Egy augusztusi reggelen hat embert találtak halálra szurkálva egy apró észak-oroszországi településen. A két letartóztatott gyanúsított egyike egy volt fegyenc, aki a Wagner zsoldoscsoportnál szolgált Ukrajnában. „Nem tudom felfogni” – mondta a nővére a Szabad Európának.
Augusztus 1-jén reggel a csendes, északi Gyerevjannoje falu szörnyű jelenetre ébredt. A település két különálló részén tűzvész pusztított el két faházat. Az egyikben a rendőrség két férfi holttestét találta meg, a másikban egy házaspár, a férfi testvére és egy nyugdíjas holttestére bukkantak, aki a családnál lakott. Mind a hat embert leszúrták.
Ugyanezen a napon a rendőrség letartóztatott két visszaeső elítéltet – a 38 éves Makszim Bocskarjovot és a 37 éves Igor Szofonovot – gyilkosság és gyújtogatás gyanújával. A nyomozók szerint a gyanúsítottak, akik tagadják a vádakat, „rendkívül részegek” voltak, amikor őrizetbe vették őket a második kiégett ház közelében.
A sokkoló bűncselekmények még nagyobb hírré váltak, amikor kiderült, hogy Szofonov a Wagner zsoldoscsoport egykori harcosa, akit a börtönben toboroztak, Ukrajnában megsebesült, majd kegyelemmel tért vissza Oroszországba. Annak ellenére hogy az orvosok nem tudták az összes repeszt eltávolítani a testéből, Szofonov azt tervezte, hogy bevonul a hadseregbe és visszatér a frontra – mondták a rokonai a Szabad Európának.
„Nem számítottam ilyesmire – mondta Szofonov nővére, Alekszandra. – Úgy gondolom, hogy belekeverték. Ha benne volt, akkor ez az egyetlen magyarázat. Magától nem tenne ilyet. Nem volt rá oka. Nem tudom értelmezni a dolgot.”
A gyerevjannojei tömeggyilkosság egyike az egyre gyakoribb bűncselekményeknek, amelyekben állítólag Ukrajnából hazatérő, kegyelemben részesített elítéltek érintettek. Az Agenctvo orosz hírügynökség szerint év eleje óta legalább tizenegy volt Wagner-harcost vádoltak meg gyilkossággal.
Júniusban, még sikertelen lázadása megrendezése előtt Jevgenyij Prigozsin, a Wagner vezetője arról számolt be, hogy 32.000 volt fogoly tért vissza kegyelemmel Oroszországba az ukrajnai szolgálat után, azt állítva, hogy ezt követően nagyon kevesen követtek el bűncselekményt.
Egy volt Wagner-harcost, akit csak Szergej Sz. néven azonosítottak, májusban tartóztattak le a szibériai Novoszibirszk városában két kiskorú lány megerőszakolásának gyanújával.
Márciusban egy Ivan Rosszomakin nevű Wagner-veterán állítólag bevallotta, hogy halálra késelt egy idős nőt a Kirov-vidéki Novij Burec városában, Moszkvától mintegy nyolcszáz kilométerre keletre. A férfi mindössze tíz nappal korábban tért vissza Ukrajnából.
Problémás falu
Gyerevjannoje – a név jelentése fából készült – egy csendes, de nyugtalan, fákkal szegélyezett utcákból és régi faházakból álló falu, mintegy 25 kilométerre délre az orosz Karéliai terület fővárosától, Petrozavodszktól. Az Onyega-tó sziklás partja mentén húzódik. Körülbelül ezer ember él itt.
„A faluban sok a kábítószerfüggő – mondta egy Alekszandr nevű helyi férfi. – Nagyon sok. Sok a szabadult elítélt is. A Szretyenszkij Dvorik kávézó tulajdonosa maga is az, meghívja a faluba a barátait, és mezőgazdasági munkára fogadja fel őket. Mielőtt idejött, ez csendes hely volt.”
Augusztus 4-én a rendőrség megtalálta a július 20. óta keresett, 45 éves Jana Ligorkova holttestét, részben eltemetve a falu egyik elhagyott tehénistállójában. Az esettel kapcsolatban letartóztattak egy 34 éves férfit, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra, és gyilkossággal vádolták meg.
A helyiek a Szabad Európának elmondták, hogy kábítószert sejtenek Ligorkova meggyilkolásának hátterében.
„Semmi értékes”
A tömeggyilkosság egyik áldozatának nővére elmondta, hogy a mészárlás késő este történt.
„A bátyám és a lánya aludt – mondta Irina Zsamojgyina. – A fia tévét nézett. Amikor nem nyitotta ki az ajtót, betörtek.”
Zsamojgyina testvérét, a 39 éves Artyom Tereszcsenkót és 71 éves édesapját megölték. A két – kilenc- és tizenkét éves – gyermeknek sikerült kimenekülnie az égő épületből – jelentette a helyi média. Tereszcsenko felesége éjszakai műszakban dolgozott egy közeli kórházban.
„A gyerekek szemtanúk voltak – mondta az asszony. – Az unokaöcsém azonnal felismerte Bocskarjovot.”
Azt mondta, fogalma sincs, hogy a betörők miért jöttek a házba. „Nem volt ott semmi ellopnivaló – mondta –, semmi értékes.”
