Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Médiapluralizmus-monitor: Csak Törökországban rosszabb a helyzet a magyarnál


A kormányzati sajtóbirodalom egyik központja

A Médiapluralizmus-monitor új jelentése 32 ország (27 EU-tagország és öt felvételre váró) médiapiacának helyzetét vizsgálja 2022-ben. A tavaly kiadott, 2021-et vizsgáló jelentésben még Lengyelország, Albánia és Törökország szerepelt nálunk rosszabbul, most már csak Törökország van mögöttünk.

A Médiapluralizmus-monitort az EU és tagállamai által finanszírozott firenzei Európai Egyetemi Intézet Centre for Media Pluralism and Media Freedom (CMPF) intézete koordinálja 2013 óta. Részben ennek alapján készül az EU jogállamisági jelentése az adott tagállamról. Szakértői csapatok egységes protokoll mellett (kizárva ezzel a saját országukkal kapcsolatos esetleges elfogultságukat) készítik az egyes országjelentéseket. A magyar fejezetet Konrad Bleyer-Simon a firenzei intézettől, Polyák Gábor, az ELTE és Urbán Ágnes, a Corvinus tanára készítette. Utóbbiak a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársai is.

A vizsgálat a média pluralizmusának kockázatait, az azt veszélyeztető tényezőket veszi számba. Ezeket négy dimenzióban értékelik. Maximum száz százalékot elérő skálákon magas, közepes és alacsony kockázatokat állapítanak meg az alapvető védelem, piaci sokszínűség, politikai függetlenség és társadalmi befogadás kategóriában, mindegyikben öt-öt szempontot vizsgálva.

Az alapvető elvek védelme

A vizsgált országok összességében az alapvető védelem terén (szólásszabadság, tájékoztatáshoz való jog, a szabad és független újságírás lehetőségei, független és hatékony médiaszabályozó testület, a média elérése, az újságírók helyzete, a médiaszabályozó testület függetlensége és hatékonysága és mindezek biztosítékai az adott országban) egyszázalékos javulást állapítottak meg, 35-ről 34 százalékra csökkent a kockázat, vagyis összességében ezt a területet továbbra is közepes kockázatúnak ítélték.

Ahogy ez a legtöbb dimenzióban látható, a korábban és újabban csatlakozott országok között van egy törésvonal, de az utóbbiak között is kiugróan rossz a magyar helyzet.

A 32 országból húsz az alacsony kockázatú sávban van (a régiónkból közöttük van a három balti állam, Szlovákia, Csehország és Észak-Macedónia). Ide került Franciaország is a korábbi közepes kockázatúból, a közérdekű bejelentők, a whistleblowerek jogi védelme megerősítésének köszönhetően.

Tizenegy országot soroltak a közepes kockázatúak közé: Albánia, Bulgária, Horvátország, Görögország, Magyarország, Montenegró, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Spanyolország.

Egyetlen országban magas kockázatú a média alapvető védelmének helyzete: Törökországban.

Magyarországon az alapvető védelem területe 56 százalékos, közepes kockázatot ért el. Ennek a két legnagyobb kockázatú mutatója az információhoz való jog védelme és a médiahatóság függetlensége és hatékonysága – mindkettő magas kockázatú.

A jelentés itt három fő problémát említ: a hivatalos forrásokból származó információk megszerzésének nehézségeit, azt, hogy a közérdekű bejelentőket (whistleblower) védő irányelvet 2022-ben még nem ültették át a magyar jogba, és a szabályozóhatóság kormányzati ellenőrzés alatt áll.

A véleménynyilvánítás szabadságának védelme ugyan csak közepes kockázatú, de a jelentés készítői megemlítik a vizsgált időszakban a rémhírterjesztést kriminalizáló törvényt, amelyet a parlament a Covid–19-világjárvány idején fogadott el (2020. évi XII. törvény), ahol a norma tisztázatlansága („közlések, amelyek akadályozzák vagy meghiúsítják a védekezés eredményességét”) dermesztő hatással volt az egészségügyi dolgozókra és más szakemberekre a pandémia alatt, akik nem szívesen nyilatkoztak újságíróknak. A járvány idején két Facebook-felhasználót tartóztatott le a rendőrség rémhírterjesztés bűncselekményének gyanújával.

