Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Ceglédi Zoltán: „Orbán Viktor azon fog gondolkodni, akar-e még négy évig miniszterelnök lenni”


Az elemző-standupos szerint „nem lehet lebaszni a szavazót, aztán a szavazatát kérni. Nem lehet azt mondani, hogy te ocsmány, bunkó, ostoba vidéki barom, eladod a szavazatodat egy krumpliért, na szavazz rám. Nem fog.”

A jövőben inkább lenne humorista, mint politikai elemző. Az SZDSZ-ben nevelkedett, majd kis ideig mellimplantátumokat árult a fővárosban. A szilikonok nem hiányoznak neki, de a párt szellemisége azóta is. Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek közül szerinte Dobrev Klára a legtehetségesebb. Ceglédi Zoltán elemző, standupos szerint Orbán Viktor a következő hónapokban azt fogja mérlegelni, hogy fizikailag, mentálisan van-e benne még annyi, hogy továbbra is az ország vezető politikusa maradjon. Interjú a 2022-es választási esélylatolgatásról, a krumpliosztásról és arról, hogy mi lenne a dolga az ellenzéknek.

Politikai elemző és humorista is vagy. Van a kettő között átfedés?

Szeretném hinni, hogy ez nem csak vicc a szó sokféle értelmében. Humoristaként elég nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy olyan dolgokat mondjak, amitől az emberek el is fáradnak agyban. Nem akarok finnyázni; van ez a kocsmai történetek műfaj, amivel lehet bruhaháztatni, de nekem az nem áll jól. Amikor úgynevezett komoly keretek között beszélgetek a tévében vagy a rádióban, vagy adok valamilyen nyilatkozatot, tudatában vagyok annak, hogy a másik oldalon is van egy közönség, amelynek többet kell átadnom, mint azt, hogy milyen tények birtokában vagyok. Nekik is kell valamilyen produkciót nyújtanom.

Nem félsz attól, hogy a kettő összemosódik? Tudsz hiteles politikai elemző maradni úgy, hogy közben aktív humorista vagy?

Igazából attól félek, hogy fennmarad ez a kettősség. Nagyon jól elvagyok a saját közönségemmel, és ha nem zárják be megint a világot, pláne az országot, és találkozhatom azokkal, akik jegyet vesznek az előadásaimra, hajlandó vagyok jóval kevesebbet vállalni az úgynevezett elemzői létből, akár nullát is.

Ceglédi Zoltán: "Szerintem Mészáros Lőrinc nem boldog"
please wait

No media source currently available

0:00 0:45:06 0:00
Közvetlen elérés

Hatéves korodtól ügyvéd akartál lenni, de amikor felvettek Pécsre a jogi egyetemre, hat nap után feladtad. Miért?

Mert ott pont azt nem lehetett csinálni, amit most csinálok. Tehát kiállni, produkciót nyújtani és meggyőzni az embereket. A jogi képzés nem volt annyira gyakorlatias, nem arra treníroztak minket, hogy mi történik a tárgyalóteremben.

Akkoriban végig lehetett tolni úgy egy jogi egyetemet, hogy maximum szemináriumon találkoztál szerződéssel. Amikor először elmentem egy tárgyalásra, ahol papírból felolvastak egy perbeszédet, amiről előtte minden amerikai sorozatban azt láttam, hogy ez a csúcsa az egésznek, és ott győzi vagy cáfolja meg, amit és akit kell, akkor azt mondtam: ez jogszolgáltatás, egy mechanikus dolog, ez engem nem érdekel.

Hatéves kora óta jogász akart lenni, de hat nap alatt kiábrándult a jogi egyetemből
Hatéves kora óta jogász akart lenni, de hat nap alatt kiábrándult a jogi egyetemből

Elkezdtem mindenféle menekülő- és kerülőutakat keresni. Jó, a jogi egyetemet meg kell csinálni, mert apám nem enged haza, de tudtam, hogy ilyen módon nem akarom csinálni. Jobb elemző, jobb standupos vagyok, mint amilyen ügyvéd lettem volna.

Féltél apádtól?

Az apám egy nagydarab, loboncos bunyevác, aki nagyon komolyan veszi a szerepkörét. Szerintem ez feloldhatatlan konfliktus lett volna közöttünk, ha nem szerzem meg a jogi diplomát. A mostani fejemmel már azt gondolom, hogy többre mentem volna azzal, ha falhoz vágom a kanalat, eljövök Pestre, és itt kezdek dolgozni politológusként. Amikor felvettek a jogra, abban az évben politológiára is felvettek, csak a jogi egyetemet írtam be elsőnek, és nem lehetett választani. Azt feltételezem, hogy az apám büszke rám, de nem szokott ilyeneket mondani.

