David Bramlette az amerikai hadsereg egykori rangere és különleges egységeinek katonája, aki tavaly tíz hónapig az ukrán idegenlégió egyik egységét irányította. Jelenleg a The Romulus T. Weatherman Alapítványnak dolgozik, egy olyan nem kormányzati szervezetnek, amely az Ukrajnában harcban elesett amerikaiak azonosítására, visszaszerzésére és hazaszállítására irányuló műveleteket vezeti.
A Szabad Európa georgiai szolgálata munkatársának, Vazsa Tavberidzének Kijevből adott interjúban Bramlette kijelentette, hogy az ukrajnai orosz invázió a „jó a rossz ellen” klasszikus esete, és nagyra értékeli az ukrán hadsereget. Nincs lenyűgözve orosz ellenségeiktől, korholja a Nyugatot, amiért túlértékeli az orosz erőket. Bramlette jónak ítéli az ukrán hadsereg esélyeit, amikor megkezdi a régóta várt ellentámadást, kifejtve, hogy Ukrajna harci képességei felfelé ívelő pályán vannak, míg az orosz hadsereg az ellenkező irányba halad.
Szabad Európa: Ön a hadseregben rangerként harcolt Irakban és Afganisztánban. Úgy tűnik, ez nem volt elég. Visszatért, hogy többet harcoljon, hogy harcoljon Ukrajnáért. Miért gondolja, hogy ez a háború a maga háborúja?
David Bramlette: Először is úgy gondolom, hogy ez valószínűleg a legigazságosabb háború, amit a generációm valaha is át fog élni. Meglátásom szerint ez a jó harca a gonosszal szemben. Az utolsó szemeszteremben a Johns Hopkins Egyetem képzésén ültem, és arról beszélgettünk, hogy Oroszország vajon végrehajtana-e egy hagyományos inváziót. Őszinte leszek, nem gondoltam, hogy megteszi, nem gondoltam volna, hogy ilyen hülyék lehetnek. Mégis megtették. A Ranger Ezrednél és a Különleges Erők Egységénél (zöld sapkások) is szolgáltam. A 10. Különleges Erők Egysége – és általában a különleges erők – mottója az, hogy De oppresso liber, ami annyit tesz: felszabadítani az elnyomottakat. Szóval egy zöld sapkás lényegében azért cselekszik, hogy lehetővé tegye egy partnererő számára, hogy ellenálljon az inváziónak vagy hogy megdöntsön egy korrupt önkényuralmi kormányt.
Így amikor ez elkezdődött, úgy gondoltam, hogy megvan a tudásom, megvan a jártasságom, megvan a képességem ahhoz, hogy segítsek, így lényegében szabadságra mentem az egyetemről, és átjöttem ide. Ez egy teljesen más háború, mint bármi, amit korábban átéltem. A legrosszabb napom Irakban vagy Afganisztánban volt, a lehető legrosszabb nap, amikor úgy éreztük, hogy a dolgok teljesen kicsúsznak az irányításunk alól, de az össze sem hasonlítható egy átlagos itteni nappal. Azt hiszem, sok olyan leckét lehet itt megtanulni, amit a nyugati hadseregek nem tanulnak meg.
Ön személy szerint hogyan értékeli az ukrán hadsereg hatékonyságát?
Azt mondanám, hogy piszkosul hatékonyak. Nem kell gyakorlottnak lenni ahhoz, hogy valaki hatékony legyen, igaz? Vegyük például a Kraken különítményt [az ukrán különleges erők egyik egysége]. Tavasszal együtt dolgoztunk velük, akkoriban nem voltak gyakorlottak, de hatékonyak voltak. De ez az, ami számít, és biztos vagyok benne, hogy idővel egyre ügyesebbek lettek.
Azt mondanám, hogy az ukránok azért olyan hatékonyak a harctéren, mert annyira motiváltak. Tudja, ezek a srácok visszafoglalják azokat a városokat, ahol felnőttek, visszafoglalják az otthonukat, ahol laktak, ahol először csókolóztak. Képzeljék magukat a helyükbe. Szerintem maguk is nagyon motiváltak lennének, még ha nagyon veszélyes is. Az elfogadható kockázatuk sokkal magasabb, de ennek így is kell lennie, így helyes.