A jelentés sok olyan értékelést, leírást is tartalmaz, amelyek jól ismertek már az elmúlt évtizedből, és nem csak a vizsgált évre vonatkoznak – ezeket most nem ismertetjük. Volt több pozitív intézkedés is 2022-ben, amelyek annak nyomán születtek, hogy a magyar kormány/parlament meg akart felelni az Európai Bizottság jogállamisági feltételrendszerének.

A piac sokszínűsége

Ez a terület 86 százalékot kapott, tehát magas kockázatú. A piaci pluralitás területe a médiapluralizmus gazdasági dimenzióját vizsgálja, értékelve a médiatulajdonlás elégtelen átláthatóságából eredő kockázatokat, a piac koncentrációját mind a gyártás, mind a terjesztés tekintetében, a médiatartalom előállításának fenntarthatóságát, valamint a kereskedelmi érdekek és a tulajdonosi viszonyok befolyását a szerkesztői tartalomra.

A médiatulajdonosi háttér átláthatósága a gyakorlatban valamivel jobb, mint ami a jogi környezetből következik – írja a jelentés –, a nyilvánosság gyakran tisztában van azzal, hogy egy adott médium mögött kik a tényleges tulajdonosok. Ennek oka, hogy az újságírók és a kutatók aktívan feltárják a tulajdonosi változásokat és a mögöttük álló politikai kapcsolatokat.

A rendelkezésre álló bevételi és közönségadatok alapján a médiapiac Magyarországon nagyon koncentrált, különösen a nyomtatott, a televíziós és a rádiós piacon.

A média fenntarthatósága 83 százalékos magas kockázatú a kedvezőtlen gazdasági bevételi tendenciák miatt, „amelyeket nem ellensúlyoznak kellőképpen az innovatív üzleti modellek, valamint a csökkenő foglalkoztatási és fizetési tendenciák és az állami támogatás elégtelensége miatt”.

Feltettük azt a kormányzati oldalról gyakran hallható kérdést/állítást Konrad Bleyer-Simonnak, a firenzei Európai Egyetemi Intézet munkatársának, a jelentés (benne a magyar rész) egyik készítőjének, hogy ha ez a cikk megjelenhet, az emberek internet-hozzáférése nincs korlátozva, tehát el is olvashatják, és a cikknek nem lesz állami szankciója, miért lenne baj Magyarországon a sajtószabadsággal. Miért állítják az ellenkezőjét a kutatók, mondván, hogy csak Törökországban rosszabb a helyzet?

„Mi elsősorban a szabályozásban és a gyakorlatban rejlő kockázatokat vizsgáljuk, és ezek nem minden esetben járnak együtt konkrét cenzúrával, újságok betiltásával, rendőrségi razziákkal stb. Azt mutatják meg, hogy ha egy választott kormány vissza akarna élni a hatalmával, megtehetné-e, vagy lennének az országban megfelelő fékek és ellensúlyok. Ennek megfelelően minden országban találunk kockázatokat – néhol többet, máshol kevesebbet. Azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy EU-kutatás (EU-tagok és -jelöltek), ezért azt vizsgálja, hogy az EU és az Európa Tanács standardjai szerint hogyan teljesít egy ország. Nehéz összehasonlítani globális mérésekkel, például a Riporterek Határok Nélkül ranglistájával, amely számos autoriter országot is vizsgál. Ott sok olyan problémát is figyelembe vesznek, amelyek az EU-ban és a tagjelöltekben nem merülnek fel. A legtöbb jelölt bízik benne, hogy tag lehet, ezért próbál megfelelni az uniós követelményeknek. Az EU-n belül pedig más országban sem korlátozzák az internet-hozzáférést vagy tiltanak le nyíltan cikkeket.”

