Hat éve született meg a lex CEU, amely ellehetetlenítette a Central European University (CEU) magyarországi működését. A kormány ellenségének kikiáltott Soros György által alapított intézmény egy év alatt talált új campust Ausztriában. Fotóriport a CEU bécsi és budapesti hétköznapjairól.
„Ezt követte az Index bezárása, az SZFE átalakítása, szóval úgy tűnt, hogy a CEU csak egy dominó volt a sorban” – mondja Fekete Dorottya, aki Budapesten kezdte tanulmányait, és így a költözés ellenére kimenő rendszerben Budapesten diplomázhatott. A diákok egészen az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy marad a teljes képzés a magyar fővárosban – mondja az egykori gender szakos hallgató, aki furcsállja, hogy a megmozdulásoknak, köztük a Kossuth téri tüntetésnek nem sok foganatjuk volt.
Hamrák Bence szerint az emberek, a diákok értették, mire megy ki a játék, de a demonstrálók sem bíztak abban, hogy tiltakozásuk sikerre vezethet. Őt is váratlanul érte, hogy az addig érinthetetlen értéknek számító akadémiai szabadság áldozatul esett a kormány politikájának, de elismeri, hogy már voltak vészjósló jelek.
„Több kampányt építettek fel Soros György lejáratására, úgyhogy ez úgymond gólhelyzet volt a Fidesznek”, pedig a PhD-hallgatóként már Bécsben élő Bence szerint az ő gondolkodására, tanulmányi döntéseire semmilyen befolyása nem volt a kormány által a magyarok ellenségeként lefestett milliárdosnak, aki legfeljebb az oktatás lehetőségét teremtette meg.
„A CEU-nak volt egy stratégiai célkitűzése, hogy a szegényebb országok diákjainak a Harvardja legyen. A költözéssel nem veszett el a nemzetköziség, de kevesebb lett a közép-európai diák.” Bence megengedheti magának, hogy lakást béreljen Bécsben, de a Balkánról származó diáktársai közül többen nem tudták fizetni a költségeket, így kénytelenek voltak megszakítani tanulmányaikat.
„Az egyetem nincs száműzetésben. Bécs az új otthonunk – mondja Carsten Q. Schneider rektorhelyettes. – A második világháború óta nem volt példa arra, hogy egy egyetemet ellehetetlenítsenek. Ezért mindig hangsúlyozom: ne miattunk aggódjanak, hanem a többi egyetem miatt. Amit egyszer megtettek, megteszik másodszor is.”
„Sebnyalogatás helyett”
„A konferenciákon gyakran megkérdezik, hogy milyen országot írjanak a nevem mellé. Most már legtöbbször Ausztriát írnak, ami azért még mindig szokatlan nekem” – mondja Sándor Judit professzor, a CEU Bioetikai és Jogi Központjának igazgatója. Mivel egy nagy nemzetközi kutatást is vezet részben magyar kutatókkal, a CEU elköltözése nehéz helyzet elé állította: vagy ő is megy Bécsbe, de akkor nem tudja tartani a kapcsolatot a kutatókkal, vagy itthon marad, de akkor nem tud tanítani. Végül az ingázás mellett döntött, ami egyáltalán nem ideális. „Aki szellemi munkát végez, annak nyugodt, kiszámítható körülményekre lenne szüksége, hogy elmélyülhessen a kutatásban, az írásban, és irányítani tudja más kutatók munkáját is.”
„A CEU közösségének rendkívüli elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a költözés és járvány közepette egy percre sem állt le az oktatás. Sebnyalogatás helyett megoldásokat kerestünk, és mindenki egyénileg oldotta meg a hazai CEU elvesztésével járó gyászmunkát” – idézi fel az öt évvel ezelőtti időszakot a professzor.
Láthatatlan Egyetem Ukrajnáért
A gyors helyzetfelismerést nevezte a folytonosság kulcsának a CEU-hoz tartozó Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívum (OSA) igazgatója is: „Ki kellett találnunk, hogy mit csináljunk.”
„A diákok elmentek, az oktatók elmentek, ezért egy átfogó digitalizálási programba kezdtünk, hogy filmjeink, fényképeink, több százezer dokumentumunk minél könnyebben hozzáférhető legyen a bécsi diákok számára is” – mondja Rév István. Továbbra is rendszeresen szerveznek kiállításokat, vetítéseket, a CEU befogadta a hontalanná vált Freeszfét, folytatta egyebek mellett a nagy sikerű magyar nyelvű Határtalan tudás programsorozatát és a roma egyetemi előkészítő kurzusokat is.