Nem mondta még soha?

Tizenhét éves voltam, amikor egy héten belül szereztem meg a jogosítványt és az angol középfokú nyelvvizsgámat, és akkor azt mondta, hogy fiam, ez nagy dolog volt. Azóta ezt beosztom magamnak.

Baján nőttél fel, ott szívtad magadba a csít, ott jártál középiskolába, de nem odavalósi vagy. Nagy volt a kulturális különbség a szülőfalud, Tompa és Baja között?

Elképesztő nagy szabadságom volt. A liberalizmusom gyökere az, hogy 14 és 18 éves korom között kollégista voltam Baján. Lényegében hagytak, hogy működjek, fejlődjek, hogy éljek és kipróbálhassak dolgokat.

Most meg tudod, mi van: a farhát meg a 99 forintos, leértékelt krinolin. Szar, de legalább olcsó.

Azóta a világ is megváltozott. A kilencvenes éveket nagyon szerettem, akkor volt Magyarországban az a svung, ami azt ígérte, hogy a holnap picit szabadabb lesz, rengeteg lehetőséged van, az lehetsz, aki lenni akarsz. Ennek egy része persze hazugság volt, de akkor ezt nem tudtuk. Akkoriban a magazinokban, az újságokban jól öltözött emberek menedzserkalkulátorral a kezükben ültek valami sötétített üvegű autóban, nagyon sikeresek voltak, és mentek Európába. Most meg tudod, mi van: a farhát meg a 99 forintos, leértékelt krinolin. Szar, de legalább olcsó. Én azt szerettem, hogy akkor azt ígérték, hogy rád van bízva az életed, mehetsz előre, érték volt még, ha az ember akart valamit.

Tényleg ránk zuhant a szabadság és egy csomó hülyeség is, de legalább azt lehetett érezni, hogy szabad és lehet dolgokat csinálni. 2004-ig ennek az országnak és az itt élő összes embernek – egy-két Csurka Istvánt leszámítva – volt egy közös célja: belépni az Európai Unióba, ami összekovácsolta a nemzetet. Senki nem kérdőjelezte meg, aki komoly ember volt, hogy ezt kell csinálni, errefelé kell menni. Most már az a helyzet, hogy jó másfél évtizede nincs közös célunk. Senki nem ígéri azt, hogy ezért vagy azért lesz jobb, nincs közös cél, ami felé ez a 9,5 millió ember tart.

Meglettek a diplomáid, utána Budapestre költöztél. Voltál például szépészeti klinika PR-osa, előtte meg az SZDSZ sajtóreferense. Melyek voltak a leghülyébb munkáid?

Nagyon vicces, mert a velem készült bármiféle beszélgetésekben azt óvatosan kikerüljük, hogy sajtóreferens voltam az SZDSZ-nél. Ettől általában félnek. Tényleg nagyon sok mindent csináltam, de alapvetően mindig az volt a dolgom, hogy kitaláljam, hogy az embereket mi érdekli, és azt milyen módon lehet megfogalmazni. A labordiagnosztikai cégtől kezdve az online társkeresőn át a legkülönbözőbb és leghülyébb dolgokat csináltam.

Például egy magánklinikánál is dolgoztam. Az volt a feladatom, hogy meggyőzzek nőket arról, hogy csináltassanak mellplasztikát. A nagy munkahelyeim úgy néznek ki, hogy felköltöztem Budapestre 2004-ben, 2004. december 6-án kezdtem el dolgozni a sajtóosztályon, ezt 2008. március 1-jén fejeztem be, utána mentem a Republikon Intézetbe. Ott töltöttem hét évet. 2015 óta vagyok szabadúszó. Azóta nincs olyan hely, ahol lenne egy asztalom székkel, és ez egy nagyon szerethető állapot.

Hiányzik az SZDSZ?

Gyakorlatban sokkal jobban szeretek tanulni, és az SZDSZ sajtóosztályán rengeteget tanultam. Azért hiányzik az SZDSZ, mert ha felhívtam egy megyei elnököt vagy az ügyvivői testület nyolcadik tagját, szabatosan el tudta mondani, hogy az erdőgazdálkodási törvény alapján ez és ez így fog kinézni. A másik pedig el tudta mondani, hogy a Bence Gyuri mit gondolt erről 1993-ban. A harmadik el tudta mondani, hogy ezért és azért erre építünk autópályát. Igazából ez a légkör hiányzik.

Mit gondolsz Mészáros Lőrincről?

Szerintem nem boldog.

