A politikai zavar, a gazdasági gondok és a kulturális korlátozások sújtotta Afganisztánban rendkívül magas az anyai halálozás. E tényezők mind gátolják, hogy a nők hozzáférjenek a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, de a tálib kormány szerint a szülés során elhunyt nők száma stabil, nem növekszik.
Becslések szerint kétóránként körülbelül egy anya hal meg Afganisztánban megelőzhető terhességi és szülési komplikációk miatt. A helyzet már-már katasztrófával fenyeget.
Még a túlélő anyáknak is szembe kell nézniük a rideg valósággal, hogy újszülöttjeik nem maradnak életben, mivel a tálib egészségügyi minisztérium becslése szerint ezer élveszületésre 22 csecsemőhalál jut.
„Minek menjen kórházba egy nő, ha terhes? – idézte fel férje kérdését az északi Parvan tartományban élő 31 éves Zia Gul. – A kórházban csak férfiak vannak, nincsenek női orvosok.”
Gul a Szabad Európa Azadi Rádiójának elmondta: férje tiltása, hogy orvoshoz forduljon, hozzájárult két újszülött gyermeke elvesztéséhez.
A Gul által átéltek egybecsengenek sok afgán nő tapasztalataival, különösen a konzervatív vidéki területeken, ahol a mahram iszlám szokás van érvényben. A gyakorlat megtiltja a nőknek, hogy férfi rokon nélkül hagyják el otthonukat, hogy férfi orvosok kezeljék őket, és kevés beleszólást enged saját egészségügyi döntéseikbe.
Ám a ragaszkodás a hagyományokhoz csak egy a sok tényező közül, amelyek hozzájárulnak az anyai halálozások magas számához Afganisztán mélyen patriarchális társadalmában
Az évek óta tartó politikai felfordulás, a gazdasági gondok, az egészségügyi szakemberek elvándorlása, az írástudás alacsony aránya, a rossz infrastruktúra, a közvélemény egészségtudatosságának és az orvosi ellátáshoz való hozzáférés hiánya a távoli területeken hozzájárul a megdöbbentően magas anyai halálozási mutatóhoz.
A világ legrosszabbjai között
A Világbank, az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) és más ENSZ-ügynökségek által összeállított statisztikák szerint 2000-ben, nem sokkal a tálibok hatalomból való kiszorulása előtt, százezer élveszületésre 1450 anya halála jutott.
Az ezt követő húsz évben az UNFPA, az olyan nemzetközi segélyszervezetek, mint az Orvosok Határok Nélkül (MSF) és az afgán kormány által az anyák egészségügyi ellátására és a tudatosságra fordított nagyobb pénzeszközöknek és figyelemnek köszönhetően ez a szám több mint felére csökkent – azaz 2020-ra 620 halálesetre.
A tálibok 2021. augusztusi hatalomátvétele miatt feléledtek a félelmek, hogy a szélsőséges csoport újra bevezetné 1996–2001 közötti első regnálásának drákói politikáját, beleértve a női oktatás és munkavállalás betiltását a mahram érvényesítésével.
E félelmek közül sok be is igazolódott. A hatodik osztályosnál idősebb lányokat eltiltották az iskolába járástól, a nőknek megtiltották az egyetemi tanulmányok folytatását, és többé nem dolgozhatnak nemzetközi segélyszervezeteknél. A marham is egyre elterjedtebb, a nőknek hivatalosan is kötelező mindent elborító burkát viselniük és otthon kell maradniuk, hacsak nem kíséri őket férfi rokon.
Aleksandar Sasha Bodiroza, az UNFPA afganisztáni képviselője szerint ismét korlátozták a nők lehetőségét arra, hogy szabadon hozzáférjenek az egészségügyi intézményekhez, hogy anyai és újszülöttellátást kérjenek.
2020 óta nem állnak rendelkezésre országos statisztikák, de az Afgán Szülész-Nőgyógyászok Szövetsége a tálib kormány egészségügyi minisztériumának friss adataira hivatkozva azt mondta az Azadi Rádiónak, hogy az anyai halálozási arány csak kismértékben emelkedett a tálibok uralma alatt.
Bár a szám – 638 anyai halálozás százezer élveszületésre vetítve – megegyezik a nemzetközi közösség által 2017-ben regisztrált számmal, még mindig elég magas ahhoz, hogy Afganisztán a világ tíz sereghajtó országa közé kerüljön az anyai halálozási listán.
