Miután a Wagner orosz katonai magánvállalatot vezető Jevgenyij Prigozsin elrendelte Moszkva felé tartó zsoldosai visszavonását, Konstantin Eggert újságíró és politikai elemző arról beszélt a Szabad Európának, hogy mindez jelentősen meggyengíthette Vlagyimir Putyin hatalmát.
Eggert jelenleg a német Deutsche Wellének dolgozik, korábban a brit BBC moszkvai irodáját vezette, és műsora volt a független Dozsgy (Eső) tévécsatornán.
Szabad Európa: Tehát mit láttunk, minek voltunk a szemtanúi?
Konstantin Eggert: Nagyon nehéz meghatározni, hogy mit is láttunk. Egyértelműen valódi katonai felkelésnek tűnt Putyin ellen, még ha magát Putyint közvetlenül nem is említették. Az azonban világos, hogy ez aláásta és továbbra is alá fogja ásni a Putyin-rendszert. Egyelőre, bizonyos okból, Prigozsin azt mondta, hogy leállítja zsoldosai előrenyomulását, el akarja kerülni a vérontást, mintha nem értette volna, mi történik, amikor száguldottak Moszkva felé. A közvetítő a jelek szerint éppen Lukasenka (belarusz vezető) volt. Így az a kérdés, hogy minek voltunk szemtanúi, rendkívül fontos és megválaszolhatatlan bizonyos módon, mivel olyan mechanizmusok is működnek, amelyeket egyszerűen nem érthetünk.
Hadd mondjak mindazonáltal valamit: a történtek jelentősen meggyengítették Putyin szorítását a saját rendszerén. Jelentősen meggyengítették azon képességét, hogy folytassa a háborút. Káoszt teremtett orosz közszolgák millióinak körében, akikre támaszkodik a rezsim. Úgy gondolom, hogy véget ért az általunk ismert Putyin-rezsim, és valami új kezdődik Oroszországban. Egyébként talán ez rosszabb lehet, habár nehéz elképzelni bármi rosszabbat, különösképpen az ukránok szempontjából. De nem hiszem, hogy innentől kezdve azt feltételezhetnénk, hogy Putyin teljes ellenőrzése alatt tartja az országot, és hogy valóban ő határozza meg a sorsát.
Miért tehette Prigozsin, amit tett?
Ezt egyelőre nem tudjuk. De a puszta tény, hogy legalábbis a felszínen Lukasenka állította meg az előrenyomulást Moszkva felé, azt jelenti, hogy az orosz bürokrácia szemében már nem Putyin van a csúcson. Ő Lukasenkától függ a Prigozsinnal való kommunikációban, ami pedig azt jelenti, hogy Putyin, aki reggel még árulónak nevezte Prigozsint, most ezzel az árulóval tárgyal közvetítő útján, aki amúgy elvileg az alárendeltje.
Tehát úgy vélem, nem lehet másként magyarázni, mint hogy Putyin tényleg megijedt és tényleg menekülőútra volt szüksége. Prigozsin is félt, mivel ugyan 15 ezer jól képzett harcosával elküzdhette volna magát Moszkváig, nem hiszem, hogy ez elég lett volna a város megtartásához és az ország feletti teljes irányítás átvételéhez. Felteszem, mindez azt jelenti, hogy mindkét fél megértette, hogy legjobb úgy csinálni, mintha megegyeztek volna. Ez viszont felemeli Prigozsint Putyin szintjére, ami természetesen nagyon súlyosan érinti Putyint.
Új politikai realitással nézünk szembe. E körülmények között nem számít, hogy az országban élő, úgynevezett hétköznapi emberek valóban értik-e, mi történt, vagy sem, sokan továbbra is passzívak fognak maradni. De sokakat rendkívül megzavartak a történtek, különösen Oroszország déli részén. Másodsorban pedig világos, hogy azok, akikben Putyin megbízott Oroszország irányítása terén – az FSZB helyi igazgatói, a rendőrök, az állami vállalatok vezetői –, mostanra tisztában vannak azzal, hogy Putyin már nem rendelkezik teljes ellenőrzéssel. Így ez még nem a történet vége.
Nyugodtan aludhat Putyin éjszaka, amíg Prigozsin életben van?
Eddig minden olyan, mint egy jobb Tom Clancy-regény. Szerintem Prigozsin érti, hogy túlélési esélye valószínűleg nem túl magas, de mindennek fontos eleme az is, hogy mi történik majd Ukrajnában. Feltételezem, hogy valamiképpen mindez kapcsolatban áll az ukrajnai agresszióval. Úgy vélem, hogy nagyon hamar látni fogunk valamilyen jelzést, hogy mi következik, enélkül más dolgok is nehezen fognak menni.
