A magyar kormánynak három hónapja maradt arra, hogy hozzáférjen a zárolt uniós pénzekhez, mert a közelgő európai választások után hosszú időre zárójelbe tehetik a témát – vélekedtek lapunknak nyilatkozó EU-források. Orbán Viktor klasszikus magyar szalámitaktikával próbál hozzáférni az uniós húsosfazékhoz.
Több, a Szabad Európának nyilatkozó uniós forrás is úgy véli, hogy a magyar kormánynak mindössze három hónapja maradt arra, hogy az Európai Bizottság és a Tanács meggyőzésével megnyissa a hosszú ideje elzárt uniós pénzcsapokat.
Praktikusan ez azt jelenti, hogy legkésőbb a nyár elejéig meg kellene születniük a kedvező döntéseknek a jogállami feltételességi eljárás és a helyreállítási alapok ügyében. Ellenkező esetben – figyelmeztetnek a dossziéra rálátó illetékesek – fennáll a veszélye, hogy a közelgő (2024 tavaszán esedékes) európai választások miatt a téma hosszú időre lekerül a napirendről. Elsősorban azért, mert a megoldás kulcsát a kezében tartó Ursula von der Leyen bizottsági elnök várhatóan az újraválasztására koncentrál majd. Az esetleges újrázásban viszont döntő szava lehet az Európai Parlamentnek, amelynek többsége tudvalevően legszívesebben egy fityinget sem adna Orbán Viktornak.
A március végi határidő elúszott
Ezzel a kockázattal valószínűleg Budapesten is tisztában vannak, aminek jeleként három elvesztegetett hónap után a kormány felpörgetni látszik a tempót annak érdekében, hogy nyárig le lehessen tisztítani a jelenleg roskadozó tárgyalóasztalt. A kabinet még decemberben március 31-ét jelölte meg saját maga számára célként a feltételek megteremtéséhez annak érdekében, hogy az Európai Bizottság pozitívan értékelhesse a magyar intézkedéseket, és kiengedje a kalodából az országot.
Ehhez valóságos bűvészmutatványt kellene bemutatni. Az EU által a kondicionalitási eljárás keretében zárolt 6,3 milliárd euró kohéziós politikai forrás kiszabadításához huszonegy úgynevezett szupermérföldkövet kell maradéktalanul teljesíteni, amelyek javarészt a korrupció megelőzését és az uniós költségvetési pénzek átlátható elköltését szolgálják. Ez önmagában azonban még nem elég az 5,8 milliárd euró összegű helyreállítási keret első, nyolcszázmillió eurós részletének lehívásához. Utóbbihoz még eleget kell tenni további hat kulcsfontosságú feltételnek (benne négy, az igazságszolgáltatás függetlenségét megerősíteni hivatott reformmal) és 27 további normális mérföldkőnek is.
A tévedés nagyobb kockázata nélkül megállapítható, hogy az Orbán-kormánynak március végéig nem sikerült teljesítenie a tervet, főleg azt, hogy addig sor kerüljön a bizottság igényeit kielégítő igazságszolgáltatási törvénycsomag elfogadására.
Ehhez kapcsolódóan: A magyar pénzügyi dosszié állása és a kilátások – Lassú tempóban az Everest felé
Brüsszeli forrásaink szerint ez nem nagy tragédia, tekintettel arra, hogy a március végi fogadalom eleve túl ambiciózusnak tűnt, és az időnél fontosabb a minőség. Ezért információink szerint Brüsszelben visszatérően óva intették a kabinetet attól, hogy félkészen terjesszen be bizonyos intézkedéseket, nem fordítva kellő figyelmet a minőségre. Ezzel ugyanis a folyamat további elhúzódását kockáztatnák.
Enélkül is volt éppen elég késleltető tényező mindkét oldalon. Közülük is kiemelkedik a bizalom totális hiánya Brüsszel és Budapest között, ami az elmúlt tizenkét év folyamatos torzsalkodásainak és hadakozásainak eredménye. Információink szerint a magyar kormányon belül elég népszerű az a feltételezés, hogy bármit is tesznek, az Európai Bizottság úgyis vissza fogja tartani a pénzeket, csak hogy ártson Budapestnek.
Tény, hogy a két érintett közül az Orbán-kormánynak sürgősebb a gyors megállapodás. Ezért is meglepő, hogy Budapest repülőrajt helyett eléggé ráérősen kezdett év elején, mintha maga sem bízott volna abban, hogy képes lesz átugrani a magasra tett lécet.
Az igazságszolgáltatáson keresztül megnyitni a pénzcsapot
Megfigyelők szerint ezzel állhat összefüggésben az, hogy a kormány egészpályás letámadás helyett többlépcsős megközelítéssel, egyfajta szalámitaktikával próbálja megoldani a brüsszeli feladványt, kezdetben a négy szupermérföldkövet jelentő igazságszolgáltatási reformokra fókuszálva. Az Országos Bírósági Tanács hatásköreinek megerősítése vagy a Kúria elnökének kinevezési gyakorlata nemcsak alacsonyan függő gyümölcsnek tűnik, de a kérdés horizontálisan szinte minden kifizetést blokkol: az 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást a helyreállítási alapból és a hét évre 21 és fél milliárd kohéziós politikai forrás java részét is.
Ebből az is következik, hogy a bírósági rendszer független működését érintő négy törvénymódosítás bizottsággal való elismertetése szerencsés esetben megnyithatja a jelenleg elzárt pénzcsapok egy részét, becslések szerint nagyjából 12,7 milliárd eurót.
