Favorido Erika szombathelyi tanár év elején került az országos hírekbe, amikor annak ellenére nem őt nevezte ki a minisztérium az Oladi Általános Iskola igazgatójának, hogy a tantestület mellett a szülők is őt támogatták. Akkor az iskolánál fekete ruhás tanárok és szülők várták az újonnan kinevezett igazgatót, így tiltakozva a minisztérium döntése ellen. A Nyugat.hu interjúja.
Erika a kutyájával érkezik a kávézó teraszához. Amilyen nagy Zozó, olyan jó kutya, békésen fekszik mellettünk, miközben közel egy órán keresztül beszélgetünk. Már az őt támogató januári demonstráció idején megállapodtunk, hogy egyszer majd leülünk átbeszélni a látszólag érthetetlen történetet, de azóta újabb fejlemények is vannak.
Talán szokatlan első kérdés, de nem tudom megállni. Honnan jön ez a furcsa vezetéknév?
A volt férjem félig angol, félig olasz, és megtartottam a nevét. Valahogy hozzám nőtt.
Nem titok, hogy ezt a beszélgetést régóta tervezzük. Év elején még nem nyilatkozhattál, most meg alig tudtunk időpontot találni, mert kétlaki lettél.
Keszthelyen kaptam állást, egy magániskolának leszek az igazgatója, és angolt is tanítok majd. Ez egy általános iskola és zeneiskola, 120 diák jár ide.
Megpályáztad az állást?
Magániskolában nem kell pályázni, de úgy tudom, több érdeklődő volt, és végül rám esett a választás.
Érzel valami elégtételt?
Nem annyira elégtételt érzek, mint igazolást. Ilyen előzmények után az ember megkérdőjelezi önmagát, és jólesik, hogy lám, valahol mégiscsak szükség van rám.
Előrelépésnek tekinted a váltást?
Kilépésnek tekintem. Egy alapítványi intézményről van szó, ami ugyanúgy kap állami normatívát, de a törvényesség határain belül nagyobb a szabadsága. És azt csinálhatom, amit szeretek.
Érzel megkönnyebbülést?
Bizonyos szempontból igen, de az új feladatnak is megvannak a maga kihívásai.
Mindezek fényében hogyan látod mindazt, ami az elmúlt években történt veled Szombathelyen? Háromszor pályáztál az iskolád igazgatói posztjára, ugye?
Négyszer. Egyesek szerint kitartó voltam, mások szerint ostoba, mert már előbb meg kellett volna értenem az üzenetet. De belülről nem volt az olyan egyszerű, a tantestület hitt bennem, és úgy éreztem, az a dolgom, hogy pályázzak.
Gyorsan elevenítsük fel a tényeket.
2021 áprilisában ment nyugdíjba az előző igazgató (Takács Imréné – a szerk.), de már előző ősszel kiírták a pályázatot, mivel lejárt az ötéves vezetői ciklus. Természetes lépés volt, hogy beadom a pályázatomat, már csak azért is, mert én voltam az első számú igazgatóhelyettes. Sima ügynek tűnt, én voltam az egyetlen pályázó, és logikus volt, hogy intézményvezetőként én folytatom a munkát .
Korábban egy magánbeszélgetésen az mondtad, hogy támogatott a szombathelyi tankerület is.
Minden ilyen pályázatnak része egy tankerületi meghallgatás, aminek az anyagát szintén továbbítják Budapestre, ahol maga a döntés születik. A tankerület támogatott, ennek ellenére nem neveztek ki, intézményvezetői feladatokat ellátó intézményvezető-helyettesként folytattam a munkát.
És ugyanez még megismétlődött háromszor.
Valójában kétszer, mert negyedik alkalommal rajtam kívül ketten is pályáztak, egyikük nyert, és azonnal kinevezték igazgatónak.
Valóban támogatott a tankerület, vagy csak mondták?
Szerintem valóban mellettem voltak. Ha megnézed az iskola honlapját, látod, hogy szívesen jött hozzánk a tankerületi igazgató, meghallgatták a kéréseimet, ahol tudtak, segítettek. Azt mondták, ők sem értik, mi történik.
És te tudod, mi történt?
Hivatalosan? Nem, soha nem érkezett indoklás az elutasítással kapcsolatban. Ilyen helyzetben mindenki elkezd találgatni, többen tudni vélték, mi történt, több variációt is visszahallottam: személyes vagy szakmai konfliktus egy jó kapcsolatokkal rendelkező illetővel, egy iskolai rendezvény helytelenítése… Mind olyasmi, amin nem múlhatna egy igazgatói pályázat. A szomorú az, hogy nem szakmai alapokon születik egy ilyen döntés.
Nagyon jó kapcsolatokkal kellett valakinek rendelkeznie, hogy ilyesmit elintézzen.
Igen, de a kapcsolati tőke manapság a legértékesebb, ezt tudjuk. De azt is tudni kell, hogy én soha nem politizáltam, nem nyilvánultam meg soha senki mellett vagy ellen, nem kuncsorogtam soha semmilyen színű döntéshozónál. Nem kértem semmiben a segítségét se jobb-, se baloldali politikusnak. Az iskolában semmi helye a politikának. Azt gondoltam naivan, hogy szakmai munkát kell végezni. Ezek szerint tévedtem.
Azért a vége elég csúnya volt. Arra a napra gondolok, amikor a szülők és a kollégáid fekete ruhában várták a tankerület-igazgatót, aki eljött bemutatni az új igazgatót. Hogyan élted meg?