Konrad Bleyer-Simon a magyar fejezet egyik készítőjét, Urbán Ágnest is idézi válaszában: „A vizsgálat a demokratikus médiarendszerek működéséből indul ki. Vannak olyan területek, amelyekben Magyarországon különösen súlyos a helyzet, például a közszolgálati média függetlensége vagy az állami reklámköltés hatása. Egy összehasonlító elemzés nem tudja kezelni ezeket a szélsőségeket, így történhetett meg, hogy Magyarország több másik országgal együtt a magas kockázatú kategóriába került. Azt nem mutatja egy ilyen mérés, hogy Magyarországon még a többiekhez képest is sokkal súlyosabb a helyzet, mondhatnánk, másik ligában játszik. A komparatív elemzések jellegéből következik, hogy az ilyen szélsőségeket nem mutatják az adatok.”


A Médiamonitor minden évben foglalkozik a közvetett – a meghatalmazottakon, a kormányhoz közel álló befektetőkön és az üzleti kapcsolatokon keresztüli – befolyással, ami a magyar médiapiac egyik fő jellemzője. Most csak a vizsgált évre vonatkozó fejleményt emeljük ki a KESMA kapcsán (ez az alapítvány több mint ötszáz hír- és egyéb médium tulajdonosa). Ezzel kapcsolatban az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2021-es memoranduma kiemelte, hogy a KESMA-kiadványokat (csakúgy, mint a közszolgálati médiát) „domináns és nagyrészt egyöntetű kormánypárti narratíva” jellemzi nagyon kevés elszámoltathatósággal. Emellett a két nagy kereskedelmi televízió egyike (TV2) és egy hírcsatorna (Hír TV) a kormánypárthoz igen szoros kapcsolatban álló szervezetek irányítása alatt áll – írja Médiamonitor –, akárcsak a legnagyobb rádióállomások (Retro FM, Rádió 1-network, Karc FM, Gong FM, Trend FM és Best FM). A közszolgálati média teljes mértékben a kormány ellenőrzése alatt áll és annak szócsöve. A politikai ellenőrzés különösen erős a nyomtatott újságok piacán.

A csak a Fidesz képviselői által megválasztott Médiatanács, a szabályozóhatóság politikai elfogultsága kapcsán a jelentés azt írja, hogy „a jelenlegi Fidesz-párti szereplők minden pályázatot megnyernek (amennyiben formailag érvényes pályázatot nyújtanak be). A Mérték Médiaelemző Műhely egy tanulmányában a 2018 januárja és 2021 áprilisa közötti rádiófrekvencia-pályázatokat elemezte. Ebből kiderül, hogy a pályázatok mindössze 15,4 százalékát – 12 frekvenciát – nyerték el olyan pályázók, akik nem tartoznak egyetlen nagy kormányközeli hálózathoz sem.”

Az átláthatatlan kormányzati támogatás elsősorban állami reklámok formájában valósul meg (beleértve az állami tulajdonú vállalatok reklámjait), amelyek jelenleg nem szabályozottak – írja a jelentés. A Mérték vizsgálata szerint a nyomtatott napilapok és a helyi média esetében az állami hirdetések aránya 2020-ra meghaladta az ötven százalékot. Az állami reklámköltések 37 százaléka a KESMA kiadványaihoz kerül, 49 százaléka pedig más kormányközeli médiumokhoz.

A közszolgálati média függetlensége a jelentés egyik legmagasabb kockázati pontszámmal rendelkező mutatója, mivel „a magyar közszolgálati média pénzügyileg függ a kormányzó parlamenti többségtől, politikai érdekek irányítják, tudósításai rendkívül elfogultnak tekinthetők”.

Társadalmi inkluzivitás

Ez a 75 százalék, tehát a magas kockázatúnak minősített terület azt vizsgálja, hogy a társadalom egyes csoportjai – kisebbségek, helyi és regionális közösségek, nők és fogyatékkal élők – hogyan férnek hozzá a médiához. Emellett az ország médiaműveltségi környezetét, a lakosság digitális készségeit is méri, és foglalkozik a dezinformáció és a gyűlöletbeszéd elleni védelemmel is.

