Az 1979-es iszlám forradalom óta számos olyan iráni sportolót, aki nem mutatott teljes lojalitást a klerikális intézményrendszer iránt, eltiltottak a versenyektől, letartóztattak vagy akár ki is végeztek. Az elmúlt években kitört tömeges rendszerellenes tüntetések közepette a hangjukat felemelő sportolók ismét a hatóságok célkeresztjébe kerültek.
Irán klerikális vezetése gyakran dicsérte a sport nemzet-összekovácsoló erejét, de a dicséretek gyorsan átfordulhatnak elítélésbe azon sportolók esetében, akik fel merik emelni a szavukat.
Az 1979-es iszlám forradalom óta számos olyan sportolót tiltottak el a versenyektől, tartóztattak le vagy akár végeztek ki, akik nem mutattak teljes hűséget a klerikális intézményrendszer felé. Az elmúlt években kitört tömeges kormányellenes tüntetések közepette ismét a hatóságok célkeresztjébe kerültek azok a sportolók, akik hallatták a hangjukat.
Forradalmi változás
Amikor 1979-ben találkozott egy csoport iráni sportolóval, a legfelsőbb vezető, Ruholláh Homeini ajatollah elmondta: bízik abban, hogy a nemzetközi versenyeken való részvétellel az egész világon elterjeszthetik a forradalom eszméit.
„Nem vagyok sportoló, de szeretem a sportolókat. Szeretem azokat, akik jót tesznek, bár én nem tartozom közéjük – mondta. – Könyörgök Istenhez, a Legáldottabbhoz és Legmagasztosabbhoz, hogy adjon nagyobb sikert nektek, fiataloknak, akik ennek az országnak az értékei vagytok, és a nemzet és az iszlám reménységének a forrásai, hogy minden emberi dimenzióban sportolhassatok” – mondta annak idején az ajatollah.
De nem minden iráni sportoló volt része ennek az idilli képnek. A prominens sztárok közül hiányzott a fotózásról Habib Habiri futballsztár, aki kulcsszerepet játszott Irán 1978-as, első világbajnokságára való kijutásában. Bár Habiri 1980-ban a nemzeti válogatott kapitánya lett, végül a forradalomhoz való állítólagos hűtlensége miatt megfizette a végső árat.
Míg Habiri kezdetben csatlakozott a forradalmat elindító utcai tüntetésekhez, később állítólag a Mudzsahedin-e Halk (MKO) ellenzéki csoport felé fordult, amely maga is részt vett a sahot megbuktató iszlám forradalomban, de az új klerikális hatalom hamarosan fenyegetésnek kiáltotta ki.
Egy 1982-es mérkőzés előtt készült csapatképet, amelyen Habiri az egyetlen játékos, aki nem Homeini portréját tartja a kezében, sokáig a hatóságokkal való nézeteltérésére utaló egyértelmű bizonyítékként mutogattak.
Csapattársa, Ebrahim Kian Tahmaszebi, aki szintén látható a fényképen, elmagyarázta a háttérsztorit.
„Habib fejjel lefelé fordította Homeini képét az öltözőben – mondta Tahmaszebi Svédországból a Szabad Európa Farda Rádiójának. A többi játékos ellene fordult, de Habiri nem tágított. – Habib nyugodt volt, mint mindig, és azt mondta: A forradalom nem fog felborulni a fénykép felfordításával.”
1983-ban, amikor a hatóságok lecsaptak az MKO feltételezett szimpatizánsaira és tagjaira – amely addigra már nyíltan Homeini megbuktatására szólított fel, és Bagdaddal szövetkezett az iráni–iraki háborúban –, Habirit letartóztatták.
Miután a börtönben a rabtársak és csapattársak szerint kínzásnak vetették alá, Habirit 29 éves korában, 1984 júliusában negyven másik állítólagos ellenzékivel együtt kivégezték.
