Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Hogyan lett a belvárosi önkormányzaté az erdélyi Gyilkos-tó körüli terület hasznosításának joga?


Ez a pad nem várja a tóban gyönyörködőket
Ez a pad nem várja a tóban gyönyörködőket

A testvérvárosi együttműködésből mára az lett, hogy Belváros-Lipótváros évtizedekig, a cég további fennállásáig egyedül, a területet tulajdonló gyergyószentmiklósi önkormányzat nélkül dönthet a Gyilkos-tó környékének hasznosításáról. A kilencvenes években közösen létrehozott cégből a helyiek kiszorulnak.

„Két testvér között jött létre a gazdasági társulás: a kis testvér Gyergyószentmiklós, a nagy testvér az V. kerület. Nem a haszonszerzés volt a fő cél, hanem az, hogy a kis testvér forráshiánya miatt belép egy nagy testvér, és segít abban, hogy Székelyföld és Erdély egyik legmeghatározóbb turisztikai látványosságát olyan szintre tudják hozni, ami méltó a híréhez” – idézi fel a város korábbi polgármestere, Nagy Zoltán a még bőven az ő ideje előtt, 1996-ban létrehozott közös cég, a Monturist Kft. alapítását.

A szintre hozás nem sikerült, az erdélyi utazások egyik legismertebb célpontja lerobbantan, poros területeken összevissza álló árusítóbódékkal fogadja a folyamatosan érkező látogatókat.

Gyergyószentmiklós 17 városi képviselőjéből 14 tanácsos van amellett, hogy a tó körüli területek kerüljenek vissza Gyergyószentmiklós város közvagyonába a Monturisttól, és hasznosítsa a város.

Ehelyett a kft. május 19-i taggyűlésén az a döntés született – az egyik tulajdonos, a gyergyói közgyűlés előzetes kérése és távolmaradása dacára –, hogy a Belváros részesedése nyolcvan százalék fölé kerül, és azt a passzust is törlik az alapító okiratból, hogy a három tulajdonos abszolút többsége, tehát kettő konszenzusa kell egy döntéshez. Mostantól (pontosabban ha a cégbíróság is bejegyzi a változást) csak a részesedés aránya alapján döntenek: vagyis 81 százalékával a Belváros önmagában.

„Van egy nagyon értékes terület, amelynek egy olyan önkormányzat lenne a haszonélvezője, vagyonkezelője, amelynek semmi köze Gyergyóhoz” – mondja Bajkó László gyergyói képviselő.

Közös cég haszon nélkül

A terv tehát az volt, hogy a gazdag rokon szerez majd pénzt az akkor még teljesen reménytelen gazdasági helyzetű Románia székelyföldi ékességének turisztikai fejlesztésére. Az elmúlt negyed évszázadban a Belváros pénzt nem hozott, leszámítva a törzstőke hatmillió forintját és még egy kisebb összeget, amellyel az alapításkori kisebbségi részesedését a többséget jelentő 51 százalékra emelték. Ezt Budapest kérte – mondja Bajkó László –, arra hivatkozva, hogy kisebbségi tulajdonosként nincs törvényes lehetősége „érdemlegesen pályázathoz nyúlni, vagy küldeni pénzt, a magyar vonalon lehozni forrásokat”. De a Belváros ezután is bele fog egyezni minden gyergyói kérésbe – ígérték. Ez így is volt a 2020-as évekig. Igaz, közben a gyergyói kérések is változtak, ahogy cserélődtek a képviselők és a polgármesterek, akik új és új ügyvezetőket neveztek ki a közös cég élére.

Alapításkor 2,5 százalékkal harmadik tulajdonosnak bekerült még a gyergyói vízközműcég is – a három tulajból így kettő helyi volt, biztosítva azt a logikus elvárást, hogy a helyi akarat érvényesülhessen saját területük fejlesztésében. (Ahogy írtuk, mostanáig nemcsak a tulajdoni arányok abszolút többsége, hanem a tulajdonosok abszolút többsége is kell[ett] a döntéshez.)

Időközben a vízközműcéget privatizálták, már nem is ő adja a város vizét, jelenleg csődeljárás folyik ellene, csődbiztos igazgatja. Megjelent viszont vevőként a Monturist jelenlegi ügyvezetőjének, Török Csabának az édesanyja. Hiába kerestük napokon keresztül Török Csabát, a történésekről 2022 szeptemberében összefoglalást készítő Transtelexnek azt nyilatkozta, hogy nincs köze az anyja vételi ajánlatához.

