A tálib kormányzat szigorú előírásokat vezetett be a hajadon vagy férfi gyámmal, azaz mahrammal nem rendelkező nőkre vonatkozóan, amelyek rendkívüli módon beszűkítették az érintettek jogait a munkavállalás, az utazás és az egészségügyi ellátás terén is.
A nőket érintik legsúlyosabban a tálibok elnyomó törvényei Afganisztánban, ahol a szélsőséges csoport korlátozza az öltözéküket, a szabad mozgásukat, illetve a jogaikat a munkavállaláshoz és a tanuláshoz.
Ráadásul azoknak a nőknek, akik nem házasok vagy nincs férfi gyámjuk, még szigorúbb korlátozásokkal kell szembenézniük. Nagyrészt kizárják őket az egészségügyi ellátásból, megtiltják nekik, hogy nagyobb távolságra utazzanak, és munkájuk feladására kényszerítik őket.
A mahramszabályok értelmében a nők férfi kísérő – férjük vagy más közeli rokonuk, például testvérük, apjuk vagy nagybátyjuk – nélkül nem hagyhatják el az otthonukat.
Az egyedülálló és kísérő nélküli nők – köztük becslések szerint nagyjából kétmillió özvegy – közül sokan rámutattak, hogy gyakorlatilag az otthonuk foglyai, nem tudják még a legalapvetőbb feladatokat sem elvégezni.
Egyikük az elvált, négygyerekes Nadia az északi Kunduz tartományból, akinek már nem él egyetlen férfi rokona sem.
„Ezek a korlátozások fojtogatók a nők számára, akik így ma már a legegyszerűbb dolgokat sem tudják önállóan elvégezni” – jelentette ki a Szabad Európa helyi hírszolgálatának.
A 35 éves nő arról számolt be, hogy ahhoz is férfi gyámra lenne szüksége, hogy elmenjen orvoshoz, vagy ügyeket intézzen a hivatalban.
Felidézte, hogy fizetnie kellett egy férfinak azért, hogy elkísérje őt a találkozójára egy ingatlanügynökkel, hogy aláírhassa egy lakás bérleti szerződését.
Közlése szerint mintegy 15 dollárnak megfelelő afgánit adott azért, hogy egy szomszédja elmenjen vele az okmányirodába, de a hatóságok elutasították az útlevélkérelmét, és felszólították, hogy térjen vissza az apjával, aki évekkel ezelőtt meghalt.
„Még az orvoslátogatás is lehetetlenné vált (…) Csak könyörögni tudunk a táliboknak, vagy imádkozni. Minden ajtó zárva van előttünk” – fogalmazott.
Mahram elnyomás
A tálib előírásokat megszegő nőket letartóztatják, és gyakran csak azután engedik el őket, hogy aláírnak egy nyilatkozatot, miszerint a jövőben be fognak tartani minden szabályt.
Friss jelentésében az ENSZ afganisztáni missziója (UNAMA) hangsúlyozta, hogy a tálibok hírhedt vallási rendőrsége szigorú utcai, irodai és iskolai ellenőrzésekkel szerez érvényt ezeknek a törvényeknek.
E szerint tavaly ősszel három női egészségügyi dolgozót vettek őrizetbe, amiért mahram nélkül mentek munkába, decemberben pedig a délkeleti Paktia tartományban egyedülálló nőket nem engedtek be az egészségügyi intézményekbe.
A déli Kandahárban az iszlamisták egy buszpályaudvaron is razziáztak, ellenőrizve, hogy van-e olyan nő, aki férfi kísérő nélkül próbál utazni.
A tálibok 2021 végén bejelentették, hogy a nők onnantól fogva csakis valamely közeli férfi családtagjuk kíséretében utazhatnak 72 kilométernél messzebbre.
A világszervezet január 22-i jelentésében arra is kitértek, hogy a tálibok egy nőnek azt tanácsolták, hogy menjen férjhez, ha meg akarja tartani a munkáját az egészségügyben, mondván, hogy nem helyénvaló, hogy egy egyedülálló nő dolgozzon.
Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) ugyancsak friss értékelése szerint a tálibok e korlátozásai nyomán az érintettek a korábbinál is kevesebb jövedelemhez és élelmiszerhez jutnak.
„Foglalkoztatási arányuk közel a felére esett vissza, a 2022-es tizenegy százalékról 2023-ban hat százalékra” – írták.
Kiemelték, hogy a nők által vezetett háztartásoknak általában több gyerekről kell gondoskodniuk, miközben ezek a családanyák kevesebb pénzt kapnak a munkájukért.
„A nők által vezetett háztartásoknak nagyobb szükségük lenne a humanitárius segítségre, mégis több korlátozásról számolnak be az ilyen segítséghez való hozzáférés tekintetében” – áll a dokumentumban, illetve rámutattak, hogy a férfi kísérő nélküli nők hozzáférése jelentős mértékben visszaszorult egyebek mellett az egészségügyi ellátáshoz, az ivóvízhez és a piacokhoz.
„Mélységesen sértő”
Parisa hajadonként idős szüleit gondozza az északkeleti Takhar tartományban. Minthogy apja ágyhoz van kötve, két testvére pedig a szomszédos Iránban dolgozik, neki kell ellátnia a családját.
Elmesélte, hogy többször is zaklatásnak volt kitéve a tálibok részéről, amikor élelmiszert próbált venni a helyi piacon, amely mintegy tíz kilométerre van az otthonától.
„Mitévők legyenek a nők, amikor a családjuk férfi tagjai kénytelenek elhagyni az országot, hogy munkát vállaljanak?” – tette fel a kérdést.
„Nincs más választásom, mint gondoskodni a családom alapvető szükségleteiről. A tálibok hozzáállása mélységesen sértő és rendkívül agresszív” – vélekedett.
Parisa elmondta, hogy könyörgött a helyi tálib vezetőknek a mahramkövetelmények enyhítéséért, de erőfeszítései hiábavalók voltak.
„Szidalmazni, fenyegetni kezdenek minket minden alkalommal, amikor megpróbáljuk elmagyarázni, hogy el kell hagynunk a házunkat, hogy kielégíthessük az alapvető szükségleteinket” – panaszolta.
A Kabulban élő Parasto szintén arról beszélt, hogy a tálib szigor miatt az egyedülálló nők még az amúgy is meglehetősen korlátozott egészségügyi ellátáshoz sem férhetnek hozzá.
„A kórházakban és a klinikákon az orvosok vonakodnak a kísérő nélküli nőket fogadni” – mondta.
Szavai szerint az egyre súlyosabb korlátozások elviselhetetlenné tették a nők és különösen a hajadon, illetve férfi gyám nélküli nők életét.
„Az egyedülálló nők jogok és lehetőségek nélkül próbálnak túlélni” – hangsúlyozta.
Pár afgán nő tart életben egy iszlám előtti kézműves mesterséget