És Várkonyi Andreáról? Szerinted ő az?

Szerintem nagyon rossz kompromisszumot kötött az élettel.

Nem tudod elképzelni, hogy szimplán csak tényleg fülig szerelmes Mészáros Lőrincbe?

Nem hiszem el ezt a történetet. Beszélgettem egyszer egy lánnyal, aki azt mondta, hogy egy milliárdos auráján azért érezni, hogy van harmincmilliárdja. Úgy lép fel, úgy működik, hogy egész egyszerűen ez hat. Nem mindenkire és nem állandóan, de gondolj bele, mennyire más élet az, ahol hat-nyolc fekete autóval kísérnek, és ha van egy kis időd, felülsz a magángépedre, és elutazhatsz bárhova, otthon meg vár a kastélyod, aminek csak a nappalija nyolcszáz négyzetméteres. Ez is benne van a pakliban. Szerintem a mérhetetlen gazdagság itt is hat.

Mit gondolsz Orbán Viktorról?

Ő a legfontosabb szereplője az elmúlt harminc év magyar politikájának.

Neked baromira nem tetszik az ellenzéki összefogás. Miért nem?

Nem az a bajom, hogy egy technikailag jónak tűnő megoldás jött létre azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb mandátumot megpróbálják megszerezni, hanem azzal van bajom, hogy ezt árulják politikaként. Ha ez az összeállás arról szól, hogy van egy nagyon jó baloldali program, vagy liberális, vagy konzervatív, akkor tudnék hozzá viszonyulni.

De azt mondják, hogy ne várjak semmi ilyet, mert összefogtak, és nem arról beszélnek, mit akarnak, hanem arról, hogy Orbán Viktor mit csinál rosszul. Azt nem szeretem, hogy történik egy szimbolikus bejelentés, utána azt mondják, hogy ezzel ki vagy fizetve, ahogy felénk mondják: törüld szemed, szád.

Mi lenne még a dolguk? A társadalom egyáltalán vár még tizenegy év Fidesz-kormányzás után többet az ellenzéktől? Ha igen, mit?

Tudod, a Bödőcs szokta mondani, hogy nem olimpiát kell rendezni, hanem egy sima szerdát.

Szerintem abszolút várja a magyar társadalom. A magyar társadalom azt szeretné tudni – és ezért nincs még az egekben a választási hajlandóság –, hogy ha kormányváltás van, hogyan fog adózni. Mi lesz a pénzével. Azt szeretné tudni, hogy ha legközelebb mentőt hív, hány perc alatt ér ki. Hogy ha az anyja kórházba kerül, ki fogja meggyógyítani, és mennyiért. Hogy a gyerek milyen iskolába fog járni. Lesz-e tandíj például. Igen? Nem? Kinek, hogyan? Azt szeretné tudni, hogy mit fogunk tenni a hétköznapokkal.

Tudod, a Bödőcs szokta mondani, hogy nem olimpiát kell rendezni, hanem egy sima szerdát. Tényleg az a helyzet, hogy az ellenzék dolga az lenne, hogy azon túl, hogy lesz egy dicsőséges áprilisi éjszakájuk, ahol több parlamenti képviselői mandátumot szereznek, mint a Fidesz, miről fog szólni a következő négy év. Mit akarnak csinálni?

Meg azt szeretné sok-sok ember látni ebben az országban, hogy mire eljutnak a kormányváltásig, megmutassák, hogy ők ezt tényleg komolyan gondolták. Egy térdelőrajtban készülődő ellenzéket szeretnének látni, nem pedig egy olyat, amelyik hátradől a székében szivarozva, majd azt mondja: gyerekek, összefogtunk, most már meg is volnánk.

Azt gondolom, hogy Orbán Viktor azon fog gondolkodni, hogy akar-e még négy évig miniszterelnök lenni.

2018. szeptember 15-én azt nyilatkoztad, hogy a hatalom leváltásának az első jele a nullánál több, de a valószínűnél kevesebb. Hogyan látod ezt most?

Technikai értelemben ezzel az összeállással az ellenzék megnövelte az esélyét annak, hogy több egyéni képviselői mandátumot szerezzen. Valószínűleg tartom, hogy ha most lennének a választások, nem lenne meg a fideszes kétharmad – de tegyük hozzá, hogy a Fidesz még nem csinált semmit, úgy értem, valójában még nem kezdte el a kampányt.

Azt gondolom, hogy Orbán Viktor azon fog gondolkodni, hogy akar-e még négy évig miniszterelnök lenni. Azt fogja mérlegre tenni, hogy fizikailag, mentálisan van-e benne még annyi. Nemcsak erre a négyéves ciklusra gondolok, hanem arra is, hogy ha ellenzékben kell lennie a következő egy vagy két ciklusban, azt akarja-e.