A forráshiányos Gyergyószentmiklós nem pénzzel szállt be a közös cégbe, hanem bevitt 44 ezer négyzetméternyi területet, a város minden vagyonát a Gyilkos-tónál. Nem apportként, mert arra nem ad lehetőséget a romániai jog, hanem ötven évre koncesszióként.

Az előtérben Szent István, hátul egy használaton kívüli körhinta és a Gyergyói-havasok
Az előtérben Szent István, hátul egy használaton kívüli körhinta és a Gyergyói-havasok

A székely város és az V. kerület „békességben, normálisan vezette a Monturistot – úgy, hogy nem vezették – mondja az ellenzéki gyergyói képviselő. – Nagyjából azt csinálták az ügyvezetők, amit akartak. Folyamatosan a polgármesterek üdvöskéi voltak odatéve. A Monturist úgy működött, hogy senki nem feszegette.”

Osztalékkivétel nem volt az évtizedek alatt, ami haszon termelődött a parkolási díjak beszedéséből és a terület bérbeadásából különböző kereskedőknek, szolgáltatóknak (tavaly majdnem harmincezer euró, de sokáig semmi), azt felélte a cég.

Nagyobb baj, hogy fejlesztés sem volt. Egy önkormányzat kétszázalékos önrésszel tud indulni uniós infrastrukturális pályázatokon (a terület csatornázva sincs), de egy kft.-nek harminc-ötven százalékos önrészre van szüksége a pályázathoz. A többségi tulajdonos Belváros nem adta meg ezt az önrészt, így a cég csak a saját bevételeire támaszkodhatott. Abból viszont nem volt eredménytartalék, így nem is pályáztak. Maradtak a harminc évvel ezelőtti állapotok.

Ingadozó képviselő-testület

A következő fontos változás a kétezres években történt, amikor az akkori gyergyói közgyűlés hozott egy döntést, hogy a cégbe koncesszióként bevitt 44 ezer négyzetméterből visszavesz 16 ezret közcélokra hivatkozva; mentőállomást és orvosi rendelőt építettek volna. Az építkezés nem történt meg, ráadásul kiderült, hogy a terület egy részét a román kárpótlási szabályok alapján vissza kell adni az egykori tulajdonosoknak. A 16 ezerből négyszáz négyzetmétert pedig a város eladott.

De a törzstőkecsökkentés (ami valójában nem is törzstőke, hiszen a föld tulajdonjoga nincs bent a Monturistban) jogi rendezése, átvezetése nem történt meg 2008 után, a gyergyói közgyűlési határozatot nem futtatták végig a Monturist közgyűlésén (holott meglett volna a tulajdonosok beleegyezése), mert a 2008-as választás után megváltozott a városi testület, és nem foglalkozott vele senki.

A tulajdonosok beleegyezése után kellett volna csinálni egy szerződésmellékletet, amely szentesíti a 16 ezer négyzetméter kivételét. A 2008-as tanácshatározat átvezetése így nem történt meg a cég papírjaiba, vagyis a cég – koncessziós – tulajdonából valójában nem lett kivéve a terület, miközben már rég meg is szabadult tőle a város.

Végül 2022-ben Török Csaba ügyvezető és Csergő Tibor polgármester aláírásával egy, a koncessziós szerződést kiegészítő melléklettel szentesítették a földvisszavételt a tulajdonosok informálása nélkül – nyilatkozta Bajkó László nemrég a Székelyhon című lapnak. Szerinte ezt előzőleg a cég közgyűlésének is jóvá kellett volna hagynia, de a polgármester és a cégvezető a tulajdonosok, köztük a gyergyószentmiklósi képviselő-testület jóváhagyása nélkül vitte véghez a területek kivonását.

A polgármester szerint ő csak annyit tett a törzstőkecsökkentéssel, hogy érvényesítette a 2008-as, a gyergyói képviselő-testület által hozott határozatot. Bajkó László szerint annak tárgya az volt, hogy a terület kivonására egy mentőállomás és orvosi rendelő építése miatt van szükség, ami sosem valósult meg, így ez nem indokolja a határozat tavalyi szentesítését.

Azzal, hogy kivezették a cég vagyonából a kivett területet, változtak a tulajdonosi arányok is. Ennek szentesítése mellett a 2023. május 19-i Monturist-taggyűlésen elfogadták, hogy csak a tulajdoni arány számítson a szavazásnál (a tulajdonosok abszolút többsége már nem), és ehhez módosítják az alapító okiratot is.

