Ahhoz, hogy a Föld légköre ne melegedjen túlzottan, az egyes országoknak kevesebb kiskaput kell hagyniuk a klímamegállapodásokban, és sokkal több pénzt – évi több billió dollárt – kell fordítaniuk a szegény országok pénzügyi megsegítésére – mondta pénteken az ENSZ klímavédelmi vezetője.
Simon Stiell az azerbajdzsáni főváros, Baku egyetemén tartott szokatlanul őszinte előadásában úgy fogalmazott, hogy az eddig elért eredmények közel sem elegendők. Megfelelő mennyiségű készpénz nélkül ezek „gyorsan üres ígéretté válhatnak” – tette hozzá. Baku év végén nemzetközi klímatárgyalásoknak ad majd otthont.
A dolog jórészt a pénzen múlik: évi 2,4 billió dollárról van szó – mondta Stiell. Ennyire becsüli az ENSZ klímafinanszírozással foglalkozó magas szintű szakértői csoportja azt az összeget, amelyet a fejlődő országoknak – Kínát nem beleértve – megújuló energiákba kell fektetniük a szennyezőbb fosszilis tüzelőanyagok kiváltására, illetve amelyből alkalmazkodniuk kell a klímaváltozás okozta ártalmakhoz, így az árvizekhez, viharokhoz, aszályokhoz és hőhullámokhoz.
A gazdagabb nemzetek ennek az összegnek kevesebb mint öt százalékát ígérték a szegény országoknak klímaváltozási segélyként – és gyakran még ezt sem teljesítették.
„Már most is teljesen nyilvánvaló, hogy a pénzügyek jelentik a döntő tényezőt a világ klímaharcában – mondta Stiell. – A klímaváltozás ellen a pénz áradására van szükségünk – nem a csordogálására.”
Ehhez kapcsolódóan: ENSZ-klímacsúcs: megállapodás született a fosszilis tüzelőanyagok kivezetéséről
Az ENSZ klímatisztviselői hangsúlyozzák, hogy a következő két év kulcsfontosságú lesz a klímaváltozás megfékezése szempontjából: a 2024-es bakui tárgyalásokat 2025-ben egy kritikus találkozó követi Brazíliában, ahol az országoknak új és határozottabb ígéreteket kell tenniük a légkör melegedését okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Hogy így legyen, ahhoz a pénz a cselekvés nagy ösztönzője – mondják.
„Lejárt a szokásos üzletmenet ideje a világ klímaharcának minden területén” – mondta Stiell.
Miután röviden dicsérte a tavalyi klímamegállapodást, amely szerint a világnak „el kell távolodnia” a felmelegedést okozó fosszilis tüzelőanyagok használatától, Stiell ritka, de összetett szemrehányásának adott hangot.
„A döntések szövegében lévő kiskapuk mögé bújni vagy a kemény munkát szelektív értelmezéssel megkerülni teljes mértékben önpusztító magatartás lenne bármely kormány részéről, az éghajlati hatások ugyanis minden ország gazdaságát és lakosságát sújtják” – mondta. Az irodája nem kívánta részletezni, hogy milyen kiskapukról beszélt.
Aktivisták, tudósok és a globális felmelegedés legrosszabb hatásainak leginkább kitett kis szigetországok kifejezetten bírálják az általuk kibúvónak nevezett tavalyi megállapodást. Szamoa vezető delegátusa, Anne Rasmussen azt mondta a megállapodásról: business as usual, vagyis semmi különös vagy új nincs benne, így szerinte visszafelé viheti a világot, nem pedig előre. Stiell, aki az ugyancsak sebezhető Grenada szigetország szülötte, talpra ugrott, úgy tapsolta meg a szamoaiak panaszát – a tárgyalások elnökének és házigazdájának, az Egyesült Arab Emirátusok olajügyi vezetőjének legnagyobb bosszúságára.
„A szöveggel az a gond, hogy még mindig vannak benne olyan tátongó kiskapuk, amelyek lehetővé teszik az Egyesült Államoknak és más fosszilisüzemanyag-termelő országoknak, hogy folytassák fosszilis üzemanyagaik terjesztését” – mondta Jean Su, a Biológiai Sokféleség Központ energiaügyi igazságügyi igazgatója decemberben. Su egy „meglehetősen gyilkos, végzetes hibára” hivatkozott a szövegben, ami lehetővé teszi az „átmeneti üzemanyagok” – a kódszó a szén-dioxidot kibocsátó földgázt jelenti – fenntartását.
Joanna Depledge, aki az angliai Cambridge-i Egyetemen a klímatárgyalások történetét kutatja, úgy véli: a nézet, amely a dubaji megállapodás határozatlan nyelvezetét „valamilyen diadalnak tekintik”, azt mutatja, hogy a világ bajban van.
„Az elkövetkező két évben a legkíméletlenebb erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy olyan pályára kerüljünk, amely lehetővé teszi a 2030-ra és 2050-re meghatározott célok elérését” – mondta Stiell.
Szerinte a klímatárgyalóknak magukévá kell tenniük a „Gyorsabban, magasabbra, erősebben” olimpiai mottót.