Az utóbbiak esetében kiemeli, hogy a kormány maga is táplálja a dezinformáció és a gyűlöletbeszéd terjedését nyilvános üzeneteivel. Ebben a dimenzióban az egyetlen közepes kockázatot jelentő mutató a kisebbségek médiában való képviselete, itt számos intézkedést láthatunk a kiszolgáltatott csoportok, különösen a fogyatékkal élők médiához való hozzáférésének javítása érdekében.

Ajánlások

A magyar médiapiac kockázatainak értékelése alapján a Médiamonitort készítő firenzei Európai Egyetemi Intézet ajánlásokat is megfogalmaz. „Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság 2022 szeptemberében közzétette az Európai médiaszabadságról szóló törvényre (EMFA) vonatkozó javaslatát, ajánlásunkat azzal a céllal fogalmazzuk meg, hogy ezzel is hozzájáruljunk a médiapluralizmus és a médiaszabadság tagállami helyzetének javításáról szóló európai vitához, és biztosítsuk, hogy az EMFA intézkedései és ajánlásai hozzájárulhatnak a szabad médiatér magyarországi kialakításához” – írják.

Néhány az ajánlásaik közül:

  • A kormány a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott kritikákat figyelembe véve reformálja meg a magyar médiaszabályozást. „A legfontosabb elvárásokat a Velencei Bizottság 2015-ös értékelése és ajánlásai tartalmazzák, amelyekre a magyar kormány és az Országgyűlés egyáltalán nem reagált.”
  • A Médiatanács tagjait ne kizárólag a kormánypárt válassza meg. Az EU Alapjogi Ügynöksége folyamatosan ellenőrizze a magyar médiahatóságok gyakorlatát az elfogult döntések kiszűrése érdekében.
  • Szigorú feltételekhez kell kötni a közérdekű információk átadásának megtagadását.
  • A független média dolgozzon a szakmai önszabályozás és a szakmai szolidaritás megerősítésén.
  • Nagyobb hatáskör a kereszttulajdonosi koncentráció ellenőrzésére.
  • „Az EU-nak vagy az államnak átlátható és méltányosan elosztott pénzügyi támogatást kellene nyújtania a független médiának.”
  • „A versenyellenes magatartásra vonatkozó uniós szabályoknak figyelembe kell venniük a KESMA és más, a kormányhoz kötődő domináns médiatulajdonosok piactorzító hatásait.”
  • A hatóságoknak az állami reklámkiadásokat az állami támogatási szabályok alapján kell értékelniük. A kedvezményezett médiumok mellett működnie kell egy felügyeleti szervnek. Az állami reklámok elosztásánál figyelembe kellene venni az egyes médiumok közönségarányát és az általuk elért közönség sajátosságait. „A közbeszerzés önmagában nem oldja meg az állami reklámok átláthatóságának problémáját.”
  • A közösségi médiában elhelyezett politikai hirdetéseket világos és átlátható módon kell szabályozni.
  • „Kérjük a kormányt, a minisztériumokat és más állami szerveket, hogy tartsák tiszteletben a szerkesztőségek függetlenségét, beleértve a közmédiát, és tartózkodjanak a tartalom előállításába való beavatkozástól.”
  • Az EU-nak következetesen alkalmaznia kell az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályokat.
  • A kormánynak véget kell vetnie a dezinformáció előállításának és finanszírozásának, még akkor is, ha a terjesztése esetleg rövid távú politikai céljait segítené elő.

A teljes jelentést itt olvashatják el: https://cmpf.eui.eu/media-pluralism-monitor/?fbclid=IwAR1kfJW7Jh2JsV_rBGCj-C8xkClDmaGSI5ABhSF4oWMm5YrkMdueWj0dVeI

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Kerényi György közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén. 

XS
SM
MD
LG