Mintegy 470 hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin vetődött partra az Ausztráliától délre fekvő Tasmania tengerpartján, írja a Reuters. Az állatok több mint fele már elpusztult, ez a világ eddigi egyik legnagyobb tömeges partra vetődése.
2017-ben volt az utolsó hasonló méretű partra vetődés, akkor több mint 250 gömbölyűfejű-delfin pusztult el egy új-zélandi öbölben.
Nem könnyű a mentés
A szakemberek próbálnak annyi állatot megmenteni, amennyit csak lehet, de nincs könnyű dolguk.
„Ez egy annyira trükkös és bonyolult helyzet, minden egyes állat, amit meg tudunk menteni, felér egy győzelemmel. Arra fókuszálunk, hogy annyi túlélőt mentsünk meg, amennyit csak tudunk” – nyilatkozta egy sajtótájékoztatón Kris Carlyon tengerbiológus. A helyi tudósok, kormányzati alkalmazottak és rendőrök még kedden, rögtön azután, hogy jelentették a partra vetett delfineket, 25 állatot sikeresen megmentettek.
Rejtélynek számít a partra vetődés
Bár a modern történelemben számos feljegyzés született már arról, hogy egyes cetfélék tömegesen a partra úsznak, a tengerbiológusoknak még mindig nem sikerült rájönniük, hogy pontosan mi a jelenség oka.
Vanessa Pirotta, egy sydney-i vadvilágkutató szerint a partra vetődések a mai napig világszerte rejtélynek számítanak.
A cetek – köztük a delfinek – társas lények, csoportokban élnek, amelyek gyakran egy vezér köré szerveződnek. Közismert tény, hogy az állatok odagyűlnek, ha azt hallják, hogy egy társuk megsérült vagy bajban van. „Sokszor egyszerű szerencsétlenségről van szó, egy vagy két állat bajba kerül, a többiek pedig követik őket” – magyarázta Kris Carlyon az ausztrál kormány tengerbiológusa.
A gömbölyűfejű-delfin gyakori áldozat
A feljegyzések szerint a hosszú- és a rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfinek gyakori áldozatai a partra vetődésnek. Ez a tengeri delfinfajta 7 méter hosszúra nő meg és akár 3 tonnát is nyomhat.
Olaf Meynecke az ausztrál Griffith University kutatója elmondta, hogy a gömbölyűfejű-delfinek ultrahangot használnak a vadászathoz és a tájékozódáshoz, ezért egyes elméletek szerint az elektromágneses mezők bizonyos változásai zavarhatják meg az állatokat.
Bonyolult a mentés
A partra vetett cetek visszajuttatása a vízbe körülményes és nem ritkán veszélyes feladat. Az állatokat dagálykor próbálják visszahúzni az óceánba, a feladatot jellemzően kézi erővel végzik, de néha hajókhoz rögzítik az állatokra rakott hámot, és úgy vontatják őket vissza a vízbe. Az akció közben próbálják elkerülni, hogy a hátukra kelljen fordítani a tengeri emlősöket, ugyanis az még jobban összezavarja az állatokat.
A déli féltekén gyakoribb
A tömeges partra vetődések Ausztrália és Új-Zéland partjainál a leggyakoribbak azért, mert a környező óceáni vizekben tömegével élnek gömbölyűfejű-delfinek. Ez a terület gazdag tintahalban, ami az állatok egyik fő tápláléka, így ezrével él ez a delfinfaj a területen.
A modern történelem legnagyobb partra vetődését 1918-ban jegyezték fel, akkor az Új-Zélandhoz tartozó Chatham-szigeteknél ezer delfin rekedt a szárazon.
A gömbölyűfejű-delfinek gyakran fennakadnak a Farewell Spitnek nevezett homokpadon is, amely 26 kilométerre fekszik Új-Zéland partjaitól. 2017-ben 600 állat vetődött partra a homokszigeten.
Ausztráliában 2018-ban volt legutóbb tömeges partra vetődés, akkor 150 állat került bajba. Az északi féltekén is előfordul a jelenség, a Massachusetts partján található Cape Codnál például évente átlagosan 200 delfin vetődik partra.
