Közben egyre több tanulmány születik arról, hogy Szenegál sivatagos területei alatt – több száz méter mélyen – hatalmas vízlelőhelyek lehetnek, amelyeket az elmúlt évtizedek csapadéka jól feltöltött, és amelyek nyújthatnának átmeneti megoldást a vízhiányra egy olyan térségben, amelyet várhatóan a legsúlyosabban sújt az éghajlatváltozás. Ez akár át is alakíthatná a régió mezőgazdaságát, ahol jelenleg a megművelt földterületeknek csak három-öt százalékát öntözik. A távoli észak-szenegáli falu, Tata Bathily helyzete viszont jól szemlélteti, mennyire költséges és nehéz lesz ezeket a víztározókat feltárni.
Víz, ami nincs – legalábbis a felszínen, csak lent, valahol mélyen
A szenegáli Matam régióban, ahol a hőmérséklet akár 50 Celsius-fok fölé is emelkedhet, a helyiek a falutól néhány kilométerre lévő kiszáradt folyómederbe ástak gödröket, onnan gyűjtik össze az iszapos vizet, amelyet a gyerekek is megisznak még akkor is, ha rosszul lesznek tőle.