Makszim Bocskarjovot jól ismerik Gyerevjannojében. Régóta a falu lakója, többször ült börtönben súlyos bűncselekményekért, köztük nemi erőszakért és gyilkosságért. Legutóbb 2017-ben szabadult, és hat éve élt a településen „viszonylag nyugodtan” – mondták a szomszédok.
„Biztos vagyok benne, hogy Bocskarjov a hibás – mondta egy helyi férfi, aki együtt ült a börtönben Bocskarjovval és Szofonovval. – Erőszakos ember, egy idióta. Ő rángatta bele Igort ebbe az egészbe. Részegre itatta.”
„Kábítószert árult, és a rendőrség nem tett semmit – állította egy helyi nő. – Mindig be volt tépve. Az emberek féltek tőle. Állandóan panaszkodtak rá, de a rendőrség nem tett semmit.”
Bocskarjov felesége és lánya nem válaszolt a Szabad Európa megkeresésére.
„Senkinek sincs rám szüksége”
Egy Wagner-toborzó tavaly szerződtette Igor Szofonovot, amikor a szentpétervári Obuhovo börtönben ült lopásért, rablásért, kábítószer-fogyasztásért és gyilkossági kísérletért. Mint több tízezer más elítéltnek szerte Oroszországban, neki is jó pénzt és kegyelmet ígértek, ha hat hónapig harcol Oroszország ukrajnai inváziójában.
2022 szeptemberében Szofonov súlyosan megsebesült – mondta Alekszandra a Szabad Európának. Hosszú kórházi kezelés után idén tavasszal küldték vissza Oroszországba. Az édesanyjához költözött, és sikertelenül próbált munkát találni, miközben az orosz bürokráciánál kilincselve próbálta pótolni az útlevelét és más okmányait, amelyek sebesülése során elvesztek vagy megsemmisültek.
„Vért és húst láttam – mondta egy barátjának küldött hangüzenetben, amelyet a Szabad Európa megszerzett. – Most rendbe teszem az életemet, aztán visszamegyek a frontra. Elhatároztam, hogy megváltoztatom az életemet. Nem fogok többé drogokkal és örömlányokkal szórakozni. Nem akarom ezt többé.”
Múlt hónap végén Szofonov Gyerevjannoje területére érkezett, hogy meglátogassa nővérét és nővére gyermekeit. Alekszandra elmondása szerint ez volt az első alkalom, hogy négy év óta látták egymást.
„Nem vettem észre rajta semmiféle agressziót – mondta a négy napról, amit együtt töltöttek gombászással és játékkal a gyerekekkel. – Nem sokat beszélt a háborúról. Vidám volt. Mosolygott és játszott a gyerekekkel.”
Egy történet, amelyet a háborúról mesélt, felejthetetlen – mondta.
„Leírt egy fiatalembert, aki éppen a fegyverét tisztította – mondta. – Nyilvánvalóan még soha életében nem fogott fegyvert a kezében. (…) Meggondolatlanul megnyomta a ravaszt, és szétlőtte a saját fejét.”
Július 31-én este, nem sokkal azelőtt, hogy Szofonov elment volna inni Bocskarjovval, akivel a börtönben találkozott, Alekszandra komoly beszélgetést folytatott a bátyjával – mesélte –, hogy meggyőzze, ne menjen vissza Ukrajnába.
„Ültünk, ő dohányzott” – emlékezett vissza. Megkérdezte tőle, miért akar visszatérni a háborúba.
„Azt mondta: Be akarom bizonyítani az embereknek, hogy jó vagyok. Úgy érzem, senkinek sincs szüksége rám” – mondta a nő.
Szofonov egyik barátja, aki vele együtt szolgált Ukrajnában, azt mondta a Szabad Európának, hogy Szofonov azt tervezte, feleségül vesz egy ápolónőt, akit az oroszok által megszállt keleti Luhanszk városában ismert meg lábadozás közben. Azt tervezte, hogy félreteszi a pénzét, és ott vesznek házat.
„Igor Luhanszkban keresett házat – mondta a férfi. – Elég szilárd tervei voltak. Augusztus 1-jén tervezte, hogy Szentpétervárra jön, hogy a Wagnernél kérvényezze a sebesülése miatti kártérítését. Aztán azt tervezte, hogy szerződést köt a védelmi minisztériummal.”
„Miért követett volna el gyilkosságot, amikor ilyen konkrét tervei voltak?” – tette hozzá.
Szofonov nővére a reménybe kapaszkodik, hogy bátyjának nem volt köze a gyerevjannojei gyilkosságokhoz. Ha mégis – ragaszkodik hozzá –, akkor sem volt előre megfontolt.
„Az emberek azt írják, hogy állat vagy vámpír – mondta Alekszandra. – Nem állat vagy vámpír. Semmi ilyen. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hogy valamilyen mentális összeomlása volt.”
„Ez nagyon nehéz volt számunkra – tette hozzá. – Látom annak a nőnek a rokonait, aki egyedül maradt két gyerekkel. Vajon mit gondolhat? Mit gondolnak?”
„Holnap munkába kell mennem – zárta a nő. – Nem tudom, hogy fogok bárkinek is a szemébe nézni.”
