Minden kapu bezárult az egyedülálló, férfi kísérő nélküli afgán nők számára a tálib uralom alatt

A tálib kormányzat szigorú előírásokat vezetett be a hajadon vagy férfi gyámmal, azaz mahrammal nem rendelkező nőkre vonatkozóan, amelyek rendkívüli módon beszűkítették az érintettek jogait a munkavállalás, az utazás és az egészségügyi ellátás terén is.

A nőket érintik legsúlyosabban a tálibok elnyomó törvényei Afganisztánban, ahol a szélsőséges csoport korlátozza az öltözéküket, a szabad mozgásukat, illetve a jogaikat a munkavállaláshoz és a tanuláshoz.

Ráadásul azoknak a nőknek, akik nem házasok vagy nincs férfi gyámjuk, még szigorúbb korlátozásokkal kell szembenézniük. Nagyrészt kizárják őket az egészségügyi ellátásból, megtiltják nekik, hogy nagyobb távolságra utazzanak, és munkájuk feladására kényszerítik őket.

A mahramszabályok értelmében a nők férfi kísérő – férjük vagy más közeli rokonuk, például testvérük, apjuk vagy nagybátyjuk – nélkül nem hagyhatják el az otthonukat.

Az egyedülálló és kísérő nélküli nők – köztük becslések szerint nagyjából kétmillió özvegy – közül sokan rámutattak, hogy gyakorlatilag az otthonuk foglyai, nem tudják még a legalapvetőbb feladatokat sem elvégezni.

Egyikük az elvált, négygyerekes Nadia az északi Kunduz tartományból, akinek már nem él egyetlen férfi rokona sem.

„Ezek a korlátozások fojtogatók a nők számára, akik így ma már a legegyszerűbb dolgokat sem tudják önállóan elvégezni” – jelentette ki a Szabad Európa helyi hírszolgálatának.

A 35 éves nő arról számolt be, hogy ahhoz is férfi gyámra lenne szüksége, hogy elmenjen orvoshoz, vagy ügyeket intézzen a hivatalban.

Felidézte, hogy fizetnie kellett egy férfinak azért, hogy elkísérje őt a találkozójára egy ingatlanügynökkel, hogy aláírhassa egy lakás bérleti szerződését.

Közlése szerint mintegy 15 dollárnak megfelelő afgánit adott azért, hogy egy szomszédja elmenjen vele az okmányirodába, de a hatóságok elutasították az útlevélkérelmét, és felszólították, hogy térjen vissza az apjával, aki évekkel ezelőtt meghalt.

„Még az orvoslátogatás is lehetetlenné vált (…) Csak könyörögni tudunk a táliboknak, vagy imádkozni. Minden ajtó zárva van előttünk” – fogalmazott.

Mahram elnyomás

A tálib előírásokat megszegő nőket letartóztatják, és gyakran csak azután engedik el őket, hogy aláírnak egy nyilatkozatot, miszerint a jövőben be fognak tartani minden szabályt.

Friss jelentésében az ENSZ afganisztáni missziója (UNAMA) hangsúlyozta, hogy a tálibok hírhedt vallási rendőrsége szigorú utcai, irodai és iskolai ellenőrzésekkel szerez érvényt ezeknek a törvényeknek.

E szerint tavaly ősszel három női egészségügyi dolgozót vettek őrizetbe, amiért mahram nélkül mentek munkába, decemberben pedig a délkeleti Paktia tartományban egyedülálló nőket nem engedtek be az egészségügyi intézményekbe.

A déli Kandahárban az iszlamisták egy buszpályaudvaron is razziáztak, ellenőrizve, hogy van-e olyan nő, aki férfi kísérő nélkül próbál utazni.

A tálibok 2021 végén bejelentették, hogy a nők onnantól fogva csakis valamely közeli férfi családtagjuk kíséretében utazhatnak 72 kilométernél messzebbre.

A világszervezet január 22-i jelentésében arra is kitértek, hogy a tálibok egy nőnek azt tanácsolták, hogy menjen férjhez, ha meg akarja tartani a munkáját az egészségügyben, mondván, hogy nem helyénvaló, hogy egy egyedülálló nő dolgozzon.

Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) ugyancsak friss értékelése szerint a tálibok e korlátozásai nyomán az érintettek a korábbinál is kevesebb jövedelemhez és élelmiszerhez jutnak.

„Foglalkoztatási arányuk közel a felére esett vissza, a 2022-es tizenegy százalékról 2023-ban hat százalékra” – írták.

Kiemelték, hogy a nők által vezetett háztartásoknak általában több gyerekről kell gondoskodniuk, miközben ezek a családanyák kevesebb pénzt kapnak a munkájukért.

„A nők által vezetett háztartásoknak nagyobb szükségük lenne a humanitárius segítségre, mégis több korlátozásról számolnak be az ilyen segítséghez való hozzáférés tekintetében” – áll a dokumentumban, illetve rámutattak, hogy a férfi kísérő nélküli nők hozzáférése jelentős mértékben visszaszorult egyebek mellett az egészségügyi ellátáshoz, az ivóvízhez és a piacokhoz.

„Mélységesen sértő”

Parisa hajadonként idős szüleit gondozza az északkeleti Takhar tartományban. Minthogy apja ágyhoz van kötve, két testvére pedig a szomszédos Iránban dolgozik, neki kell ellátnia a családját.

Elmesélte, hogy többször is zaklatásnak volt kitéve a tálibok részéről, amikor élelmiszert próbált venni a helyi piacon, amely mintegy tíz kilométerre van az otthonától.

„Mitévők legyenek a nők, amikor a családjuk férfi tagjai kénytelenek elhagyni az országot, hogy munkát vállaljanak?” – tette fel a kérdést.

„Nincs más választásom, mint gondoskodni a családom alapvető szükségleteiről. A tálibok hozzáállása mélységesen sértő és rendkívül agresszív” – vélekedett.

Parisa elmondta, hogy könyörgött a helyi tálib vezetőknek a mahramkövetelmények enyhítéséért, de erőfeszítései hiábavalók voltak.

„Szidalmazni, fenyegetni kezdenek minket minden alkalommal, amikor megpróbáljuk elmagyarázni, hogy el kell hagynunk a házunkat, hogy kielégíthessük az alapvető szükségleteinket” – panaszolta.

A Kabulban élő Parasto szintén arról beszélt, hogy a tálib szigor miatt az egyedülálló nők még az amúgy is meglehetősen korlátozott egészségügyi ellátáshoz sem férhetnek hozzá.

„A kórházakban és a klinikákon az orvosok vonakodnak a kísérő nélküli nőket fogadni” – mondta.

Szavai szerint az egyre súlyosabb korlátozások elviselhetetlenné tették a nők és különösen a hajadon, illetve férfi gyám nélküli nők életét.

„Az egyedülálló nők jogok és lehetőségek nélkül próbálnak túlélni” – hangsúlyozta.

Afgán nők egy csoportja a nurisztáni fafaragás majdnem elveszett, évszázados hagyományának megőrzésére szánta el magát. Az egyedülálló kézműves stílus az iszlám hódítás előtti, elszigetelten élő afganisztáni néptől eredeztethető. Az alulértékelt mesterségről kiderült, hogy gazdagabb, mint hitték.