Ehhez kapcsolódóan: Az orosz „felszabadítás” során elpusztított ukrán városok
Azt mondja, hogy repedések mutatkoznak Putyin rendszerén. Van egy különleges aspektus, amelyet mindig felhoztak, amikor megpróbálták megmagyarázni a rendszer hosszú életét. Ez az, hogy az átlag orosz azért viselte el ennyi időn keresztül Putyint, mert az volt az állítás, hogy ő hozta el a stabilitást. Hogy akármilyen rossz is, legalább stabilitás van az országban. Ezúttal azonban épületek gyulladtak ki, és nem Ukrajnában, hanem Rosztov-na-Donuban és Voronyezsben. Milyen kihatással lesz ez Putyin úgynevezett stabilokráciájára?
Nos, az oroszországi helyzet, legalábbis ami a társadalmat illeti, nagyon egyszerű. A társadalom, annak többsége alvó állapotban volt. Nem láttunk sok Prigozsin-párti demonstrációt. Nem láttunk egyetlen Prigozsin-ellenes megmozdulást sem, vagy bárkit, aki Moszkvában tüntetett volna Putyin mellett. Nem láttunk jelentős zendülést az orosz hadseregben. Ez olyan társadalom, amely valószínűleg úgy volt vele, hogy rendben, hála Istennek, sikerült elkerülni a vérfürdőt, megpróbálunk visszatérni a hétköznapi kerékvágásba. „Az emberek némák” – ez az utolsó sora Alekszandr Puskin szerintem legfontosabb drámájának, a Borisz Godunovnak, amely a korai XVII. századi zűrzavaros időkről szól.
De szerintem a tény, hogy „az emberek némák”, nem releváns a folytatódó hatalmi küzdelmet illetően. Ez nem az a rezsim, amelyet korábban láttunk. Sokan mostantól másként fognak tekinteni Putyinra, mi pedig próbáljuk megérteni, mi történt. Ez a stabilitás odalett, és nem is lehet visszaállítani. Ha ez csak Putyin színjátéka volt – amit valószínűtlennek tartok –, akkor mégis hogyan lehetne megbízni abban, aki így átvert? Ha meg nem az volt, akkor pedig világos, hogy Putyinnak lényegében meg kellett mentenie magát. Mindkét esetben úgy gondolom, hogy újabb szakadásokat fogunk látni a rendszeren. Akármi is történik, Putyin lerövidítette a tartózkodását a Kremlben, már ha egyáltalán ott marad.
Végül egy némiképp filozófiai kérdés vagy erkölcsi talány. Dióhéjban az, hogy akármi is volt Prigozsin valódi motivációja, végső soron arról szól, hogy oroszok gyilkolnak más oroszokat azért, mert nem értenek egyet abban, hogyan gyilkoljanak ukránokat. Mit mond ez el a mai Oroszországról?
Ez csak hozzátesz ahhoz a képhez, hogy rendkívül jelentős morális válság van a társadalmon belül. Erkölcsi krízis, amelynek nyomán – attól tartok – az orosz társadalom soha nem lesz képes újra felemelkedni és valami jót tenni az országért. A történtek mutatják a morális válság mélységét az orosz társadalomban. Ez nem Putyinért vagy nem Putyin ellen szól; rendben van másokat megölni, amíg engem annyira nem érint. Rendben van, hogy fegyveres bandák városokat foglalnak el, majd visszavonulnak.
Olyan társadalom ez, amelyben az állampolgárok kisebbségben vannak. Ez pedig azt jelenti, hogy akárki ül a Kremlben, mindig képes lesz keresztülvinni az akaratát a társadalmon. Nagy az esélye annak, hogy a társadalom ezt simán elfogadja. Ez itt a fő kérdés, hogy a társadalom alapvetően bármilyen parancsot elfogad, ami felülről jön. Egyesek örömmel, egyesek kelletlenül, mások el akarják szeparálni magukat a valóságtól, és a közelmúltig ezt elég sikeresen tették.
Tehát bármilyen változás ilyen körülmények között egyértelműen az eliten belüli küzdelmekből jöhet, nem valamifajta népi demokratikus felkelésből. Szerintem talán ez az a perspektíva, amellyel a következő hetekben és hónapokban szembe fogunk nézni.
Egynapos akciója után sztárként vonult vissza a Wagner-csapat
