Sok ukrán számára már közel nyolc éve tart a háború. Az amerikai nagykövetség és más nyugati országok által kiadott evakuálási parancsok ugyanakkor egyre több ukrán állampolgárt emlékeztetnek egy újabb orosz invázió lehetőségére.
Amikor tavaly októberben megérkezett az ukrán fővárosba, John Vsetecka azt tervezte, hogy egyéves Fulbright-ösztöndíját a szovjet korszakból származó archívumok feltárásával tölti, a holodomor néven ismert, harmincas évekbeli szörnyű éhínség kutatására összpontosítva. A munka a Michigan Állami Egyetemen megvédendő doktori disszertáció alapja lett volna.
John jól tudta, hogy hatalmas orosz katonai erőt vontak össze az ukrán határ közélében, ezért nem lepődött meg nagyon, amikor az amerikai nagykövetség bejelentette néhány diplomatacsalád és Fulbright-ösztöndíjas evakuálását.
„Egyesek szerint helyes döntés, mások kritizálják, hogy elhamarkodott és túlzó. Nem teszek úgy, mintha tudnám, mi a helyes lépés ebben a pillanatban, de megértem, hogy kiutat kell kínálni azoknak, akik el akarnak menni” – mondta Vsetecka a Szabad Európának.
A január 23-i bejelentés, amelyet Nagy-Britannia, Ausztrália, Németország, majd később Kanada hasonló figyelmeztetései követtek, sok amerikai állampolgárt váratlanul ért. Az ukránokat is felzaklatta, akik közül sokak számára az új háborús kardcsörtetést tompította a tény, hogy az ország már közel nyolc éve háborúban áll az Oroszország által támogatott szeparatisták ellen a Donbász néven ismert keleti régióban.
Nem látni világosan, mi történik
„Úgy tűnik, egyre többen beszélnek a háborúról és a lehetséges fenyegetésekről, de még mindig csak halkan. Nehéz figyelmen kívül hagyni a komoly fegyverzetcsoportosítást az Egyesült Államok, Oroszország és mások részéről” – írta Vsetecka egy e-mailben, miközben pakolt, mert azt tervezte, hogy a héten elhagyja az országot.
„Az emberek ki akarják fejezni a félelmüket és az aggodalmukat, de nem akarják, hogy túlreagálással vádolják őket. Azt hiszem, ezt valamennyire mindannyian érezzük. Az egymással versengő narratívák nem segítenek ebben.”
A legtöbb amerikai állampolgár számára nem gond távozni Ukrajnából, bár fejfájást jelenthet. Az Egyesült Államok kijevi nagykövetsége által január 25-én rendezett virtuális városházán a tisztviselőket olykor dühös kérdésekkel bombázták a vízumokkal, a pénzügyekkel, az evakuációs járatokkal és a jelentős katonai eszkaláció kilátásaival kapcsolatban.
Az ukrán családok számára már rosszabb a helyzet. December óta a nemzeti valuta, a hrivnya körülbelül öt százalékot veszített a dollárral szemben, az ukrán jegybanki kamatláb pedig több mint kétszeresére emelkedett.
Az amerikai bejelentés óta a hrivnya újabb fél százalékpontot esett.
Ukrán vezetés: Csak semmi pánik!
Az ukrán kormány tisztviselői Volodimir Zelenszkij elnöktől kezdve igyekeztek csillapítani az aggodalmakat és elűzni a félelmet.
„Mi az újdonság? Nem ez a valóság már nyolc éve? Az invázió nem 2014-ben kezdődött? – tette fel a kérdést Zelenszkij január 19-én a nemzethez intézett videobeszédében, utalva a háborúra, amelynek során több mint 13 ezer katona és civil halt meg Donbászban. – Mindent ellenőrzünk. Nincs ok pánikra” – tette hozzá. (Zelenszkij a napokban beszélt Biden amerikai elnökkel, aki figyelmeztette, hogy bármelyik pillanatban megindulhat az orosz támadás hazája ellen. Zelenszkij ezzel nem értett egyet. Egy illetékes szerint „nehéz” volt a beszélgetés.)
Oleh Nikolenko külügyminisztériumi szóvivő az amerikai bejelentést követően igyekezett eloszlatni a félelmeket, azt sugallva, hogy az evakuálás szükségtelen.
„Bár tiszteletben tartjuk a külföldi nemzetek jogát, hogy gondoskodjanak diplomáciai képviseleteik biztonságáról, úgy véljük, hogy egy ilyen lépés elhamarkodott és túlzott óvatosságra vall” – írta Nikolenko január 24- a Twitteren.
Pénteken megszólalt Zelenszkij elnök is. Egy sajtótájékoztatón feltett kérdésre azt válaszolta, hogy „nem látjuk a mostanit nagy eszkalációnak, mert ilyen már volt. Igen, több a katona, de nem több, mint 2021 előtt.”
