A Szabad Európa élő webkamerás oldalakon végzett nyomozásából kiderül, milyen visszaéléseknek, zsarolásnak, sőt nemi erőszaknak vannak kitéve az online szexmunkásként dolgozó fiatal kirgiz nők.
Mirim és Adzsara éppen csak elkezdték az első évet a Biskeki Egyetemen, amikor belebotlottak egy pénzkereseti lehetőségbe.
Adzsara az Instagramon látott egy hirdetést, amelyben fiatal, vonzó nőket kerestek.
„Azt mondták, hogy csak üzeneteket kell váltani emberekkel online, megmutatni nekik a fehérneműnket és semmi mást. És jó pénzt ajánlottak" – mondta a 22 éves Mirim a Szabad Európának azzal a feltétellel, hogy ne használjuk a valódi nevüket.
A két barátnő a tucatnyi biskeki „webkamera-stúdió” egyikében kezdett el dolgozni, és a világ minden tájáról bejelentkező ügyfelekkel csevegett, vetkőzött előttük, és gyakran szexuális aktusokat mutatott be nekik – pénzért. Ami eleinte szépen jött is.
„Az első hónapban körülbelül 1000 dollárt kerestem, Adzsara pedig még többet. Ő körülbelül 3000 dollárt keresett. A második hónapban is jól fizettek. De aztán csökkentették a fizetést. Fejenként körülbelül 600 dollárt kezdtek el fizetni" – mondta Mirim.
És ekkor kezdődtek a bajok.
Zsaroló főnökök
A két barátnőt Mirim állítása szerint zsarolni kezdték a munkaadók. Egy éven belül Adzsara öngyilkos lett.
Mirim és Adzsara története áll az országban Radio Azattyk néven futó Szabad Európa szerkesztőség nyomozásának középpontjában. Kollégáink a kirgizisztáni webkameraipart térképezték fel, ez egy több milliárd dolláros globális ágazat regionális központja.
A nyomozás lerántja a leplet azokról a visszaélésekről – beleértve a zsarolást, a nemi erőszakot és a személyes információval történő zsarolást –, amelyeknek a fiatal kirgiz nők vannak kitéve, miközben élő webkamerás oldalaknak dolgozva próbálnak megélni a közép-ázsiai országban, ahol a Világbank szerint a lakosság közel egyharmada szegénységben él.
Az Azattyk Rádió több fiatal nővel és más, korábban vagy jelenleg a kirgizisztáni webkameraiparban dolgozó forrással beszélt, köztük több olyan férfival, aki részt vesz a nők toborzásában, filmezésében és az ügyfelekkel való kommunikációban.
Mindegyikük csak azzal a feltétellel volt hajlandó beszélni, hogy titokban marad a személyazonossága, mivel fél attól, hogy lelepleződik a családja és barátai előtt.
A bántalmazott nők közül pedig sokan félnek a rendőrséghez fordulni, mert az több forrás szerint gyakran összejátszik a stúdiókkal, és védelmet nyújt nekik.
„Több olyan nőt is találtam, aki azt mondta, hogy félt a rendőrséghez fordulni, mert a rendőrök gyakran pénzt zsarolnak ki a lányokból" – mondta Alekszandra Tyitova, a Kloop nevű és a kirgiz webkameraiparral sokat foglalkozó kirgiz hírportál újságírója a Radio Azattyknak.
„Találj tapasztalatlan nőket"
Az ágazat szereplői és tanulmányok szerint a webkameraipar világszerte évente több milliárd dollárt termel. Közép-Ázsiában Biskek és a szomszédos Kazahsztán gazdasági fővárosa, Almati vált a webkamera-stúdiók regionális központjává.
Karasah Sakirovának, a kirgiz belügyminisztérium sajtószolgálatával szorosan együttműködő Radar.kg hírportál újságírójának becslése szerint Kirgizisztánban 4000-5000 fiatal nőt foglalkoztatnak a webkamerás oldalak.
A nők egy része otthonról dolgozik. A stúdiók pedig „logisztikai támogatást” nyújtanak nekik, és néha pénzt adnak a lakbérre. Mások a stúdiók által bérelt városi helyiségekben dolgoznak. Egyetlen épületben akár harminc fiatal nő is lehet egyszerre, és egyes stúdiók ingyenes szállást és ellátást biztosítanak nekik – mondta Taalaj, az egyik biskeki stúdió egykori vezetője és toborzója, aki álnéven nyilatkozott a Szabad Európának.
„Abban a stúdióban, ahol dolgozom, harminc lány van, de csak öten keresnek tisztességes pénzt. A legfontosabb dolog az, hogy a modelleket fizető állásba helyezzük. Van egy modellünk, aki beleegyezett a 235 dolláros [havi] fizetésbe. Viszont hetente legalább 2000 dollárt keres nekünk" – mondta Taalaj, aki jelenleg operatőrként dolgozik egy webkamera-stúdióban.
Más iparági szereplők megerősítették a Taalaj által elmondottakat, hozzátéve, hogy a legtöbb stúdió a nők által termelt bevétel 50-70 százalékát vágja zsebre.