Nehezen. Nem így szerettem volna híres lenni. Addig a napig egész jól tartottam magam, még én igyekeztem tartani a lelket a kollégákban, hogy nyugi, minden rendben lesz. De akkor egyszerre nagyon megérintett minden, nem tudtam mosolyogva odaállni az ajtóhoz, és üdvözölni a vendégeket. Egy engem támogató szülői levelet felolvastak ugyan nyilvánosan, de mindez már csak szimbolikus volt, már senki nem gondolta, hogy meg lehet változtatni a döntést. De kétségkívül volt mit gyászolni, rengeteg kollégával közel húsz éve együtt dolgoztunk, a fiatalabbak felvételekor jelen voltam, vagy már én vettem fel őket.
Azonnal lemondtál az igazgatóhelyettesi posztról?
Még volt egy kis kötelességem, amit meg kellett csinálnom, így ez két hét múlva történt meg, amikor lemondtam a közalkalmazotti státuszomról is. Óraadóként még dolgoztam, angolból a nyelvvizsgáig tanítottam az osztályomat. Ez májusban volt.
Gondolom, furcsa helyzet volt. Nehéz volt ez a félév?
Nagyon. Igazából nem volt székem, íróasztalom. Szándékosan nem kérdezgettem a kollégáimat, hogy mi van, mi változott. Amikor lyukasóráim voltak, igyekeztem elbújni és javítgatni. Mondjuk mindig volt mit.
Az iskola két tannyelvű osztályának indítása a te nevedhez fűződik, ugye?
2003-tól egy gyesen levő angoltanárt helyettesítettem az Oladi Általános Iskolában. 2006-ban Sulyokné Madarász Kinga, az akkori igazgató jött elő az ötlettel, hogy indítson az iskola két tannyelvű osztályt, hogy legyen valami egyedi az iskola kínálatában. Sokan azt hiszik, hogy a Nyitra-iskolát koppintottuk, de erről szó sincs, azóta sem tudom, pontosan milyen módon működnek. A valóságban Budapesten néztünk meg jól működő két tannyelvű iskolákat, és egy másik angolos kollégával – ő most a Zrínyiben tanít – összeraktunk egy tanulmányszerű dokumentumot a megvalósításról. Ezt az igazgató beadta az önkormányzathoz, ahonnan meg is kapta az engedélyt egy fél osztály indításához, ami 2008-ban meg is történt. A történet pikantériája, hogy én ekkor már egy másik iskolában tanítottam, de két év múlva visszahívtak Oladra. Először óraadó voltam, aztán főállású, majd munkaközösség-vezető, igazgatóhelyettes. Hozzám tartozott a két tannyelvű osztályok felügyelete.
Nem túlzás azt mondani, hogy sikertörténetről van szó.
Öt évvel az indulás után már több jelentkező volt, mint ahány helyünk, válogatnunk kellett. Nyolcadik végére a gyerekeknek általában körülbelül kétharmada tette le a nyelvvizsgát, az idei pedig szép búcsú volt, mert 14 tanulómból 14 ment át a középfokú angolvizsgán. A másik csoportban is hasonló volt az arány. A két tannyelvű sikere hatással volt az egész iskolára, közel két évtizeddel ezelőtt egy nyolcadikos osztály ballagott, idén három. Ne feledjük, hogy egy lakótelepről van szó, ahonnan korábban elvitték a szülők a belvárosba a gyerekeket, mostanra viszont megfordult mindez.
Akárhogy nézem, a történeted is tükrözi a közoktatás helyzetét. Minimum azt, hogy nem fontos, hogy elsikkad a politikai érdekek útvesztőjében.
Én most sem érzem, hogy politikai áldozat lennék. De egyértelműen nem szakmai indoka volt a pályázataim elutasításának.
Amikor a fekete ruhás tiltakozás volt a volt iskoládnál, az elég rendesen összemosódott a város másik iskoláinál zajló demonstrációkkal, holott alapvetően más célja volt.
Én mint intézményvezető nem foglalhattam állást, nem sztrájkolhattam. Néhány kollégám sztrájkolt, de nálunk nem volt polgári engedetlenség és nagy hangoskodás sem.
Most már elmondhatod, hogy milyennek látod a magyar közoktatást.
Szerintem a legfontosabb az önállóság kérdése, az, hogy egy iskolának legyen saját arculata, önálló gazdálkodása. Ilyen most nincs, az iskolák nem tudják, hogy mennyi pénzük van, merthogy csak a tankerületeknek van költségvetésük, nekik nincs. Az iskolákban önálló szakmai munkának kellene folynia, beleértve a szabad tankönyvválasztást is. Mindennek hatalmas hozománya lenne már rövid távon. Nem mondom, hogy a tankerületi rendszerben nincs semmi lehetőség, mondjuk központilag megszervezhetnék, hogy melyik iskolába induljanak el reggel a helyettesítő tanárok, mint például Angliában. Eredetileg az egységesség igénye miatt születtek a tankerületek, de ez sajnos nem sikerült. Az iskolák önállóságának elvesztése egyébként már az államosítás előtt elkezdődött.
Most talán nagyobb mozgástered lesz. Ettől függetlenül, gondolom, sajnálod, hogy elvesztettél mindent, amit itt, Szombathelyen felépítettél.
Olyan volt, mintha a saját gyerekemet elvette és másnak ítélte volna a bíróság. Tudom, ez nagyon patetikusan hangzik, azt is tudom, hogy nem szabadna egy iskolához ennyire ragaszkodni. Az új generáció már másképpen gondolkodik, és minden bizonnyal igazuk is van, de én még ilyen régimódi vagyok, még mindig hiszek az iskolákban, a kollégákban, és szeretek gyerekek között lenni.
