A repülőtér 1948-ban mindössze három hónap alatt épült fel és jelentette az összeköttetést az ostrom után romokban heverő Nyugat-Berlin és a világ között. A Tegel tulajdonképpen a szovjetek blokádjának köszönheti létét, annak, hogy Sztálin 1948-49-ben megpróbálta kiéheztetni a kétmilliós városrészt.
A területet ellenőrző francia csapatok új kifutópályát építettek a bombakráterektől sebzett külvárosban, így tehermentesítették a szűkössé vált Tempelhof légikikötőt, ahol folyamatosan landoltak az élelemmel megrakott brit és amerikai gépek, hogy szállítmányaikkal életben tartsák Nyugat-Berlin lakóit 1948 hideg telén.
A hetvenes években átkeresztelték a Tegelt. Otto Lilienthal német repülőmérnök, feltaláló, pilóta, a repülés egyik 19. századi úttörőjének nevét vette fel a légikikötő és immár Berlin fő kereskedelmi repülőtereként, egy ultramodern hatszögletű terminállal is bővült.
A terminál és terasza nagy látványosságnak számított akkoriban, szerették az utasok, mert közelről nézhették a repülőtér forgalmát, amíg saját gépük indulására vagy szeretteik érkezésére vártak.
Hatalmas csúszással nyílik meg az új légikikötő
A Berlin-Brandenburg repteret eredetileg 2011 márciusában tervezték átadni a forgalomnak, összesen hatszor hirdették meg majd fújták le az átadását és a BBC egy korábbi beszámolója szerint az egyik legbotrányosabb németországi beruházásként vonult be a köztudatba. Most azonban úgy tűnik, hogy október 31-én szombaton valóban sikerült átadni.
A Tegel így a jövő hónapban "nyugdíjba" vonul, bezárják, Berlin városa kutatási és ipari park megnyitását tervezi a helyén, az ígéretek szerint hatalmas zöldfelületekkel. A Tegel környékén élők máris nosztalgiával beszélnek a repülőtérről. Egyikük, Ursula Bauer azt mondta, hiányozni fog a repülőgépek hangja."Amikor éjszaka lefekszem, és hallom, hogy leszállnak, tudom, mennyi az idő."
Berlin legöregebb repülőtere, a Tempelhof 2008-ban zárt be, és a berliniek kívánságának megfelelően ma már óriási parkként működik.
