A Führer, Adolf Hitler, nem állt bíróság elé, mivel ő a háború végnapjaiban öngyilkosságot követett el.
Bár a nürnbergi pereket lehetővé tévő jogi érvelés akkoriban vitát váltott ki, a folyamat mérföldkőnek számított a háborús bűnök és népirtás ügyében döntő, állandó nemzetközi bíróság felállításában - emlékeztet az évforduló kapcsán a history.com.
Nürnberg előzményei
Adolf Hitler 1933-as megválasztása után indította be a későbbi náci kormányzat a zsidóüldözéseket. Később, a náci állam által szervezett népirtás nyomán a II. világháború végére 6 millió európai zsidó és becslések szerint további, 4-6 millió nem zsidó polgárt gyilkoltak meg.
Három szövetséges – az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia – 1942 decemberében hivatalos nyilatkozatban említette az európai zsidóság tömeges legyilkolását és tett ígéretet, hogy bíróság elé állítja “a polgári lakossági elleni erőszakért felelős személyeket”.
Joszif Sztálin szovjet vezető először 50-100 ezer német tiszt kivégzését javasolta. Winston Churchill brit miniszterelnök eljátszott a gondolattal, hogy a magas rangú nácikat bírósági ítélet nélkül végezzék ki. Erről azonban lebeszélték az amerikai vezetők, akik szerint a büntetőper sokkal hatékonyabb módja volt a igazságszolgáltatásnak. Így dokumentálni lehetett a bűntetteket és elejét venni az esetleges későbbi vádaknak, hogy bizonyíték hiányában hoztak ítéleteket.
Nem volt rá precedens
A perek beindítását különböző jogi és ügyrendi akadályok fékezték. Például nem volt precedens nemzetközi háborús büntetőperre, még ha háborús bűnök ügyében már hoztak ítéleteket. Az északi hadifoglyok bántalmazása miatt végezték ki például Henry Wirzet, az amerikai rabszolgatartó Konföderáció hadseregének tisztjét. Törökország pedig 1919-20-ban haditörvényszék elé állította az 1915-16-os örmény népírtásért felelős személyeket.
Ezeket a pereket azonban egyetlen ország törvényei alapján folytatták le, míg Nürnbergben az amerikai, brit, francia és szovjet jogrendszert és gyakorlatot ötvözve vezették le az eljárásokat.
A szövetségesek ehhez az úgynevezett Nemzetközi Katonai Törvényszékről szóló Londoni Chartával (1945. augusztus 8.) teremtették meg a jogalapot és eljárásrendet.
A Charta háromféle bűncselekményt határozott meg:
- béke elleni bűncselekmény (benne agresszív háború vagy a nemzetközi megállapodások ellenében indított háború tervezése, megindítása és folytatása)
- háborús bűncselekmény (a háború törvényeinek megsértése, benne a polgári lakosok és hadifoglyok nem megfelelő kezelése)
- emberiesség elleni bűncselekmények (köztük a civilek deportálása, rabságba taszítása, meggyilkolása vagy politikai, vallási vagy faji alapon történő üldözése)
A felek megállapodtak abban is, hogy a katonatisztek mellett polgári hivatalnokok ellen is háborús bűnvádat lehetett emelni.
Miért Nürnberg?
A bajorországi városra, mint színhelyre azért esett a választás, mert igazságügyi palotája jobbára megúszta a háborús pusztítást és egy nagy börtönkomplexum tartozott hozzá.
Ezenkívül Nürnberg volt az évente megrendezett náci propaganda nagygyűlések színhelye. A háború után itt tartott perekkel azt is jelezték, hogy megszűnt a Harmadik Birodalom.
A fő háborús bűnösök pere: 1945-46
Ezek a legismertebb perek, amelyeket 1945. november 20. és 1946. október 1. között tartottak. Az eljárásban ügyészek, védőügyvédek és egy bírói tanács vett részt. A vezető ügyész az amerikai Robert H. Jackson, az amerikai Legfelsőbb Bíróság segédbírája volt. Mind a négy szövetséges állam egy fő és egy tartalék bírót delegált.
