A Sebekinóban és a Belgorodi terület más részein elkövetett támadások elhozták az ukrajnai háborút Oroszországba. A helyiek most kénytelenek megküzdeni az új valósággal.
Szergej a közelmúltban a régióban történt támadások sorozatát követően úgy döntött, hogy az ukrán határtól mindössze negyven kilométerre fekvő Belgorod városába utazik szentpétervári otthonából, hogy csatlakozzon a helyi területvédelmi egységhez.
A lövések és szabotázsakciók az elmúlt hónapokban elhozták a háborút Oroszország határ menti régióiba, de az elmúlt hetek támadássorozata – legutóbb a Moszkva-ellenes, az ukránokkal szövetséges orosz milícia behatolása – pusztítást hagyott maga után, és az elmúlt évtizedek legnagyobb oroszországi katonai evakuálási műveletét váltotta ki.
Szergej – mint a legtöbben, akik beszéltek a Szabad Európa orosz szolgálata regionális hírportáljával, a North.Realitiesszel – ragaszkodott ahhoz, hogy csak a keresztnevén említsük. Azt mondja, hogy csatlakozni akart a háborúhoz, és harcolni Ukrajnában, de krónikus betegségei miatt nem vették fel.
Miután meghallotta a határ menti támadások eszkalálódásáról szóló híreket, úgy döntött, elutazik és megtudja, hogy a Belgorod városában vagy az ukrán határtól tíz kilométerre fekvő Sebekinóban lévő önkéntes területvédelmi egységek megengedik-e, hogy csatlakozzon hozzájuk.
„Még mindig hasznos akarok lenni – mondja Szergej. – Segíteni akarok a rend fenntartásában és a támadások elleni védekezésben.”
Sebekino, a negyvenezer lakosú város gyakorlatilag a frontvonal részévé vált, mivel Oroszországon belül fokozódtak a támadások, beleértve a lakott területeket. 15 hónappal azután, hogy orosz rakéták először kezdték bombázni Kijevet, a mostani, határon átnyúló támadások Oroszország küszöbére vitték a háborút.
Belgorod tartományi kormányzója, Vjacseszlav Gladkov szerint a legutóbbi támadások során több mint 2500 embert evakuáltak, és a határtól távolabb eső, sportcsarnokokban kialakított ideiglenes menedékhelyre vitték őket. A Szabad Európa által készített interjúk szerint június elején mintegy négyezer embert telepítettek ki a régióból, és további ezrek távoztak saját szervezésben.
A támadások összes áldozatának száma nem világos, de tisztviselők szerint a Belgorodi terület határ menti részeinek tömeges bombázásának kezdete óta legalább 13 ember halt meg, és több mint ötvenen megsebesültek.
Frontvonal – immár otthon
Belgorodba tombol a nyári hőség. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az élet normális kerékvágásban folyik: a gyerekek játszanak a parkban, a nyugdíjasok virágot árulnak, a diákok pedig iskolába sietnek, hogy letegyék év végi vizsgáikat.
De a háború jelei mindenütt ott vannak. Hosszú sor kígyózik a Koroljeva utcán a Kozmosz Stadiontól, ahol a támadások által érintett vagy más határ menti városokból evakuált emberek humanitárius segélyt kaphatnak.
A környéken a különleges katonai művelet – Moszkva ezt a kifejezést használja az ukrajnai invázióra – támogatására felhívó hirdetőtáblák sorakoznak a májusi győzelem napi ünnepségek kifakult plakátjaival együtt. A stadion mellett felállított önkéntessátrak egyike előtt egy házaspár jelenik meg, kezükben élelmiszerrel teli zsákok. A férfi pólóján egy méretes Z betű – az orosz háborús jelkép –, míg a nő pólóján ez áll: Jól érzem magam, jól nézek ki.
A segélyért sorban állók közül sokan kifejezték támogatásukat Oroszország ukrajnai háborújával kapcsolatban, bár sokan csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy az orosz erők tavaly szeptemberben kivonultak Harkivból, Ukrajna Belgorodi területtel határos körzetéből. A régió most ismét ukrán ellenőrzés alatt áll, és orosz tisztviselők szerint Kijev támadásokra használja fel.
A háború során rendszeresen előfordult tűzharc és határon átnyúló lövöldözés az ukrán és az orosz erők között.