Taalaj elmondta, hogy inkább vidéki fiatal nőket keres.
„Tapasztalatlan nőket kell találni, akik nem értenek semmihez. Adsz nekik egy kis pénzt, pár száz dolcsit, és máris dolgoznak" – mondta.
Taalaj hozzátette, hogy egyre gyakrabban dolgozik olyan nőkkel, akik vagy Almatiban vagy Moszkva külvárosaiban élnek. „Biskek túl kicsi, és már nehezen találunk fiatal, munkára kész nőket" – mesélte.
Mirim és Adzsara számára Kirgizisztán veszélyesen kicsi hely volt arra a rövid időszakra, amikor webkamerás szexmunkásként dolgoztak.
„Csak blöfföl a nő"
A Kirgizisztán vidéki körzeteiből toborzott fiatal nőkkel ellentétben Mirim és Adzsara már egy ideje Biskekben éltek, de eladósodtak, és ezt féltek elmondani a szüleiknek. A felszolgálói állásuk nem fizetett eleget, miközben a webkamerás munka jó megoldásnak tűnt.
Mirim Adzsarát „társaságinak, karizmatikusnak és élettel telinek" írta le, és azt mondta, hogy gond nélkül beletanult az új munkába.
„Rendszeres ügyfelei voltak, és azt hiszem, többet keresett, mint bárki más. Akkoriban még nem tudtuk, hogyan működik a rendszer. Kiderült, hogy a valóságban sokkal több pénzt kerestünk, és ők csak fizetést adtak nekünk" – emlékezik vissza.
Amikor a barátok panaszkodni kezdtek a fizetés csökkentése miatt – körülbelül három hónappal azután, hogy munkába léptek –, a stúdió vezetői állítólag azzal válaszoltak, hogy megfenyegették őket: kiszivárogtatják az intim videóikat és személyes adataikat.
Mirim szerint a stúdió egyik női menedzsere azt mondta, hogy megvolt neki Adzsara barátjának a telefonszáma.
„Adzsara makacs volt. Azt mondta: »Nincs meg neki a száma. Csak blöfföl.« Nem tudom, hogyan csinálta, de kiderült, hogy az Adzsara telefonjában lévő összes kontaktot megszerezte. Valahogyan letölthette. Aztán több videót is küldött a srácnak WhatsAppon" – emlékszik vissza Mirim.
Mirim szerint ezt a női admint Damirának hívják, de kollégáinknak nem sikerült megtalálni.
Mirim elmondta azt is, hogy Adzsara és a barátja összevesztek, és „véget vetettek a kapcsolatuknak", Adzsara pedig „hatalmas stressz alá került".
„Próbáltam megnyugtatni, beszélni vele. De én is megrémültem, hogy a fotóim vagy a videóim kiszivároghatnak. Elküldhetik őket a szüleimnek vagy a barátaimnak. Töröltem az összes kapcsolatomat és fiókomat: az Instagramot, a Facebookot, a VKontaktét. Még a telefonomat is lecseréltem, és új SIM-kártyát vettem" – mondta.
Mirim azt mondja, hogy ő és barátnője ezután „hosszú ideig" nem beszéltek egymással.
„Amikor úgy döntöttem, hogy felhívom és találkozom vele, szinte fel sem ismertem. Tétova volt, fáradt. Aztán a nyáron... a szüleim azt mondták, hogy Adzsara felakasztotta magát. És eltemették. Képzeljék el, csak 19 éves volt" – mondta Mirim a Szabad Európának.
Rendőrségi védelem
Mirim azt mondja, hogy ő és Adzsara úgy érezték, nem tudnak segítséget kérni a rendőrségtől, mert féltek a lelepleződéstől.
A kirgiz rendőrség rendszeresen számol be arról, hogy razziákat tart az általa „pornóstúdióknak" nevezett helyeken. A rajtaütések során kisebb pénzbírsággal sújtják az ott talált nőket és operatőröket.
Három forrás is azt mondta a Szabad Európának, hogy a kirgiz webkamera-stúdiók tulajdonosai általában felsőbb szintről kapnak védelmet.
„Jobb, ha a pénzügyőrségben vannak patrónusaid. Mert ha nincs legális üzlet, és a fináncok észreveszik, hogy a számládra hetente utalnak 10-12 ezer dollárt, akkor azonnal elkezdenek ellenőrizni" – mondta a Szabad Európának Taalaj, a korábban idézett egykori biskeki toborzó és stúdióadminisztrátor.
A kirgiz kormány márciusban feloszlatta a pénzügyi rendőrséget, feladatait pedig a belügyminisztériumra és az Állambiztonsági Szolgálatra ruházta át.
A hatóságok több büntetőeljárást indítottak a webkamerás nők zsarolása miatt, de az ügyek nagy többségében peren kívüli egyezség született. Néhány esetben pénzbírságot vagy felfüggesztett büntetést szabtak ki.
A kirgiz belügyminisztérium közleményt adott ki amely szerint „nincs bizonyíték rá, hogy a rendőröknek közük lenne a webkamera-stúdiók munkájához".