A perben 24 személy és hat náci szervezet (például a titkosrendőrség, a Gestapo) ellen emeltek vádat.
Az egyik vádlottat egészségügyi állapota miatt nem állították bíróság elé, egy másik pedig a per előtt öngyilkos lett.
Hitler és két közeli beosztottja, Heinrich Himmler és Joseph Göbbels 1945. tavaszán, még azelőtt öngyilkosságot követett el, hogy bíróság elé állították volna.
Védekezési taktika: a tetteket csak később minősítették bűncselekménnyé
A vádlottak maguk választhatták ki védőiket. A leggyakoribb ügyvédi kifogás az volt, hogy a bűncselekmény elkövetésekor még nem létező törvények alapján akarták elítélni a vádlottakat. Egy másik pedig, hogy a győztesek igazságszolgáltatása folyt: míg a németeket keményen büntették, addig elnézők voltak a saját katonáik által elkövetett hasonló bűncselekmények esetében.
A vádlottak és a bírák négy különböző nyelven beszéltek és a perek során vezettek be egy technikai újítást: az IBM technológiáját használó szinkrontolmácsolást. A tolmácsokat angol, francia, német és orosz anyanyelvű telefonközpontosok közül válogatták ki.
A törvényszék végül három kivételével az összes vádlottat bűnösnek mondta ki. Tizenkét embert halálra ítéltek (egyet távollétében), a többiek pedig 10 évtől életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak. Az elítéltek közül tíz embert 1946. október 16-án felakasztottak. Hermann Göring, Hitler kiszemelt utódja és a Luftwaffe főnöke, a kivégzés előtti éjszakán egy bőrkenőcsbe rejtett ciánkapszulával öngyilkosságot követett el.
1946-49: a további perek
A vezető háborús bűnösök elleni eljárás után még 12 további pert tartottak Nürnbergben.
Ezeket már amerikai katonai törvényszékek folytatták le, azért, mert a szövetségesek közötti növekvő nézetkülönbségek miatt lehetetlenné váltak a közös perek.
A későbbi eljárások részeként folyt az orvosok pere (1946. december 9. - 1947. augusztus 20.), a bírák pere (1947. március 5. - december 4.) majd a rabszolgamunkát és a megszállt területek vagyonát felhasználó gyártulajdonosok pere.
Emellett bíróság elé állítottak a hadifoglyokkal szembeni embertelen bánásmód miatt katonatiszteket és a koncentrációs táborokban a foglyokkal erőszakosan bánó SS-tiszteket.
A 185 perbe fogott személyből 12-t ítéltek halálra, 8 kapott életfogytig tartó börtönt és további 77 eltérő hosszúságú börtönbüntetést.
Nürnberg öröksége
A nürnbergi perek még azok között is visszatetszést keltettek, akik a főbb háborús bűnösök megbüntetését akarták.
Harlan Stone, aki akkor az amerikai Legfelsőbb Bíróság vezető bírája volt, “álszent csalásnak” és “magas szintű lincselésnek” nevezte az eljárást. William O. Douglas, a Legfelsőbb Bíróság segédbírája pedig úgy fogalmazott: “a szövetségesek erőt alkalmaztak az elvek helyett” Nürnbergben.
Ennek ellenére a legtöbb megfigyelő szerint a perek lépést jelentettek a nemzetközi jog bevezetése felé.
A nürnbergi bizonyítékok miatt alkották meg az ENSZ Népírtásról szóló Konvencióját (1948) és a Háború Törvényeit és Szokásait szabályozó Genfi Konvenciót (1949).
Továbbá, a Nemzetközi Katonai Törvényszék hasznos precedenst szolgáltatott a japán háborús bűnösök 1946-48-as tokiói peréhez, Adolf Eichmann náci vezető 1961-es peréhez, majd a volt Jugoszláviában és Ruandában elkövetett bűnöket kivizsgáló nemzetközi háborús törvényszékek (1993 és 1994) felállításához.
Érdekesnek találta cikkünket? Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát! Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából.