Végeredményben a Belváros lett 81 százalékos tulajdonos, a harmadik társtulajdonos, a GO Rt. része négy százalékra emelkedett, és 15 százalék maradt Gyergyószentmiklósnak.

Rendrakás vagy privatizáció?

A Gyilkos-tó Székelyföld egyik leglátogatottabb üdülőtelepe. Összehasonlítva Tusnáddal, Szovátával, Parajddal, amelyeket uniós pénzből látványosan fejlesztettek, itt semmi nem történt néhány engedéllyel vagy anélkül felhúzott fabódé kivételével.

„Több millió eurós fejlesztésekre lenne lehetőség most is és lett volna korábban is, de mivel a területek be vannak apportálva egy gazdasági társaságba, nem lehet ide fejlesztési forrást hozni – mondja Nagy Zoltán korábbi polgármester. – A Belvárossal közös volt a vélemény, hogy ez nem egy gyümölcsöző kapcsolat. 2015-ben kivonultak a kommandósok is, az akkori polgármestert és mindent elvittek, és idén is kint voltak. Állandó feszültségforrás volt, ami nem materializálódott semmilyen eredményben. Ezért Szentgyörgyvölgyi Péterrel (Belváros-Lipótváros polgármestere – K. Gy.) megállapodtunk, hogy nem kívánjuk tovább ezt a feszült kapcsolatot a testvéri kapcsolat rovására vinni, és felszámoljuk a céget.”

2020-ban erről taggyűlési határozat is született, mert „semmi értelmét nem láttam, most sem látom, hogy azért tartsunk fenn egy gazdasági társaságot, hogy kéthárom ember abból fizetést kapjon, és havonta kiállítson harminc-negyven számlát”.

De a cég felszámolásáról szóló határozatot nem volt idő életbe léptetni. A mostani polgármesternek egyik első intézkedése volt, hogy megszüntesse a határozatot. Akkor ehhez még megvolt a többsége is, így a képviselők – furcsa módon köztük többen olyanok, akik pár hónapja még a cég felszámolására szavaztak – most beálltak Csergő Tibor mögé. Azóta megint máshogy látják, ahogy a polgármester mögül kiment a közgyűlés többsége.

„Gyergyószentmiklósnak az a 44 ezer négyzetméter területe, ha saját adminisztrációban lett volna, és nem vállalatiban, amit úgy kezelnek adminisztrátorok, ügyvezetők, ahogy akarnak, akkor egymillió eurónál több pénz jött volna be a városnak. Így ez a pénz a kft. vonalán felélődött” – mondja Bajkó László.

A polgármester szerint – aki tagadja azt a vádat, hogy a cég ügyvezetője a komája lenne, vagyis keresztszülői kapcsolatban állnának – viszont az ő ciklusában kinevezett ügyvezető rendet rak, újratárgyalja a korábban előnytelenül megállapított bérleti díjakat. Bajkó László viszont azt mondja, „úgy csinálja a rendet, hogy részvényeket próbál vásárolni az édesanyja nevére”.

Csergő Tibor szerint most csak annyi történik, hogy nem a kisebbségi részvényes mondja meg, mi történjen a cégben, hanem a többség. „Az önkormányzati döntéseket én szoktam végrehajtani. Az, hogy az önkormányzati tulajdonrész ilyen szinten lecsökkent, azt az önkormányzati testület döntötte el” – utal a 2008-as területet visszavevő (ezzel a város részesedését csökkentő) határozatra.

A polgármester szerint az önkormányzati testület nem végzett el bizonyos feladatokat, amelyekkel meg volt bízva, nem ellenőrizte a céget, nem csinálta meg a kötelező jogi munkát, így az új tulajdoni arányok átvezetését sem. „Kérdezze meg az önkormányzatot, hogy mit csinált az utóbbi húsz évben – mondja. – Az én célom az, hogy mindent letisztázzunk, mindent a helyére rakjunk és mindent annak a formájában kezeljük, ahogy törvényes. Rendbe tettük a cég papírjait. Engem a számvevőszék szólított fel arra, hogy a vagyonkezelési dolgokat el kell varrni, mert nem voltak elvarrva azóta.”