Szerintem igazságtalan lenne, ha nem említenénk az oroszokat, akik ellen tíz hónapig harcoltak. Ők mennyire hatékonyak?
Az idő nagy részében Harkivban állomásoztunk. Egészen a 2022. szeptemberi ellentámadásig többnyire az LNR, a DNR [Oroszország által támogatott, majd annektált szakadár területek a kelet-ukrajnai Luhanszki és Donyecki területen] harcosaival álltunk szemben, aztán a jelentős orosz katonai egység, amellyel szemben álltunk, a 200. Különleges Motoros Lövészdandár volt, amely a Kola-félszigetről jött, ahol állomásozik. A 200. orosz dandárt nagyon megcsapták. Van egy csomó nyilvános beszámoló is az egységről, de alapvetően megtizedelték őket az invázió első napjaiban, majd újra és újra megtizedelték őket.
Csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni, de abból, amit láttam, egyáltalán nem valami hozzáértők. Még mindig úgy gondolom, hogy túlbecsüljük az orosz hadsereg képességeit, különösen Nyugaton.
Még a nagy mítoszrombolás után is, hogy az orosz hadsereg valójában nem a világ második legerősebb hadserege, még mindig túlbecsüljük őket?
Igen, azt hiszem. Ha megnézzük az orosz hadsereg pályáját, vagy stagnál, vagy lefelé halad, mert nagyon sok a veszteségük, megtizedelték a katonákat kiképző kádereket is. Egy orosz egységben alapvetően van egy csomó besorozott állomány, aztán van egy kiképző zászlóalj, lényegében azok a legtapasztaltabbak káderek. Ezeket a kádereket, ezeket a tapasztalt srácokat is a frontra, a húsdarálóba küldték.
Tehát nemcsak a legtapasztaltabb harcoló egységeket vesztették el, hanem azokat is, akiknek a harcoló egységeket kellene kiképezniük. Így amíg az ő pályájuk lefelé, addig az ukrán röppálya felfelé ível. Komolyan beszélünk F–16-os vadászgépekről, lehet, hogy legközelebb F–16-osokat kapnak.
Ön ott volt, amikor Ukrajna tavaly ellentámadást indított. Mit vár a mostanitól?
Nyilvánvalóan pozitívan állok Ukrajnához. Szerintem Ukrajna sokat fog elérni. Nem fogok spekulálni az ellentámadásukról vagy arról, hogyan fogják csinálni. De abból, amit az oroszoktól láttam, és abból, amit az ukránoktól láttam, úgy gondolom, hogy nagyon jól fog menni.
Amikor a tendenciákról beszéltem, úgy véltem, Oroszország stagnál vagy csúszik vissza. Amennyiben csúsznak vissza, akkor Ukrajna érdeke, hogy megvárja a tökéletes pillanatot a támadással. Szerintem ez nagyfokú professzionalizmusról árulkodik. A vezérkar – vagy akárki is csinálja ezt –, Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka és a többiek szerintem nagyon jól csinálják, amit csinálnak.
Ha már a nyugati katonai segítségről beszélünk, ön szerint mire van szüksége Ukrajnának ahhoz, hogy sikeres legyen az ellentámadás?
Ahogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kifejtette az amerikai kongresszus előtt, mindenből többre van szükségük. Nem adtunk nekik elég tankot a küldetés teljesítéséhez. Azt hiszem, az USA arra számít, hogy Ukrajna kevéssel is sokat tud elérni. Ugyebár van ez a kombinált fegyvernemi elmélet, hogy ha hatékonyan tudsz tankokat, tüzérséget, légi támogatást, gyalogsági támogatást használni, mindezt együtt, akkor szinergikus hatást érhetsz el, igaz?