A legutóbbi, Belgorod elleni támadásokat állítólag két félkatonai csoport – a Szabad Oroszország Légió és az Orosz Önkéntes Hadtest – hajtotta végre. Azt állítják, hogy tagjai oroszok, és az ukrán ügyért harcolnak. Azt is mondták, hogy csak a biztonsági infrastruktúrát veszik célba, és úgy állították be harcukat, mint amely a Vlagyimir Putyin orosz elnök hosszú uralma alóli felszabadulásért folyik. (Nyugati médiumok is megjegyzik, hogy embereik egy része nem éppen szalonképes, szélsőjobbos nézeteket vall.)
De videók és első kézből származó beszámolók lakónegyedek pusztítását is mutatták Oroszországon belül. Az orosz önkéntesalakulat elismerte, hogy Sebekino városrészét Graddal, egy szovjet tervezésű, többszörös rakétavetővel lőtték.
Ukrajna tagadta, hogy hadserege részt venne a belgorodi rajtaütésekben, az azonban nem világos, hogyan fegyverkeznek fel a csoportok, és hogyan indíthatják akcióikat ukrán földről.
Egy másik humanitáriussegély-osztó ponton, amelyet a belgorodi Öt Csillag bevásárlóközpontban állítottak fel, lassan halad a sor. Sokan azt mondják, hogy Sebekinóból érkeztek, és már több mint három órája várakoznak.
„Írja meg, hogy elégedetlenek vagyunk” – mondja Viktor, egy várakozó idős férfi, aki elhagyta Sebekinót, és most Belgorodban lakik a rokonainál.
„Hőség van, senki nem hoz ivóvizet, és orvosok sincsenek. Több száz ember csak áll itt – folytatja. – A hozzáállás jobb volt az ukrajnai menekültekkel szemben a hatóságok részéről.”
„Már majdnem üres az egész”
Viktor és a térségben élők számára a Sebekino elleni támadások – amelyek a háború kezdete óta a legkitartóbbak orosz városok ellen – világossá tették, hogy Moszkva nem törődik a sorsukkal.
„Sebekino halott. Már szinte teljesen kiürült – mondja. – Csak egy ember maradt az utcámban.”
Sok elemző azt feltételezi, hogy a Belgorod-szerte elkövetett támadások motivációjának egy része az orosz morál megtörése és a háborús erőfeszítések hazai támogatásának megfékezése.
A Szabad Európa nemrég Sebekinóban és Belgorodban tett útja alapján úgy tűnik, hogy a lakosság többsége még mindig határozottan támogatja az Ukrajnában zajló hadjáratot, de a támadások a jelek szerint elmélyítették az orosz állami médiával szembeni csalódottságot.
A kormány az államilag ellenőrzött fő televíziós csatornákon kevés időt szentel a sebekinói pusztításnak, nyilvánvalóan azért, hogy ne riogassa az embereket. A bombázásokról és a civilek meggyilkolásáról is csak keveset vagy semmit sem közölt.
A Szabad Európának Sebekinóban nyilatkozók dühösek voltak amiatt, hogy az állami televízió bemondói nehezen tudták kiejteni a város nevét, miközben dicsérték az evakuálási erőfeszítéseket.
Mások megdöbbenésüket és zavarukat fejezték ki Andrej Guruljev, az Állami Duma képviselőjének, a védelmi bizottság tagjának megjegyzései miatt, aki úgy tűnt, hogy Sebekino bombázására szólított fel, amikor Vlagyimir Szolovjov orosz propagandista műsorában beszélt.
A támadások ellenére a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az oroszok többsége nem szentel nagy figyelmet az ukrajnai háborúnak és az orosz földön elkövetett támadásoknak.
A független, moszkvai székhelyű Levada Központ májusi felmérése szerint csak minden negyedik orosz követi figyelemmel a háborút és hajlandó az állami médián túl más forrásból is tájékozódni. A megkérdezettek csaknem fele azt mondta, hogy felületesen vagy egyáltalán nem követi a hadműveletet.
A támadásokra válaszul a helyi hatóságok ötvenezer rubelt (körülbelül 650 dollárt) ajánlottak fel azoknak, akiket érintettek a harcok vagy akiket kitelepítettek. A kis összeg felháborodást váltott ki a sorban állókból, akik a Szabad Európának és Telegram-csoportoknak nyilatkoztak.
„Mindenki magára maradt – mondta Viktor. – Sebekinóban emberek halnak meg. Nincs szükségünk kormányzati szlogenekre.”