Állítja, hogy Bajkóék nem mondták az V. kerületnek, hogy már más tulajdonban van az a 16 ezer négyzetméter, amely a cégnek volt odaadva, hogy hasznosítsa. „2008-tól van egy ilyen probléma. Egyértelműen kiderült, hogy az V. kerület polgármestere és hivatala abszolút nem volt tájékoztatva erről. Folyamatosan elhallgatták a valós infókat.” Azt egyébként belvárosi forrásunk is megerősítette, hogy 2008–13 között nem tudtak a 2008-as gyergyói kivonási határozatról.

„Abban maradtunk Szentgyörgyvölgyi úrral, letisztázzuk a cégnél, hogy mi törvényes. Ha ez a cég működik, továbbra is támogatjuk a működését. Nekünk, vagyonkezelőknek, polgármestereknek ez a kötelességünk” – mondja Csergő Tibor.

Jövedelmező céget nem lehet felszámolásra ítélni/ajánlani – mondja –, és most már egyértelművé vált, hogy a Monturist működőképes cég, „csak oda kell figyelni”.

Kinek vannak hátsó szándékai?

A polgármester szerint a céget felszámolni akarókat is saját érdekek vezethetik. „Biztos, hogy neki is vannak rokonai, barátai, hiszen ezek vendéglátóiparban érdekelt emberek. Pont jó nekik a Gyilkos-tó partja. Az egyik polgármester bebizonyította, hogy nagyon könnyen eladható az a terület.”

Szerinte van rá esély, hogy ha visszakerülne a föld a városhoz, a képviselők „valamelyik havernek odaadnák ezeket a területeket, még akkor is, ha licitet kellene szervezni. A város el fogja veszíteni ezeket a területeit.” Csergő Tibor szerint a föld azért maradt meg a város tulajdonában, mivel „benne maradt a cég koncessziójában”.

Bajkó László szerint viszont neki sosem volt ott semmilyen érdekeltsége, „még tökmagot sem árultam ott”. Szerinte a polgármester és az ügyvezető „Budapestnek is azt adta be, hogy itt van egy maffiabanda, ami a gyilkos-tói területeket át akarja játszani egy cégnek vagy valakinek, és segítsenek neki megmenteni”.

Szerinte azt a pletykát is a polgármesterék terjesztik, hogy a terület visszavételét akaró képviselők ki akarják szolgáltatni a területet az RMDSZ-nek, pontosabban az RMDSZ-közeli nagyvállalkozónak, Balázs Attilának. Bajkó egyébként nem RMDSZ-es, de szövetségesei között többen is azok.

A gyergyói Balázs Attila Magyarországon lett a NER egyik, az építőiparban és az ingatlanpiacon nyomuló multimilliárdosa, akinek szülőföldjén is komoly vállalkozásai vannak (például a közeli Gyergyóremetén magánrepülőteret is épített).

Csergő Tibor szerint viszont pont ők (mármint ő és az ügyvezető) azok, akik „magánérdekeket kezdtünk sérteni a kérdéseinkkel. Mi voltunk azok, akik első ízben kezdtük el megnézni visszamenőleg is a papírokat, és látjuk, hogy a korábbi vezetésnek bőven van takargatnivalója” – mondta a Transtelexnek tavaly.

Magát megnevezni nem akaró belvárosi forrásunk szerint ők májusig nem is látták az ügyvezetőt, a fideszes többségű testület mindig zárt ülésen tárgyalja a Monturisttal kapcsolatos ügyeket. Nem tudja, mi lehet a forgatókönyv, hogy 2053-ig, a koncessziós jog lejártáig megmarad-e a cégben a kerületi tulajdon, vagy „majd fejlesztést ígérve jön egy befektető, és mi a magyarság érdekében eladjuk neki”. (A Belvárosnak egyébként a szintén Hargita megyei Énlakán is van egy vendégháza.)

Az, hogy a rendcsinálást hangoztató ügyvezető családja is bevásárolta magát a cégbe immár 4,5 százalékos tulajdonosként, arra utal, hogy lát benne üzleti lehetőséget, amihez megnyerte a belvárosi önkormányzatot is.

Bajkó László szerint is „van valami a háttérben. A cég aktuális vezetése mindig felélte a bérleti díjakat, most valami megváltozott, nagyobb tétje van a dolognak.” Szerinte erre utal, hogy tavalyra majdnem harmincezer eurós profitot mutattak ki, ami persze kis pénz egy városi költségvetésben, de ennek révén meg tudták mutatni, hogy nincs ok a cég felszámolására, hiszen nem veszteséges.