Ez mind szép és jó. De nem szabad elfelejteni, hogy az ukrán hadsereg létszáma a 2022. február 24. előtti 196.000 egyenruhásról hétszázezer főre emelkedett. Ebben még nincsenek benne a tartalékosok. Ha megnézzük azoknak az ukránoknak a számát, akiket a nyugati hadseregek képeztek ki, sokkal többnek kellene lennie. Azt mondanám, hogy a tankok és a tüzérség a legnagyobb dolog, és persze a nagy hatótávolságú rakéták – gratulálok a briteknek, hogy ebben az élen járnak. Franciaországnak fel kellene nőnie a feladathoz, és a lehető leghamarabb leszállítania a rakétákat. Emellett ott van még a TAURUS [légi úton indítható cirkálórakéta] Németországból.
A HIMARS [nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer] tavalyi megjelenése előtt állandóan tüzérségi és aknavető tűzcsapásokat szenvedtünk, sokszor igen közelről. Amint a HIMARS elkezdett megjelenni, azt mondanám, hogy egy hónap alatt körülbelül ötven százalékkal csökkent a ránk irányított tüzérségi lövések száma, mert az orosz utánpótlási raktárakat célba vették, felrobbantották.
Amikor bevezetünk egy nagyobb hatótávolságú rakétát, visszaszorítjuk az utánpótlási csomópontokat. Ez fontos, mert ezzel növeljük az ukrán egységek túlélőképességét, különösen az újonnan alakult dandárokét, amelyek nem kaptak alapos kiképzést. Növeled azoknak a srácoknak a túlélőképességét, akik közvetlenül az orosz vonalakkal állnak szemben.
Az ukrán vezérkar vagy az ukrán erők főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij semmilyen mesteri húzással nem fogja megnyerni ezt a háborút. Szó szerint az AK-t [orosz gyártmányú automata fegyver] hordozó, a terepen lévő katonák fogják a harcot vívni, akik támadják a lövészárkokat, támadják a megerősített állásokat. Ez az ukrán katona, aki meg fogja nyerni a háborút. Ha bármit is tehetünk azért, hogy növeljük ezeknek a srácoknak a túlélőképességét, szerintem sokkal gyorsabban véget érne a háború.
Az első válaszában azt mondta, hogy „ez a legigazságosabb háború, amit valaha vívtam”. Ön két másik háborúban is harcolt, miért gondolja, hogy azok valamilyen módon kevésbé igazságosak?
Irakkal és Afganisztánnal kapcsolatban keserédes vagy vegyes érzéseim vannak, mert ezek voltak életem legszebb időszakai is. De tudja, nem értettem egyet azzal, ahogy azokat a háborúkat vívtuk. Különösen Afganisztánban. Zöld sapkás voltam, az a háború tökéletes hadművelet lett volna a tisztán zöld sapkások számára némi közeli légi támogatással. Amikor elkezdjük bevetni a hagyományos fegyveres erőket, az amerikai hadsereget, a tengerészgyalogosokat, bármit, nincs meg az a… Fogsz egy 18 éves gyereket, puskát adsz a kezébe, elküldöd alapkiképzésre, majd elvárod tőle, hogy menjen és harcoljon a felkelés ellen, amikor nincs meg az érettsége ahhoz, hogy kezelni tudja ezt. Ezért vannak vegyes érzéseim ezzel kapcsolatban.
Most Kijevben ülök, és ez olyan, mintha New Yorkban vagy Washingtonban lennék, vagy egy átlagos amerikai városban. Azért igazságos, mert amikor Oroszország elindította az inváziót, úgy éreztem, mintha 1939 augusztusa, szeptembere lenne. Ha nem állítjuk meg, sokkal rosszabbra fordulhat a helyzet. Ha visszatekintünk, hogy mit tett Oroszország a Szovjetunió bukása óta, ott van a Dnyeszteren túli terület [a moldovai Moszkva-barát szakadár régió], ott van Csecsenföld, ott van Georgia, ott van a 2014-es Krím és a Donbász, az MH17 lelövése [a Malaysia Airlines járatának 2014-es lelövése Kelet-Ukrajna felett], ott vannak a mérgezések polónium és Novicsok által, de ott vannak a cseh lőszerraktárak, amelyek úgy robbantak fel, mintha mi sem számítana. Én veszett kutyához hasonlítom őket. Nézzük a tendenciát: ha nem állítjuk meg őket itt, a következő állomás ezen a pályán egy NATO-ország lesz.
