz ki, hány ATV-interjút vállal, vagy mekkora a Fidesz népszerűségének csökkenése. Orbán biztonságban lesz.
Mit kellene tenniük, hogy a választók elhiggyék róluk, hogy kormányzóképesek?
Sokat dolgozni. Olyan programokat, olyan hangulatot kelteni maguk körül, hogy ők értik, mi a probléma, és van rá megoldásuk is. Ez nem egyszerű feladat, mert közben egy történelmi vereségen vannak túl, és láthatóan nem is akarnak ezzel mit kezdeni. Beültek a Parlamentbe, és minden ment tovább.
Lenne fórum, ahol meg tudják mutatni ezt?
Fórum annyi van, amennyit az ember teremt magának. Akik arra panaszkodnak, hogy nincsen elég fórum, azok nem tudják, hogy hogyan kell politikát csinálni. Az ember keressen magának nyilvánosságot, ne azon nyafogjon, hogy nincsen. De nem a parlament ez a fórum, az Orbán játszótere.
A kata-változások ellen tiltakozó megmozdulások egyikét a Magyar Kétfarkú Kutyapárt szervezte hídfoglalással, piknikes sütögetéssel, ingyen sörrel. Máskor a rendőrség drogszerű anyag lefoglalásáról beszélt velük kapcsolatban. Ez most használ az ellenzéknek, vagy árt? És elismerem, visszhangos a kérdés, mert a választások idején is felmerült már.
Mi használ és mi árt? A Kétfarkú Kutyapártnak az ártott a választás előtt, hogy elkezdte magát túl komolyan venni. Elkezdett politikai pártként, és nem viccpártként működni.
A Kutyapártot az ellenzék fokmérőjeként szoktuk emlegetni. Ha a kormányváltásra törő pártok jól dolgoznak, akkor a Kutyapártnak nincsenek szavazói. Ha ők rosszul dolgoznak, a Kutyapárt tábora nő. Szerintem ez ilyen egyszerű ebben a helyzetben is.
Hogy lehet-e politika nélkül politikát csinálni, vagy civilekkel politizálni? Úgy gondolom, hogy ezekre a válasz elég egyszerű, csak nehéz kimondani. Sose felejtsük el azt, hogy a legvégén választásokon dől el, ki vezeti az országot. A parlamenti szavazáskor a bejutott képviselők nyomnak gombot, és ők politikusok, bármennyire nehéz is ezt elfogadni.
Szerintem egy hatalmas lehetőséget kaptak az ellenzéki polgármesterek most arra, hogy megmutassák, miként tudják vezetni a kerületüket, a városaikat a kormány politikájával szemben. Hogyan tudják segíteni azokat a lecsúszásban lévő állampolgáraikat, akik pontosan azt a fajta segítséget várják, amivel ők 2019-ben kampányoltak? Most megnyerhetőek lennének a Fideszhez közelítő, de nem meggyőződésből, hanem inkább gazdasági érdekek miatt szavazó emberek.
Orbán Viktor vélhetően arra készül, hogy meg fog egyezni Brüsszellel, és amint megérkezik az első részlet az európai uniós forrásokból, azt feltételezhetően a mostani gazdasági helyzet ellensúlyozására fogja költeni. Ezért kiemelkedő a felelőssége az ellenzéknek, hogy egyszerre, egy üzenetben el tudja mondani, mi történik az emberekkel egy létező, az egész országot megmozgató belpolitikai kérdésben. Ne feledjük, országgyűlési választás három és fél év múlva lesz, ez a politikában nagyon sok idő.
Gondoskodó atyuska, a nép egyszerű fia, békeharcos: most Kádár János melyik életszakaszánál tart Orbán Viktor? Hogy podcastsorozatunk másik visszatérő témájával zárjam a beszélgetést.
Ezek az analógiák néha erőltetettek, nem lehet mindenre hasonlatot találni. De ha mégis nagyon kellene, akkor a 70-es évek végét mondanám. Akkor jutott Magyarország egy olyan helyzetbe, hogy a szocialista modell hatékonysága megremegett, a költségvetési hiány pedig már óriásira hízott. Ekkor engedték meg azt, hogy Magyarország külföldi források után nézzen, ami az ország 1982-es IMF-csatlakozásához vezetett. Erre hajaz kicsit ez a helyzet, amikor mégis csak jól jönne a korábban fennhangon elutasított EU-hitel és -források minden egyes fillére.