Szerinte érthetetlen, hogy ha Gyergyószentmiklós önkormányzata felhívja a Belváros figyelmét arra, hogy ne vegyék el a helyiek döntési jogát, „hiszen Gyergyóban van az egész”, akkor Budapest miért teszi ezt meg mégis. „Valahol összejátszanak.”

Az esetleges értékesítés (akár az ügyvezetőnek, akár másnak) mellett ő azt is reális forgatókönyvnek tartja, hogy a másik két fél kártalanításra játszik. „Jogi procedúrával a város fel tudná bontani a szerződést, és akkor lehet kérni kártérítést az elmaradt haszonért. Ezért dolgoznak Törökék azon, hogy mutassanak profitot.” E szerint ha a város fel akarja számolni a koncessziós jogot, kiszámolják a mostani és az elmúlt húszévnyi profitját, és kérnek húsz év kártérítést a várostól, ami már több százezer euró lehet.

„De akkor most mi van? A budapesti önkormányzat ki akarja zsákmányolni ezt a pici székely várost? Amikor ezelőtt 23 évvel létrehoztunk egy kft.-t, az arról szólt, hogy a Gyilkos-tavat és a Székelyföldet fejlesszük közösen a magyar önkormányzattal. Az lett a hozadéka, hogy a saját területünk utáni elkövetkezendő húszéves hasznot is lenyúlják az állampolgároktól, és elviszik? A város költségvetése a béka segge alatt van: nincs pénz, nincs ipar, nincs turizmus kellő módon. Ez annak is betudható, hogy Budapest V. kerületi önkormányzata aludt e cég többségi tulajdonosaként 23 évet. Persze Gyergyónak is van felelőssége. De miből kell nektek a pénz? Mit akartok ezektől a székely emberektől? Lehúzni a bőrt? Ez az a magyar–magyar szeretet? Ez az a nagy, híres testvérek vagyunk?”

Finomabban, de hasonlót fogalmaz meg Nagy Zoltán korábbi polgármester is. 2020-ban, amikor döntöttek a felszámolás mellett, mondja, „a 2021–27-es uniós fejlesztési ciklus előtt álltunk: jönnek a fejlesztési pénzek, mindent rakjunk a helyére. Az V. kerületi polgármester teljesen jogosan mondta, hogy ha ők ebből ki is szállnak – és ki akartak szállni –, akkor ő el kell számoljon a közössége felé, és amit a városa befektetett, azt vissza is kell kapja. Jogos elvárás, szerintem ez most is járható út tudna lenni. Ezért léptük meg, hogy ha már lekéstük a 2013–20-as ciklust, akkor az újat ne késsük le. Az, hogy ez az állapot ott kint, sem Gyergyószentmiklósnak, sem Székelyföldnek nem jó. De mivel benne van az V. kerület, neki sem. A nemzetegyesítési elképzelésbe, a határon átnyúló támogatásba, ami most materializálódik Székelyföld minden pontján, ez egyáltalán nem illik bele.”

Csergő Tibor viszont állítja, hogy „ahogy idáig is volt, az V. kerület mindig számításba veszi a gyergyószentmiklósi érdekeket és a gyergyószentmiklósiak akaratát. Idáig mindig a város vezette ezt a céget, most egy kicsit átkerül az V. kerülethez, hogy ők vezessék, és megmutassák, hogy képes-e a cég működni, képes-e ezen a területen fejlesztéseket eszközölni. Az biztos, hogy amíg én polgármester vagyok, soha nem fogjuk eladni ezt a területet.”

Mást gyanít belvárosi forrásunk. „Itt is ingatlanszerzés lesz a dologból. Az aljegyző már be is dobta, hogy lehet, hogy majd el kell adnunk a tulajdonrészt.”

Az ügyvezető viszont tavaly azt mondta a Transtelexnek, hogy sikerült rendes piaci árakat elkérni a bérleményeknél, mert szerinte korábban többen – papíron legalábbis – szinte semmit nem fizettek. Török Csaba azt mondja, mandátuma megkezdése óta körülbelül ötvenezer eurós profitot termelt a cég, sikerült a korábbi negatív mérleget kiegyenlíteni.

Írásban elküldtük kérdéseinket Belváros-Lipótváros önkormányzatának is, cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Kerényi György közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén. 

XS
SM
MD
LG