Halálos trend
A közelmúltban történt esetek, amelyekben prominens sportolók váltak a rendszerellenes tüntetések leverésének áldozatává, némi hasonlóságot mutatnak Habiri esetével. Két sportolót a nemzetközi felháborodás ellenére kivégeztek, míg másokat a tiltakozások során megöltek, letartóztattak vagy nyomás alá helyeztek, hogy igazodjanak a hatóságok követeléseihez. A jogvédő csoportok szerint sokakat látszatpereknek vetettek alá, nem vagy alig volt lehetőségük arra, hogy megvédjék magukat. Gyakran nyomást gyakoroltak a sportolók közvetlen családtagjaira is.
Navid Afkari
Navid Afkarit, aki egykor Irán egyik első számú kötöttfogású birkózója volt, 2020 szeptemberében, 27 évesen kivégezték, miután elítélték egy biztonsági őr meggyilkolásáért. Az incidens a déli Siráz városában 2018-ban tartott, a kormányzás elleni tüntetések során történt.
Világszerte kegyelmet kérő felhívások hangzottak el Afkari esetében, jogvédő csoportok pedig elítélték a kivégzését, és az igazságszolgáltatás megcsúfolásának nevezeték. A sportoló pere során megtagadták tőle a jogi képviseletet, és nem voltak hajlandók figyelembe venni a nyilatkozatát, miszerint kínzással kényszerítették vallomásra.
Az egykori birkózóbajnok utolsó feljegyzett szavai a következők voltak: „Ha kivégeznek, szeretném, ha tudnátok, hogy egy ártatlan embert végeztek ki, aki minden erejével küzdött azért, hogy meghallgassák.”
Az Afkari mellett kiálló ügyvéd azzal érvelt, hogy nincs bizonyíték bűnösségére, és elítélte, hogy a birkózó családja nem találkozhatott vele a kivégzése előtt – ami az iráni törvények megsértése. Testvéreit, Vahidot és Habibot ugyanebben az ügyben 54, illetve 27 év börtönbüntetésre ítélték.
Sok iráni elítélte a kivégzést a közösségi médiában, és amikor más iráni sportolók is a hatóságok célkeresztjébe kerültek, gyorsan újra feltűnt a United4Navid hashtag, hogy emlékeztessen az örökségére.
2021 szeptemberében kivégezték Sahin Naszerit, egy foglyot, aki azt állította, hogy szemtanúja volt annak, ahogy kivégzése előtt megkínozták Afkarit.
Mohamad Mehdi Karami
A szeptemberben a 22 éves Mahsza Amini halála miatt kirobbant tömeges tüntetések (nem sokkal azután, hogy az erkölcsrendészet letartóztatta a hidzsábtörvény állítólagos megsértése miatt) az ügyét támogató sportolók letartóztatását és halálát eredményezték.
Januárban a háromszoros ifjúsági karatebajnokot és a nemzeti válogatott tagját, Mohamad Mehdi Karamit végezték ki, miután bűnösnek találták a Teherántól nyugatra fekvő Karadzs városában tartott tüntetésen történt incidensben, amelynek nyomán életét vesztette a Baszidzs félkatonai erők egyik tagja.
Karami kivégzésére mindössze 65 nappal a letartóztatása után került sor, egy olyan tárgyalást követően, amelynek során mindössze 15 percet kapott arra, hogy védekezzen a bíróság előtt. A 22 éves férfitól megtagadták a jogot, hogy maga válassza meg jogi képviselőjét, ami miatt részleges éhségsztrájkba kezdett. Aktivisták azt állították, hogy Karamit a börtönőrök eszméletlenre verték és nemi erőszakkal fenyegették, jogvédő csoportok szerint a bíróság kikényszerített vallomásokra támaszkodott.
A hírhedt baszidzs milícia tisztjének megölésével kapcsolatban őrizetbe vett 16 ember közül Karamit és egy másik személyt kivégeztek, míg a többiek – köztük kiskorúak – hosszú börtönbüntetést kaptak.
Elszámoltatás
Az iráni labdarúgó-válogatott egyik legnagyobb sztárja, Ali Daei bajba került, miután kiállt a tüntetők mellett. Decemberben az 53 éves korábbi játékos és edző nem hagyhatta el az országot, hogy részt vegyen Irán katari világbajnoki szereplésén, és a hatóságok bezárták az üzletét is a tüntetések támogatása miatt.