Az, hogy a helyzet viszonylag stabil maradt, szintén nehezen érthető, figyelembe véve, hogy a tálibok hatalomra kerülésével rengeteg orvos menekült el, az ország súlyos gazdasági helyzetbe került, és többrétegű humanitárius válság alakult ki, miközben nőtt a segélyszervezetek dolgozóira és az afgán nőkre nehezedő nyomás.
Az állami egészségügyi rendszer, amelyet két évtizeden át külföldi segélyekből támogattak, a tálib hatalomátvétel óta a nemzetközi finanszírozás drámai visszaesésétől is szenved.
Az egészségügyi dolgozók és a külső szervezetek szerint az egészségügyi ágazatban okozott kár tagadhatatlan.
„A rendszer megváltozott hazánkban. Ez természetesen hatással volt az ország gazdaságára és a kormány által az embereknek nyújtott szolgáltatásokra – mondta az Azadi Rádiónak Hamid Dzsabari afgán orvos, akit a tálibok elűztek az országból. – A negatív hatások érezhetők: többek között a szakemberhiány a kormányzatban, különösen az egészségügyben.”
A veszteségek egy részét ellensúlyozza a külső szervezetek, köztük a magánkórházak, az UNFPA és az MSF bevonása. Ezek a tálibok női segélymunkásokra vonatkozó tilalma ellenére továbbra is tudnak nőket alkalmazni az egészségügyi dolgozókra vonatkozó kivétel miatt.
De még mindig óriási akadályok vannak. Bodiroza munkatársainknak küldött írásos válaszában elmondta: „Annak ellenére hogy az egészségügyi ágazat mentesül a női humanitárius dolgozókra vonatkozó tilalom alól, a terület is szenved miatta, mivel vannak olyan nem kormányzati szervezetek, amelyek közvetve támogatják, hogy hatékony legyen az egészségügyi szolgáltatás – nem frontvonalbeli egészségügyi dolgozóként, hanem például háttérszemélyzetként”.
Afgán női egészségügyi dolgozók viszont azt mondták az Azadi Rádiónak: akadályozzák őket abban, hogy végezzék a munkájukat vagy fejlesszék szaktudásukat, miközben az anyai halálozáshoz hozzájáruló tényezők egyre súlyosabbá válnak. Ennek eredménye, hogy az újszülöttek vagy a terhes nők nagyobb veszélynek vannak kitéve a terhesség, a szülés és a szülés utáni első hetekben bekövetkező, megelőzhető halálesetek szempontjából.
„Sok terhes nő nem fér hozzá a szülés előtti vagy utáni ellátáshoz, az egészségügyi rendszer küzd a terhesség során komplikációkat átélő nők kezelésével – mondta Tomas Bendl, az MSF afganisztáni helyszíni kommunikációs vezetője a Szabad Európának küldött írásos kommentárjában. – A képzett női egészségügyi személyzet hiánya szintén befolyásolja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, mivel a szülészeti és néha a gyermekosztályokat csak nők számára tartják fenn.”
Veszélyek otthon
Huszain Szajer, egy Parvan tartománybeli orvos az Azadi Rádiónak elmondta, hogy a szülésnek ideális esetben szülészeti klinikán, szülészorvos felügyelete mellett kellene lezajlania.
Azt mondta, rossz szokás, hogy a nők nem juthatnak el az egészségügyi intézményekbe terhességük alatt, és figyelmeztetett, hogy sok nő számára az egyetlen elérhető lehetőség – az otthon szülés – nagy kockázat.
Ha a szülés otthon zajlik, képzett szülésznőnek kell felügyelnie.
De – bár az elmúlt két évtizedben nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy növeljék a hivatásos bábák számát Afganisztánban, akik képesek orvosi segítséget nyújtani a terhesség, a szülés és a szülés utáni ellátás során – sok afgán nő, aki ezt a szakmát választotta, azt mondja, hogy nem tud segíteni.
Nadia, egy szülésznő, aki azzal a feltétellel nyilatkozott az Azadi Rádiónak, hogy csak az első nevét használjuk, elmondta, hogy sok kolléganője, aki nőgyógyászatra és szülészetre szakosodott, a tálib hatalomátvétel óta „munkanélküli és otthon ül”.
