Románia a világ egyik legdinamikusabb bortermelő országa, de termelésének csak egy kis részét vásárolják meg külföldön. Szakértők elmondják, mi ennek az oka és mit lehet tenni a román bor vonzerejének felélesztése érdekében.
A romániai szőlőültetvényeken 2021-ben bőséges volt a szüret. Az ország 530 millió liter bort termelt – körülbelül annyit, mint Magyarország és Ausztria együttvéve. A megtermelt bormennyiség tekintetében Románia jelenleg a hatodik helyen áll az EU-ban, a világon pedig a tizenkettedik.
A vörös- és száraz fehérborok idei bősége ellenére azonban, mint mindig, a készlet túlnyomó többségét Románián belül fogják meginni. Az ország 2021-es bortermelésének csupán mintegy hét százalékát exportálják majd. Az elmúlt szezonokban a külföldi értékesítés még ennél is kisebb arányt tett ki, Románia borának kevesebb mint öt százalékát szállította külföldre.
Románia jelenleg évente mintegy 65 millió euró értékben importál külföldi bort, miközben saját bora exportjából mindössze 35 millió eurót keres. Az exportált borokat az Egyesült Államokban, Kanadában, Svájcban és Japánban értékesítik.
Miért ad el Románia olyan keveset a borából külföldön?
Sokan úgy vélik, hogy a romániai borágazat számára a legnagyobb akadály az a kétes hírnév, amelyet az ország a kommunizmus évei alatt szerzett. Nicolae Ceaușescu alatt a hatóságok az államilag ellenőrzött borászatoknál a mennyiséget helyezték előtérbe a minőséggel szemben. Sok, évszázadokra visszanyúló családi hagyományt és technológiát felszámoltak, miközben az állam átvette a bortermelés irányítását.
Paul Taylor professzornak, a németországi Hochschule Furtwangen Egyetem nemzetközi marketingszakértőjének tanulmánya szerint a romániai borágazat egyik fő gyengesége a több százezer földbirtokos, illetve az, hogy apró szőlőparcellákat művelnek. Bár több nagyüzem birtokolja a romániai szőlőültetvények kiterjedt területeit, a fennmaradó rész számtalan, úszómedence-méretű kis parcellából áll össze, amelyeket „nehéz hatékonyan vagy nyereségesen megművelni” exportcélra – írja Taylor. Néhány kis szőlőbirtokos pedig még mindig küzd a kommunizmus alatt elkobzott földek visszaszerzéséért.
A szakképzett munkaerőből is drasztikus hiány van. Amióta Románia 2007-ben csatlakozott az EU-hoz, sok borász kivándorolt a lényegesen nagyobb fizetést kínáló bortermelő országokba, például Olaszországba, Spanyolországba és Németországba.
„A kommunizmus bukása óta Románia szenved a szakképzett munkaerő kivándorlásától – írja Taylor. – Ez a helyzet az Európai Unióhoz való csatlakozással tovább romlott.” Románia munkaképes korú lakosságának közel húsz százaléka él külföldön, főként Nyugat-Európában.
A romániai borászok azonban részesültek az uniós forrásokból. Románia 2013 óta évente mintegy 45 millió eurót kapott borászati ágazatára. A pénz nagy részét szőlőültetvények újratelepítésére költötték.
A román borágazat attól is szenved, hogy nincs egy államilag támogatott marketingszervezet, amely az ország egyedülálló szőlőfajtáit és nagy múltú borkészítési kultúráját népszerűsítené a világban.
Vannak azonban arra utaló, biztató jelek, hogy az ország alulról jövő erőfeszítésekkel meghódítja a felső kategóriás borpiacot. Andreea Siposean, egy romániai utazási iroda vezetője a Szabad Európa román szolgálatának elmondta, hogy egy 2020-as hétvégi kirándulás után – amelyet férjével egy borászatba tettek – „azonnal felismertem az ilyen utakban rejlő lehetőséget”. Irodája csatlakozott a növekvő számú cégekhez, amelyek belföldi és külföldi turistáknak kínálnak bortúrákat a franciaországi vagy olaszországi hasonló élmények árának töredékéért.
A közel kétszázötven romániai kereskedelmi borászatból körülbelül negyven képes támogatni a borturizmust.
Taylor szerint a romániai „butikpincék” magasabb árat tudnak kérni palackozott termékeikért, ha az emberek megismerkednek a különböző borászatok régiójával és történelmével. Remélhetőleg a román bor imázsa akkor kezd érlelődni, amikor elég sok látogató tért már haza az országból úgy, hogy értékelni kezdte a helyi borkultúrát.