A 2021 és 2027 között rendelkezésre álló 21 és fél milliárd eurós kohéziós politikai keretből ekkora az a rész, amely az igazságügyireform-csomaggal kiszabadítható. A fennmaradó részből két és fél milliárd eurót fed le a további három feljogosító feltétel (az LMBTQ személyek jogai, a tudományos élet szabadsága és a migrációs szabályok), amelyeket a kormánynak ugyancsak meg kell egy ponton oldania, ha hozzá akar férni a kifizetésekhez. További 6,3 milliárd euró a jogállami feltételességi eljárás által felfüggesztett kohéziós politikai kötelezettségvállalás összege. A befagyasztást elrendelő döntés visszavonásához összesen 21 kulcsfontosságú feltételt kell maradéktalanul teljesíteni.
A bírósági négyes reform azért is prioritás, mert az Európai Bizottságnak nem kell visszamennie a Tanácshoz, saját hatáskörben is dönthet róla, hozzáférhetővé téve a kohéziós politikai forrásokból közel 13 milliárd eurót, amelyeket a következő években számlák ellenében lehetne lehívni. Ezt a kormány már a piacok felé is sikerként kommunikálhatná, és nem kellene minden kemény diót feltörni a pénzekhez való hozzáférés érdekében.
Ehhez kapcsolódóan: Nem lehetetlen, de nem is valószínű – közeleg a határidő az uniós feltételek teljesítésére
Egy csomagban vagy külön kezelni a magyar dossziét?
Mint forrásaink rámutatnak, egyáltalán nem biztos, hogy az Európai Bizottság vevő lesz erre a magyar szalámitaktikára, és belemegy a kritikus kérdések különválasztásába. Johannes Hahn, a jogállami feltételességi eljárást felügyelő uniós költségvetési biztos lapunknak néhány hete a magyar csomag egységes kezelése mellett tette le a voksát. Ezt egyébként annak kapcsán mondta, hogy egy másik, párhuzamosan folyó tárgyalás – az Erasmus és a Horizont-programokban való magyar részvételt potenciálisan fenyegető alapítványi egyetemi kuratóriumi struktúráról – előbb eredménnyel zárulhat, mint a jogállami feltételességi eljárás többi része. Ezért a bizottságnak jogilag lehetősége van arra, hogy ennek a szankciónak az eltörlését (jelesül azt, hogy az ilyen modellben működő egyetemekkel nem köthetnek szerződést uniós pénzekre) külön terjessze a tanács elé.
Az Európai Bizottság értesülésünk szerint egyebek mellett még erről a kérdésről sem döntött, de ha a kormánynak papírja lesz az igazságszolgáltatási reformokról, nagy nyomás alá kerül, hogy ne várja be a pozitív döntéssel a többi, függőben levő ügy megoldását.
Mint a Bloombergnek adott Bóka-interjúból kiderül – és lapunknak is megerősítették –: a bizottság a héten véleményezheti a kormány igazságszolgáltatást érintő törvénymódosításait, az Országgyűlés ezt követően, feltehetően április közepén szavazhat a törvényekről. Brüsszel utána kerülhet döntési helyzetbe. Úgy tudjuk, hogy Brüsszelben is közelinek látják a megállapodást.
Ezzel párhuzamosan folynak az egyeztetések az alapítványi vezetésű egyetemekről. Ebben az ügyben sem a bizottság, sem a magyar kormány nem mutat túl nagy aktivitást. Előbbinek hosszú időbe telt, mielőtt kialakította álláspontját arról, hogy a magas rangú politikai döntéshozók és előkészítők közül kik lehessenek, illetve kik ne az egyetemi kuratóriumok tagjai, és milyen hosszú időre. Ennek lassan már három hete, de a kormány sokat várt a válasszal. Igaz, a határidő itt sem szorít, hiszen nyárig kellene kipipálni a témát ahhoz, hogy döntés születhessen az új Erasmus-ösztöndíjakról.
Ha a felek szóban megállapodtak, és az Országgyűlés megszavazta a törvénymódosításokat, a magyar kormány elvileg hivatalosan értesítheti a bizottságot, amelynek egy hónapja van arra, hogy a tanács elé terjessze a javaslatát. Itt is ugyanaz a kérdés, mint az igazságügyi dossziénál: bevárják-e a többi ügyet, vagy külön hoznak döntést?
A huszonegy szupermérföldkő a végére maradhat
Ami a jogállami feltételességi eljárás magvát képező huszonegy kulcsfontosságú feltétel (szupermérföldkő) teljesítését illeti, a kormány számára láthatóan nem ez volt a prioritás. Úgy tudjuk, a magyar hatóságok a közelmúltban végre elküldtek egy javaslatcsomagot, amelyek valamennyi nyitott kérdést lefednek. Ezeket információink szerint jelenleg is tanulmányozzák az Európai Bizottságnál.
A testület megállapítása szerint a magyar intézkedéseknek még hat hiányosságot és öt kockázatot kell megnyugtatóan kezelniük ahhoz, hogy a 21 szupermérföldkövet teljesítettnek lehessen nyilvánítani.
A vonatkozó rendelet értelmében a tagállam bármikor kérhet az Európai Bizottságtól a feltételességi eljárás keretében egy új értékelést (felülvizsgálatot). Erre a testületnek egy hónapja van, majd a tanácsnak egy hónapja a döntésre, ami két hónappal meghosszabbítható. Forrásaink szerint szinkronba hozható az eljárás lezárásának időzítése és a helyreállítási támogatás első, nyolcszázmillió eurós tételének engedélyezése. Mire a tanács végezne a jogállami feltételességi eljárás elbírálásával, a magyar fizetési kérelem is eljuthatna Brüsszelbe. Ennek időpontját azonban ma még nehéz megjósolni, nem is szólva arról, hogy a kifizetés is minimum két hónapot vehet majd igénybe.