Egy másik szülésznő, aki biztonsági okokból nem kívánta megadni a nevét, azt mondta, hogy a félelem sok kollégáját megakadályozza abban, hogy dolgozzon.
„A szülésznők nem járnak egyik helyről a másikra, hogy segítsenek a szüléseknél, ezért sokasodtak meg a problémák – mondta az Azadi Rádiónak. – Minden bába félti az életét.”
Az UNFPA munkatársa, Bodiroza szerint a nők mobilitásának korlátozása károsan hatott az ország távoli területein a közösségeknek a női kérdésekkel kapcsolatos felvilágosító munkájára.
Még ha a férfi családtagok lehetővé is teszik a nőknek, hogy felkeressék az egészségügyi intézményeket, vidéken korlátozza ezt, hogy nehéz elérni a klinikákat, ennek nyomán túl későn jöhet a segítség.
„Motorral vittem a klinikára a feleségemet” – mondta Abdul Szamad, a délkeleti Gazni tartomány egyik lakosa az Azadi Rádiónak. Hozzátette, hogy messze lakik a legközelebbi falutól, ahol szülészeti létesítmények vannak.
Bár Szamadnak sikerült orvoshoz vinnie feleségét, nem sokkal azután, hogy elment a kismamáért, rossz híreket kapott. „Fél órával később felhívtak, hogy a feleségem kínok között hánykolódik – mondta. – Amikor visszatértem, láttam, hogy igazuk volt.” Felesége és újszülött gyermekük meghalt.
Folytatódó erőfeszítések
Nehéz felmérni, hogy Afganisztán hol tart valójában az anyai halálozás visszaszorításáért folytatott küzdelemben. Az biztos, hogy a folyamatos felvilágosító erőfeszítéseknek és a helyszíni orvosi segítségnyújtásnak milyen nyilvánvaló előnyei lehetnének az országban.
Bendl elmondta, hogy az MSF két projektet működtet Afganisztánban, amelyek többek között az anyai egészségügyi ellátásra összpontosítanak, és több mint 1700 egészségügyi szakembert foglalkoztatnak az országban, akiknek több mint fele nő.
Tavaly az MSF több mint 42.700 szülésnél nyújtott segítséget, amelyek közül több mint nyolcezer esetében komplikációk léptek fel. Laskar Gahban, a déli Helmand tartomány fővárosában az MSF által támogatott kórházban az átlagos anyai halálozási arány 0,1 százalékos volt. A délkeleti Hoszt tartományban, ahol az MSF szülészeti kórházat működtet, a halálozási arány 0,02 százalék volt.
Bodiroza az UNFPA-tól elmondta, hogy az ügynökség továbbra is „az anyai egészségügyi szolgáltatások teljes skáláját nyújtja Afganisztánban”, és az ország 34 tartományából 32-ben támogatja a létesítményeket és szállítja az alapvető reproduktív egészségügyi felszereléseket.
A pozitívumok ellenére az afganisztáni egészségügyi szolgálatban dolgozók szerint még sok a tennivaló.
Bodiroza megjegyezte: az UNFPA becslése szerint a reproduktív egészségügyi szolgáltatások azonnali és tartós támogatása nélkül a helyzet további 51.000 anyai halálesetet okozhat 2025-ig.
Hozzátette, hogy „a reproduktív egészségügyi szolgáltatások biztosítása ezért fontosabb, mint valaha”. Elmondta, hogy az ENSZ-ügynökség célja, hogy 10,6 millió embert – köztük 6,8 millió nőt és lányt – érjen el a távoli területeken reproduktív egészségügyi támogatással.
Bendl szerint „kétségtelen, hogy a jelenlegi humanitárius válság középpontjában a rosszul működő egészségügyi rendszer, a széles körű szegénység és a nőkre vonatkozó fokozott korlátozások állnak”.
„Ha azt akarjuk, hogy javuljon a helyzet – mondta –, a politikai döntéshozóknak, az adományozóknak és a helyi hatóságoknak sürgősen az egészségügyi alapellátás megerősítésére kell összpontosítaniuk”, a nőknek pedig „lehetővé kell tenni, hogy továbbtanulhassanak és munkalehetőséget kapjanak, hogy növelhessék családjuk bevételét és hogy az országban elegendő női egészségügyi dolgozó legyen a szükségletek kielégítésére”.