Orbán Viktor azt is említette, hogy így vagy úgy, de húsz évig még a magyar politikában szeretne sürögni-forogni.

De ha kiesel a hatalomból, nem mindegy, mit viszel magaddal. Azért az őszödi beszéd kiszivárgásáig ő bukott ember volt. Ha van egy kormányváltás 2022-ben, annak a kormánytöbbségnek lesz a joga költségvetést írni, adókat kivetni, egy csomó mindent meghatározni.

Ez akkor is tudja gyengíteni a Fideszt, hogy ha nagyon sok mindent felhalmoz a közalapítványokkal, a médiával. 2018-ban egyértelmű volt a helyzet, hiszen tönkreverték az ellenzéket. Jobban fogjuk ezt látni jövő tavasszal, amikor már az ellenzék is mindenkit felvonultatott, a Fidesz is felrobbantotta azokat a bombákat, Simon Gáborokat, egyebeket, akiket ilyenkor fel szokott. Akkor majd meglátjuk, hogy mire van esély. Az egy nehezebb kérdés, hogy minek tud örülni az ember a választási eredmény tekintetében.

Félnél attól, ha 2022-ben lenne politikai átrendeződés?

Tényleg látni kell az ellenzéki ajánlatot, hogy miről szól. Sokkal kevésbé félnék egy Dobrev Klára vezette kormánytól, mint egy Jakab Péter vezette kormánytól.

Nem látom magam előtt, hogy amikor egy cizellált működtetői kérdés felmerül a kormányülésen, akkor az alapvetően TikTokra optimalizált Jakab Péter belátja ennek a differenciáltságát. Annak a fickónak a politikai szocializációja úgy néz ki, hogy mondj még durvábbat, mondj még keményebbet, de a szó legbulvárosabb értelmében, és akkor jön a siker. Soha nem volt még olyan, hogy valamilyen bonyolult politikai kérdést megoldott volna, kitalált volna, elővezetett volna.

Sokkal kevésbé félnék egy olyan kormánytól, amit Dobrev Klára vezet, aki mégiscsak el tud irányítani egy cégbirodalmat, mégiscsak van európai uniós tapasztalata. Sőt azt megelőzően a magyar politikában is hosszan benne volt. Nem ugyanazt gondoljuk a világról, valószínűleg ő egészen mást csinálna a közteherviseléssel, egy csomó mindennel, mint amit én jónak tartok. De olyan miniszterelnök létezik, mint amilyen ő. Olyan, mint Jakab Péter, ha van is, az általában nem tesz jót az adott országnak.

Mint tősgyökeres tompai néplélek szerinted bántó-e a kampányban a vidékizés és az, hogy a vidéki emberek szavazatvásárlásainak a szimbóluma a krumpliosztás lett?

Nagyon rossz sztereotípia az, hogy vidéken ezek a pödrött bajszú emberek ülnek egész nap, nézik a köztévét, és nem tudnak a világról semmit. Ez nem így van. Ahogy a krumpliosztással sem így van. Az, hogy a különböző anyagi helyzetű embereknek, akiknek a szavazatát meg akarják szerezni, különböző értékű baksist próbálnak adni, az a politikában létezik. Teszem hozzá, én Budapesten élek már jó ideje, és Budapest belső kerületeiben is szoktam látni élelmiszerosztást.

Ha valaki áruba bocsátja a szavazatát, akár egy zsák krumpliért, az azt jelenti, hogy nem tettük számára érthetővé, mit ér a szavazata valójában. Nem magyaráztuk el neki és nem védtük meg például a polgármestertől, aki elrendeli a kistelepülésen, hogy láncszavazás legyen. Ez azt jelenti, hogy ezeket az embereket nem védjük meg, a pártok tesznek rájuk, sokszor nincs is delegált, vagy nem mer szólni az, aki ott van a szavazókörben, hogy jelezze: valami nem frankó.

Másfelől meg – és ez talán a legfontosabb záró gondolatom – nem lehet lebaszni a szavazót, aztán a szavazatát kérni. Nem lehet azt mondani, hogy te egy ocsmány, bunkó, ostoba vidéki barom vagy, amiért eladod a szavazatodat egy zsák krumpliért – na, akkor szavazz rám. Nem fog. Akivel elkezdek üvölteni, hogy te nyomorult, repedt sarkú, ilyen-olyan nő vagy, az nem fog velem lefeküdni.

XS
SM
MD
LG