Amikor Yehuda Teichtal berlini rabbi először beszélt arról, hogy Németország legnagyobb zsidó oktatási és kulturális komplexumát szeretné felépíteni a holokauszt óta, a legtöbben kételkedtek abban, hogy álma valóssággá válik.
Ám öt évvel az első kapavágás után Teichtal rabbi, aki egyben a berlini chábád közösség vezetője is, sugárzó arccal lép ki az új, ívelt formájú, kék csempével borított épület hetedik emeleti erkélyére, ahonnan a létesítmény amfiteátrumára, kertjére, játszóterére és majdani sportpályájára nyílik kilátás: az utóbbi területet még konténerek és építőanyagok borítják.
„Megváltoztatjuk a németországi zsidókról szóló narratívát” – közölte Teichtal az Associated Press-szel a héten.
„Túl gyakran csak a holokausztra és az antiszemitizmusra gondolnak az emberek, amikor a németországi zsidókról esik szó – mondja az ötvenéves rabbi. – A mi zsidó campusunk a jövőről szól, az örömről, a tanulásról és az együttélésről.”
Vasárnap hivatalosan is megnyílik a Pears Zsidó Campus a német főváros Wilmersdorf negyedében. A chábád közösség 550 óvodása, általános és középiskolás diákja – akik most a város különböző pontjain szétszóródva tanulnak – mind átjönnek a campusra, amikor augusztus végén elkezdődik az új tanév.
A létesítményben az iskolák mellett mozi, zenei stúdió, könyvtár, kóser csemegebolt, valamint hatalmas fedett kosárlabdapálya és tornaterem is helyet kapott – az utóbbi akár hatszáz fős előadóteremmé vagy fogadóteremmé is átalakítható esküvőkhöz és bar-micvókhoz.
Van két konyha is: az egyik az iskolák menzáját szolgálja ki, a másik pedig – amely hatalmas méretű – fogadások előkészítésére alkalmas: van benne cukrászműhely, ahol süteményeket tudnak sütni, és barheszt szombatra.
Mérföldkő
Jessica Kalmanovich, egy hatéves kislány és egy hároméves kisfiú édesanyja, akinek gyermekei a chábád általános iskolájába és óvodájába járnak a város más részein, azt mondja: családja már alig várja, hogy megnyíljon a campus.
„Minden reggel, amikor elhaladunk mellette, a fiam megkérdezi: Mikor lesz végre kész az óvodám a kék épületben, mikor kezdhetek oda járni?” – meséli.
A 31 éves nő Kazahsztánban született, csecsemőként került Németországba. Mérföldkőnek tartja az új campust a berlini zsidóság számára.
„A gyermekeink jó zsidó oktatásban részesülnek majd, a város központjában leszünk, és többé nem lesz gond kóser élelmet venni – mondja. – Zsidóként nagyon is láthatóvá válunk Berlinben, de ugyanakkor védve érezzük magunkat.”
Sok más németországi zsidó intézménytől eltérően, amelyeket fal mögé rejtettek az esetleges antiszemita támadásoktól való félelem miatt, az új campust üvegkerítés veszi körül. A zsinagógához és a közösségi központhoz kapcsolódik, amelyeket évek óta a chábád, az ortodox zsidó haszid mozgalom üzemeltet.
„Nem akartuk, hogy gettószerű legyen – mondja Teichtal. – Azt akarjuk, hogy egy boldog hely legyen, nyitott ház.”
Amikor a New York-i Brooklynban felnövő Teichtalt 27 évvel ezelőtt felkérték, hogy menjen Németországba, és segítsen újraéleszteni a zsidó életet, vegyesek voltak az érzései. Dédapját a nácik auschwitzi haláltáborában gyilkolták meg, több mint hatvan rokona lett a holokauszt áldozata.
De feleségével, Leával együtt útra kelt, hogy „világosságot hozzon a sötétségbe”.
Berlin a holokauszt előtt Németország legnagyobb zsidó közösségének adott otthont. 1933-ban, a nácik hatalomra jutásának évében körülbelül 160.500 zsidó élt a fővárosban. A második világháború végére, 1945-re a számuk mintegy hétezerre csökkent – a kivándorlás és a megsemmisítés miatt.
Ehhez kapcsolódóan: Milliárdos ingatlanvagyon, 150 éves múlt – viszi-e Köves Slomó a magyar ortodoxiát?
Újraéledt közösség
Csaknem nyolcvan évvel a holokauszt után, amelyben hatmillió európai zsidót öltek meg a nácik és csatlósaik, a berlini zsidó közösség még mindig messze van attól, amilyen a múltban volt. De újra élénk és él; becslések szerint harminc-ötvenezer zsidó lakik a német fővárosban. Teichtal jelentős szerepet játszott ennek az élettel teli közösségnek a létrehozásában.
A holokausztot túlélő német zsidók leszármazottain kívül számos olyan zsidó él jelenleg Berlinben, akik a volt Szovjetunióból emigráltak, amikor a kilencvenes évek elején összeomlott a kommunizmus, az elmúlt tizenöt évben pedig tömegével érkeztek fiatal izraeliek és amerikai zsidók, akiket lenyűgözött a város laza hangulata, nyüzsgő éjszakai élete és az alacsony megélhetési költségek.
Újabb fejleményként több ezer ukrán zsidó telepedett le Berlinben, miután Oroszország tavaly megtámadta hazájukat. Több százan közülük olyan menekültek és árvák, akik a chábád közösségben találtak menedéket.
Párbeszéd más vallásokkal
A nyolcezer négyzetméteren elterülő új zsidó campus negyvenmillió euróba került, amit a szövetségi és tartományi kormányok, magáncégek, alapítványok és adományok álltak. Úgy tervezték, hogy ne csak a zsidókat szolgálja ki, hanem más vallások híveit is – mondja Teichtal.
„Ez a hely a párbeszéd megteremtéséről, az előítéletek és a tudatlanság leküzdéséről szól” – mondja a rabbi. Egy kis szünet után hozzáteszi, hogy még nem ért véget munkája Berlinben a zsidó campus megnyitásával.
„Sok más tervem is van – mondja mosolyogva, miközben végignéz a campuson. – Ki kell bővíteni a zsinagógát, és szükség van egy idősotthonra is – Isten segítségével mindezt megvalósítjuk.”
