Augusztus 6-án a Popović-hegy erdejei bikák mély morgásától visszhangoztak – 18 bika állt a földet kaparva, és várta, hogy sorra kerüljön a harcban.
A 251. grmeči bikaviadal, amelyet arról a hegyről neveztek el, ahol az eseményt eredetileg tartották, egy olyan hagyomány része, amely a mai Bosznia-Hercegovina osztrák–magyar megszállása idején nyert szimbolikus jelentőséget.
Dalibor Ljuboja, a küzdelmeket szervező testület elnöke szerint az 1700-as évek óta évente megrendezett bikaviadalok „az ellenállás jelképévé váltak”.
1902-ben Petar Kočić szerb író novellát publikált egy bikaviadalról, amely a szegény falusi fiú szeretett bikája és az osztrák–magyar állam tulajdonában lévő bestia között zajlott. A történet az idegen uralom elleni küzdelem klasszikus példázatává vált.
A bikaviadalok egy rodeókat idéző ringben zajlanak. A fő viadalok megkezdése előtt minden bikát beengednek, hogy kószálhassanak a területen. Amikor eljön az összecsapás ideje, két bikát küldenek be az arénába, amelyet mindketten a saját területüknek tekintenek.
A kapuk bezárulnak, a több száz néző pedig elcsendesülve figyeli, ahogy az állatok között elkezd fokozódni a macsó feszültség.
A legtöbb esetben a két állat óvatosan köröz egymás körül, mielőtt egymásnak ugrana és összeakasztaná a szarvát. Néhány bika egyáltalán nem küzd, hiába ösztökéli a gazdája.
Amikor két boszniai bika megmakacsolja magát, és a békés egymás mellett élést választja, a bírók az állatok általános viselkedése alapján határozzák meg a győztest.
A szarvasmarhák csatái hasonlítanak az emberi ketrecharchoz, lökdösődéssel és egymás kerülgetésével indulnak, majd drámai módon összecsattannak a szarvak, ami izgatott kiabálásra készteti a közönséget.
A matadoros bikaviadalokkal ellentétben, ahol az állatot megölik, a boszniai bikaviadalok akkor érnek véget, amikor az egyik állat elismeri vereségét, és farkát behúzva elmenekül.
A Szabad Európa több állatvédő csoporttól kért állásfoglalást a bikaviadalokkal kapcsolatban, de a cikk megjelenéséig nem érkezett válasz.
A bikák különböző súlycsoportokban küzdenek, amelyek a 750 kilogramm alatti könnyűsúlytól a 750–850 kilogrammos középsúlyon át a 850 kilogrammnál nagyobb nehézsúlyig terjednek.
A bikaviadalokat a boszniai Szerb Köztársaság területén tartják, de az ország bosnyák és horvát régióiból is érkeznek versenyzők és nézők.
Az adrenalintól túlcsordult bikákat a küzdelmek után igen nehéz kordában tartani. Az augusztus 6-i esemény során az egyik bika percekig cikázott kezelői között, két másik bika pedig kiugrott az arénából, és ámokfutásba kezdett az italosbódék és az ételt kínáló sátrak körül. Emberek csapatai vették üldözőbe az állatokat, végül sikeresen megfékezték őket.
A három súlykategória idei bajnok bikái közül kettőnek szerb, egynek bosnyák nemzetiségű tulajdonosa van.
A nehézsúlyú bajnok gazdája, Jovo Vođević Duman a fergeteges csata után elérzékenyült, megcsókolta óriási bikáját, Miskót, és hideg sörrel locsolta le a pofáját. Rögtönzött győzelmi beszédében elárulta, hogy milyen hatalmas kiadások állnak a sportág mögött, és milyen ambiciózusak a csúcsbika-tulajdonosok.
„Ez a győztes bika semmi – mondta Duman. – Van otthon egy másik, akit nemrég vettem húszezer euróért. Jövőre őt hozom. Na, akkor tényleg ámulhattok majd!”