„Ha találunk ilyen eseteket, azokat a Belső Nyomozó Főosztály fogja kivizsgálni. A minisztérium köteles tájékoztatni a nyilvánosságot az ilyen vizsgálatok eredményeiről – mondta a belügyi szóvivő. – A legtöbb webkamera-stúdiót Biskekben fedezték fel. A belügyminisztérium és más szervek folyamatosan dolgoznak, hogy további stúdiókat azonosítsanak."
Legalizálni kellene?
A kirgizisztáni webkamerás szexmunkások számára az jelenti az egyik legfőbb akadályt, hogy nincsenek a szakmát szabályozó törvények. A webkamera-stúdiók elleni razziák során gyakran pénzbírságot vetnek ki az adminisztrátorokra és a pornográfia terjesztésével vádolt „előadókra”.
Tyitova, a kirgiz webkamera-ipar után nyomozó újságíró úgy véli, hogy legalizálni és adóztatni kellene az ágazatot, ezzel nagyobb felügyeletet és védelmet biztosítva a szakmában dolgozó nők számára.
„De szeretnék a fiatal nőkhöz is szólni: ha valaki megzsarol benneteket, forduljatok az újságírókhoz, forduljatok a rendőrséghez. Ne féljetek! Így meg tudjátok védeni magatokat. Ne engedjetek a zsarolónak! – mondta. – Amíg a zsarolónak kompromittáló anyag van a kezében, addig egészen biztosan fel fogja használni. Érzelmileg nagyon nehéz kibírni ezt a nyomást, és nem éri meg csendben szenvedni."
Telegramos zsarolás
Az elmúlt években egyre több kirgiz webkamerás nő lett áldozata a népszerű, titkosított üzenőalkalmazáson, a Telegramon továbbított kompromittáló anyagoknak.
Tyitova több olyan Telegram-csatornát fedezett fel, ahol fiatal férfiak próbálják kideríteni a webkamerás iparban dolgozó nők személyazonosságát, gyakran azzal a céllal, hogy megzsarolják őket. Az egyes csoportokban több ezer férfi van, többségük álnéven. Ezekről a csoportokról Azijat Jeksejev kirgiz filmrendező dokumentumfilmje rántotta le a leplet.
„Egyes esetekben ugyanazokról az emberekről van szó, akik a webkameraüzletet irányítják: ők férnek hozzá az összes videóhoz és fotóhoz, ők hozzák létre a stúdiókat. Ők szivárogtatnak anyagokat a Telegram-csatornákra, hogy megfélemlítsék az engedetlen nőket" – mondta Jeksejev a Szabad Európának.
Jeksejev filmje megnevezte például Danyiel Adzsijev biskeki vállalkozót, akit azért tartóztattak le, mert webkamera-stúdiót működtetett a lakásában. Zsarolással vádolták, és 350 dollárra büntették „pornográfia készítése vagy terjesztése" miatt.
Bírósági feljegyzésekből kiderült, hogyan derítette ki egy nő személyazonosságát egy Telegram-csatornán keresztül, és hogyan zsarolta meg a nőt, hogy lefeküdjön vele. A férfi végül pénzbírságot kapott, és két és fél év közmunkára ítélték. A Szabad Európa kirgiz szolgálatának megkeresésére sem ő, sem az ügyvédje nem volt hajlandó interjút adni.
„A fiatal férfiak, akik ezeket a Telegram-csatornákat létrehozták, valóban egy üzletet hoztak létre. Ez az üzlet az, hogy lányokat kapjanak el a weboldalakról" – mondta Tyitova a Szabad Európának.
A kirgiz belügyminisztérium nem közölte, hogy a bűnüldöző szervek megfigyelik-e a Telegram-csatornákat. Arról sem adott tájékoztatást, hogy milyen intézkedéseket tesznek, (ha tesznek egyáltalán) az ilyen bűncselekmények megelőzésére.
Játék mások életével
Mirim már több mint két éve kiszállt a webkameraiparból. De úgy véli, hogy ez is egy olyan szolgáltatási ágazat, mint bármelyik másik, és hogy a dolgozóknak nem kéne bírósági perektől, zaklatástól vagy visszaélésektől tartaniuk.
Azt mondja, hogy míg ő és Adzsara „ostobaságból és adósságaink miatt" lett kamerás lány, addig sokak számára ez a munka élet-halál kérdése.
„Nagyon sok olyan fiatal nő van, akinek betegek a szülei, akinek fogyatékkal élő gyerekei vannak. Nagyon nagy szükségük van a pénzre – mondja. – Ráadásul semmi rosszat nem csinálnak. Nem lopnak el semmit."
Mirim szerint a családjuk és a barátaik a mai napig nem tudják, mi történt vele és Adzsarával a webkamera-stúdiókban.
A Szabad Európának elárulta, hogy különböző becenevek alatt még mindig figyeli a Telegram-csatornákat.
„Állandóan figyelem ezeket a csatornákat, és megpróbálok beírni, hogy meggyőzzem az embereket, ne tegyék közzé a fotókat és a videókat. Mert mások életével játszanak" – mondta.