Voria Gafúrit, akit kihagytak a világbajnoki keretből, novemberben letartóztatták „a nemzeti válogatott megsértése és a kormány elleni propaganda” miatt, néhány nappal azután, hogy együttérzését fejezte ki Amini családja felé, és a tüntetők elleni állami fellépés befejezésére szólított fel.
A válogatott tagjai állítólag az Iszlám Forradalmi Gárdától kaptak kioktatást, miután úgy tűnt, hogy támogatják a tiltakozásokat azzal, hogy az Anglia elleni mérkőzés előtt tartózkodtak az iráni himnusz eléneklésétől.
Januárban Mohamad Namzsú-Motlag birkózó a Farda Rádiónak elmondta, hogy menedékjogot kért Németországban, miután az iráni birkózószövetség és más állami szervek „folyamatos fenyegetések és pszichológiai nyomás” alá helyezték, amiért támogatta a folyamatban lévő tüntetéseket.
„Világos volt, hogy ez hova vezet – mondta Namzsú-Motlag, aki a feltételezések szerint a közösségi médiában a hatóságokat bíráló és a tiltakozásokat támogató bejegyzéseket tett közzé. – Vagy az életemet veszíteném el, vagy megvakítanának, vagy a legjobb esetben börtönbe kerülnék.”
Ugyanebben a hónapban érkezett a hír, hogy hatályon kívül helyezték az Amir Naszr-Azadani futballistára kiszabott halálos ítéletet. Ő több klubban is játszott az iráni NB I-ben, és a nők jogaiért kampányolt. Naszr-Azadanit előző hónapban bűnrészesnek mondták ki abban, hogy a tüntetések idején megöltek három baszidzs tisztet, és még mindig 16 év börtönbüntetésre számíthat.
A tiltakozó sportolók megbüntetésének gyakorlata a sakkozókat is elérte, topversenyzőket érint.
Októberben Elnaz Rekabi sportmászóbajnoknő Dél-Koreában úgy versenyzett, hogy nem fedte be a haját, ami a nemzetközi versenyekre vonatkozó szigorú iráni szabályok megsértése. A tettet széles körben a tiltakozások támogatásának tekintették.
Szara Hadem, az egyik legjobb iráni női sakkozó decemberben fejkendő nélkül versenyzett egy nemzetközi versenyen Kazahsztánban. Hadem a megtorlástól való félelmében nem volt hajlandó visszatérni Iránba, és férjével Spanyolországba költözött. Nemrégiben egy ottani versenyen azt mondta, hogy nem bánta meg tettét.
Reza Sekári labdarúgót eközben eltiltották az iráni hazai bajnokságban való játéktól, és fegyelmi bizottság elé idézték, miután egy gólt követően nem volt hajlandó ünnepelni.
Már nincs, de nem felejtik el
Teherán a mai napig nem adott magyarázatot Habib letartóztatására, az ellene felhozott vádakra vagy a tárgyalásával kapcsolatos részletekre. Úgy tűnik, hogy nem vették figyelembe az MKO feljelentését, és temetésén nem engedték részt venni családtagjait.
Öröksége azonban tagadhatatlan mind a pályán, mind a pályán kívül.
Faridun Sibáni újságíró, aki a válogatottal utazott, amikor Habib játszott, azt mondta, hogy vannak olyan emlékei az emberről és a játékosról, amelyeket akkoriban nem tudott leírni.
„Beleszerettem ennek a fiatalembernek az erkölcsébe – mondta Sibáni a Farda Rádiónak. – Habib az iszlám köztársaság elismerése és az azzal való szembenállás egyik vezetője. Ő nyitotta fel mások szemét az új rendszer bűneire.”
Titokban jelöletlen sírba temették, de a hatóságok végül engedtek a nyilvánosságnak, és engedélyezték, hogy a teheráni Behest-e Zara temetőben egy egyszerű sírkő jelezze a futball-legenda nevét.