Ukrajna orosz inváziója után pedig létrehozták a CEU Láthatatlan Egyetem Ukrajnáért programot, amely lehetőséget ad a háború miatt az oktatásból kieső ukrán diákok segítésére.
„Az előadásokhoz online lehet csatlakozni, akár az óvóhelyről is, ha van éppen áram. Tervünk a Láthatatlan Egyetem továbbfejlesztése, hogy elérhető legyen mindenki számára, aki tényekkel akarja szembesíteni az áltudományos propagandát. – Natalija Suljakova is így kezdte egyetemi tanulmányait, ő Ukrajna teljes lerohanásakor fejezte be a gimnáziumot, és hálás a továbbtanulás lehetőségéért. – Az egyetemi élet a CEU-n egy szabad világ, mert a diákok, tanárok, mentorok között nincs hierarchia, így a párbeszéd is kötetlenebb lehet, ami kreatívabb környezetet jelent” – mondja Natalija, akinek a tanulás célt is adott: eljött Ukrajnából, és arra készül, hogy részt vegyen országa intellektuális újjáépítésében.
Jevheny Jascsuk, a CEU MA-hallgatója mentorként és a diákok koordinátoraként vesz részt a programban. „Már az első félévben voltak diákjaink olyan helyekről, amelyeknek a nevét naponta olvastuk a haditudósításokban: Mariupol, Herszon, Harkiv, Kijev, Mikolajiv, Zaporizzsja.”
A Socrates program is olyan kezdeményezés, amely fontos szerepet játszik a CEU budapesti tevékenységében. A felvételinél nem a korábbi tanulmányi eredmények számítanak, hanem a jelentkezők lelkesedése. „Nem azt nézzük, hogy kinek van érettségije, milyen eredményei vannak, olyan felnőtteket keresünk, akik magánéleti, egészségi vagy más okok miatt korábban nem tudtak egyetemen tanulni, de nagyon motiváltak, akiknek ez nagy lehetőség az életben” – meséli a képzést vezető Halmos Máté, aki azt is az előnyök közé sorolja, hogy a résztvevők a tudáson felül közösséget is kapnak, ahová tartozhatnak.
A demokrácia lebontása és visszaépítése
„Az illiberális receptkönyv része, hogy ezek a rendszerek nem szeretik a képviseleti demokráciát, a gondolat szabadságát, az egyetemi szabadságot, a tudományos szabadságot” – fogalmaz a CEU Bécsbe költözésével a Budapesten alapított CEU Demokrácia Intézet társigazgatója, Uitz Renáta. Törökországban visszavonták oktatók ezreinek útlevelét, Oroszországban évente megújítandó munkaszerződéssel tartják pórázon a tudományos világot.
„Magyar újítás volt, hogy többé-kevésbé egy testre szabott jogszabályt alkottak, aminek az a szépsége, hogy a feltételeit egy egyetem önerőből nem tudja teljesíteni. A mi esetünkben az történt, hogy míg az egyetem megfelelt a jogszabályi feltételeknek, a kormány nem írta alá a saját maga által megkövetelt, saját képviselői által letárgyalt és előkészített nemzetközi megállapodást.”
A CEU Demokrácia Intézet azt kutatja, hogyan lehet lebontani a demokráciát, illetve hogyan lehet visszaépíteni. „Az illiberális demokratikus működés fontos eleme, hogy megpróbálja újratermelni önmagát. De ehhez idő kell. Ezért az első választásnál nagyobb esélye van az ellenzéknek, mint amikor negyedszerre fut neki egy illiberális kormány leváltásának.”
A CEU elüldözése is ebbe a sorba illeszkedik, még ha nem is látványosan. „Nincsenek tankok az utcán, a kávé jó, a belváros gyönyörű. Amikor egy külföldi újságíró megkérdezi tőlem, hogy el vagyok-e nyomva, azt válaszolom, hogy, köszönöm, jól vagyok – csak a munkahelyemnek el kellett költöznie egy másik országba. Ebből nehéz olyan cikket írni, amit címlapon hoz a Times vagy a Post” – magyarázza a professzor.
A kormány a lex CEU-val a CEU-t szerette volna elűzni, ami részben sikerült is. A diákok már nincsenek itt, a diplomásképzések Bécsben zajlanak, a tanárok ottani munkájuk mellett változó intenzitással vesznek részt a Budapesten folytatott tevékenységekben. A budapesti épületegyüttes ezért árnyéka korábbi önmagának – igaz, a falai között továbbra is zajló programokban tovább él a CEU szellemisége.
