Kisebb perpatvarok, gyerekek közötti összezördülések is halálos törzsi összecsapásokhoz vezethetnek Irakban, ahol a polgárháború éveit követően rengeteg fegyver van még a lakosság kezében.
A déli Misszán tartományban három héttel ezelőtt életét vesztette egy gyerek, négy felnőtt pedig megsebesült, amikor két törzs tagjai lőni kezdték egymást Kalasnyikov típusú gépkarabélyokkal és rakétákkal egy ezerdináros (nagyjából kétszáz forintos) tartozás miatt kirobbant vita hevében.
A konfliktus oka az volt, hogy egy, az al-Faratsza törzshöz tartozó kilencéves gyerek nem volt hajlandó visszafizetni a pénzt, amelyet egy szintén kilencéves, ám másik törzshöz tartozó barátjától kért kölcsön. A fiatal adóst a gyerek apja felpofozta, erre elszabadult a pokol.
Helyszíni beszámolók szerint az áldozatok járókelők voltak, akik nem tartoztak egyik törzshöz sem.
Egy héttel később, ugyancsak Misszánban karddal csaptak össze egy törzs tagjai, miután az egyik csoport vezetője sértő megjegyzést tett egy, a másik által tisztelt vallási személyiségre. Három ember meghalt, kettő súlyosan megsebesült, hetet letartóztattak.
A Vászit tartománybeli Kút városában egy kacsa miatt csaptak össze, egy fiatal férfi meghalt. „Két nő összeveszett azon, hogy kié az állat, az al-Hasszaníja és az al-Zubeíd törzs tagjai pedig éles lőszerrel és gránátokkal kezdték lőni egymást” – mondta egy névtelenséget kérő helyi illetékes az AFP francia hírügynökségnek.
Dívánijja tartományban egy kakas átszökött a szomszédos telekre, az emiatt kitört viszály két emberéletet követelt.
Abbúd al-Isszavi, a törzsi ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottság vezetője az ilyen pitiáner ügyek miatt kirobbant, azonban halálos kimenetelű összetűzésekért „a fegyverek széles körű elterjedtségét, a fegyvercsempészetet”, illetve „az állam 2003-as összeomlását” tette felelőssé, amely Szaddám Husszein diktátor rezsimjének megdöntését és az amerikai megszállást követte.
Felfegyverkezett civilek
A 39 milliós közel-keleti országban rendkívül sok fegyver van a lakosság kezén. A Small Arms Survey nevű szervezet adatai szerint 2017-ben legalább 7,6 millió kézi lőfegyvert birtokoltak civilek, a tényleges szám azonban ennél jóval magasabb lehet, ugyanis sok nem jelenik meg a statisztikákban.
A törzsek befolyása rendkívül erős Irakban, különösen a kőolajban gazdag déli régióban, ahol jelentős fegyverkészletekkel rendelkeznek, sok esetben külön jogrendet alakítottak ki saját szabályaik alapján.
Az internetes közösségi oldalakra gyakran kerülnek fel olyan videofelvételek, amelyeken rakéták, gépkarabélyok, sőt időnként páncélozott harckocsik bevetése látható különböző törzsi összecsapások során.
A harcok kirobbanásakor a törzsek vezetői összeülnek a vita rendezése céljából, döntésük pedig felülírja az állami törvényeket.
Szaddám Husszein hatalmának megdöntéséig ez nem így volt. Azt követően a szövetségi törvények hivatalosan terrorcselekménynek minősítették a fegyveres összecsapásokat, amelyek halálbüntetést vonnak maga után.
A nagy tiszteletnek örvendő síita muszlim vallási vezetés, amelynek bázisa elsősorban a falusias déli területeken van, a hatóságok álláspontját támogatja.
Az iraki síiták legbefolyásosabb vezetője, Ali asz-Szisztáni nagyajatollah hangsúlyozta, hogy az ezekhez hasonló incidensek „az egész országot az instabilitás és az alulfejlettség spirálába taszítják”. Nagy tekintélye ellenére azonban szavai süket fülekre találtak.
Történelmi látogatás: Ferenc pápa iraki útja
„Vérpénz”
A kelet-iraki Báni Hasem településen az al-Frejját és az al-Risszetem törzs közötti futballmérkőzésen robbant ki összecsapás, miután két játékos összekülönbözött a pályán. Egy ember életét vesztette, öt másik megsérült.
A törzsi tanács összeült, és 13 ezer dolláros (körülbelül 3,8 millió forintos) „vérpénz” megfizetését ítélte meg az áldozat családja számára – mondta az AFP-nek egy rendőr.
Dzsaráb al-Mohamedávi sejk, egy Bászra tartománybeli törzsi vezető ugyanakkor arról számolt be, hogy egyes konfliktusok hónapokon, sőt akár éveken át eltarthatnak. Mint közölte, egy szennyvízcsatornával kapcsolatos, eddig három halálos áldozatot követelő vitát már négy hónapja nem sikerült rendezni, és még a körvonalai sem látszanak a megoldásnak.
„Az államnak ellenőriznie kell a fegyverkereskedelmet, a társadalomnak pedig félre kell tennie a fegyverek nyelvét, és helyette el kell sajátítania a párbeszéd kultúráját” – húzta alá.