A Fortepan fotóarchívum ezer, a hetvenes évek elején Budapesten rendőrségi fotósok által készített képet tett közzé, amelyek ritka betekintést nyújtanak a gulyáskommunizmus kriminalisztikájába. A képek nagy részénél még hiányzik a történet, a szerkesztők számítanak az olvasók információra is.
A fenti kép, amelyen egy rendőr egy budapesti vasútállomáson rekonstruál egy bűntényt, egyike a Fortepan szabad felhasználású közösségi fotóarchívum által néhány napja közzétett ezer, 1971–72 között készült fotónak, amelyet anno nem a nyilvánosságnak szántak. A képek forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10
A képek ismeretlen rendőrségi fotósok munkái, akiknek az volt a feladatuk, hogy megörökítsék a súlyos és pitiáner bűncselekmények helyszíneit. A gyilkosság, öngyilkosság, rablás, lopás és politikai véleménynyilvánítás tereiről és felületeiről készült felvételek a Kádár-korszak lenyomatai.
A Fortepan Budapest Főváros Levéltárától kapott lehetőséget a gyűjtemény feldolgozására. A levéltár anno a Rendőr Főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályának archívumából kapta meg a negatívokat.
Egyik képhez sem mellékeltek magyarázó feliratot. A levéltár úgy örökölte meg a negatívokat, hogy semmilyen háttér-információt nem kapott hozzájuk.
A Fortepan alapítója, Tamási Miklós szerint a sorozat azért is egyedülálló, mert a képeken Budapest kevésbé ismert arca jelenik meg, olyan környékek, amelyeket a korabeli fotósok többsége figyelmen kívül hagyott.
„A képeken Budapest olyan részei jelennek meg, amelyeket ritkán vagy egyáltalán nem látunk – írja Tamási. – A külvárosok és a peremkerületek világa.”
A fotókon látható különböző bűncselekmények és balesetek mellett Tamási szerint „különösen jelentősek a politikai falfirkákról készült képek, amelyeket a rendőrségen kívül aligha fotózott bárki is”.
Az ehhez hasonló üzeneteket az akkori hatóságok lefényképezték, és vizsgálatot indítottak.
Az efféle politikai üzenetek hosszú börtönbüntetéssel járhattak.
Kerényi György, a Szabad Európa újságírója felidézte felesége unokatestvérének történetét, aki akkoriban volt katona, és akit a rendőrség tetten ért, amikor az Európa Kiadó rockzenekar egyik dalának refrénjét írta fel valahova, amely így szólt: „De ne taníts ölni, ha élni akarsz.”
„Volt egy tárgyalás, de szerencséje volt – mondta el Kerényi. A férfi elkerülte a börtönt. – Ez a nyolcvanas évek elején történt, egy sokkal enyhébb légkörben, mint korábban.”
A Fortepan online fotóarchívum munkatársai a hozzászólásokból is gyűjtenek információkat, amelyeket aztán ellenőriznek. Ez azt jelenti, hogy a következő hetekben-hónapokban valószínűleg további részletek látnak napvilágot a BRFK-hagyaték képeiről.
Még több tízezer, csak negatívkockákon fennmaradt hasonló fotót őriznek Budapest Főváros Levéltárában.
Tamási szerint a Fortepan csapata „mindenképpen folytatni akarja” a több ezer rendőrségi fotó feldolgozását.
A képek azért is fontos felvételek, mert – ahogy a Fortepan munkatársai írják – „a nyers dokumentarizmus eszközeivel tudósítanak a Kádár-korszakról”. Az ezer képből álló anyag Bűnös Budapest ’70 címmel található meg a Fortepan oldalán, illetve a szerkesztők összeállítottak egy nyolcvan darabos topválogatást is a kriminológiai és fotótörténeti kutatások kedvelőinek.