Amikor arról kérdezték, hogy hiba volt-e az amerikai és brit követségi dolgozók evakuálása, azt felelte, hogy „igen, hiba volt”.
Viktor Andrusiv, a kijevi Közigazgatási Iskola igazgatója elmondta, hogy az ukrán társadalmat három csoportra lehet osztani: azokra, akik aktívan készülnek egy szélesebb háborúra; azokra, akik egyáltalán nem hisznek egy szélesebb háború lehetőségében, és azokra, akik több jelre, több bizonyítékra várnak így vagy úgy.
„Az emberek jobban aggódnak a gáz ára miatt, aggódnak a hrivnya miatt – mondta Andrusiv a Szabad Európának. – Az ukránok, az emberek inkább ezekre a kérdésekre koncentrálnak, nem a háborúra.”
Zelenszkijnek és más kormánytisztviselőknek „nyilatkozatokat kell tenniük, hogy megnyugtassák az embereket – mondta. – Ez gazdasági probléma; nem akarják, hogy az emberek a boltba szaladjanak, ezért beszélnek így.”
„Ez nem azt jelenti, hogy nem értik a problémát; biztosíthatom önöket, hogy teljes mértékben tisztában vannak a probléma súlyosságával – tette hozzá. – Sok minden történik, de csendben, hogy elkerüljék a pánikot.”
„Maximum elmegyünk a dácsára, ott minden rendben lesz”
Natalja, a 33 éves eladó, aki éjszakai műszakban dolgozik egy kis élelmiszerboltban a kijevi Olimpszkij sportstadiontól nem messze, azt mondta, úgy tűnik, hogy egyre több ember, köztük a vásárlók is nyíltan beszélnek egy új orosz offenzíva lehetőségéről.
Elmondta, hogy ő és családja kezd ideges lenni, ahogy a hivatalos nyilatkozatokat, az újságok címlapját és a televíziós közvetítéseket figyelik. Egy nagyszabású invázió esetére azt tervezik, hogy elhagyják a várost, és a szülők Kijevtől délnyugatra fekvő vidéki házába mennek.
„Elmegyünk a dácsára. Ott van élelem, vetemény. Cukor, hajdina, egyebek – mondta, azt kérve, hogyne hozzák nyilvánosságra a vezetéknevét. – Ott minden rendben lesz.”
Harkivban, Ukrajna második legnagyobb városában, amely az orosz határtól mintegy ötven kilométerre, egy főútvonal mentén fekszik, néhány, az amerikai nagykövetség bejelentése előtt kérdezett lakos azt mondta, hogy nem aggódik túlzottan.
„Ez nem olyasmi, amit szeretnék, hogy megtörténjen – mondta egy férfi, aki nem adta meg a nevét a Szabad Európa ukrán szolgálatának. – Ettől eltekintve mit tehetnénk? Van gyufám. Van sóm. Van cukrom.”
„Sírva fogok imádkozni, hogy ne következzen be újabb háború – mondta egy nő, aki Halina néven mutatkozott be. – Azt mondják, hogy egy rossz béke jobb, mint egy jó háború. Ha tudod, hogy mi a háború, nem lehetsz közömbös iránta.”
Az amerikaiak evakuálása elgondolkodtatta az embereket
Miközben egyes amerikai állampolgárok igyekeztek elhagyni Ukrajnát, az amerikai hatóságok fegyvereket és katonai felszereléseket küldtek az országba. A kijevi Boriszpil repülőtérre chartergéppel szállított január 25-i szállítmány több Javelin páncéltörő rakétát, úgynevezett bunkerromboló lőszert és egyéb felszerelést tartalmazott.
Herb Randall, egy amerikai New Hampshire államból elmondta, hogy szeptember óta ki-be jár Lvivbe. Legutóbb január 2-án érkezett, amikor ukrán menyasszonyával megpróbálták összegyűjteni a jogi dokumentumokat az amerikai vízumhoz.
Elmondta, hogy egy angol nyelvű korrektorcéget alapított, hogy kiszolgálja Ukrajna növekvő informatikai szektorát.
„Az az érzésem, hogy az amerikai bejelentés jobban elgondolkodtatja az embereket, mint eddig bármi – mondta a Szabad Európának. – Sajnos úgy gondolom, hogy az ukránok 2014 óta annyira hozzászoktak a háborúhoz és az erőszakhoz, hogy az a gondolat, hogy Oroszország megszállja az országot, sokak számára nem minősül hírnek.”
Elmondta, hogy azt tervezte, január végéig Lvivben marad. „De az evakuálási parancs rádöbbentett, hogy valószínűleg az lenne a legjobb, ha minél hamarabb távoznék.”
Január 25-re foglalt repülőjegyet Frankfurtba.
„Elég sok az amerikai, lényegesen több, mint amennyit általában látni szoktam ezeken a járatokon” – mondta.
