Az utóbbi két hónapban több mint ezer jelöletlen sírt találtak egykori, őslakosok gyerekei számára létrehozott bentlakásos iskolák területén Kanadában, de voltak már korábban is hasonló felfedezések.
Májusban 215 gyerek holttestét találták meg Brit Kolumbia tartományban az ország egykor legnagyobb hasonló iskolája mellett. A többségi társadalom számos tagja korábban nem igazán volt tisztában az ilyen intézmények szégyenteljes múltjával, a probléma súlyosságával.
Nem kellett sokat várni a következő felfedezésre, miután több helyszínen is radarral vizsgálni kezdték a talajt a nagy port kavaró májusi bejelentést követően. Június végén a Saskatchewan tartományban található Regina városától 135 kilométerre, a kovesszissz törzs területén található, 1899 és 1997 között működő bentlakásos iskolánál 751 jelöletlen sírra bukkantak.
Cadmus Delorme törzsfőnök arról számolt be, hogy a holttestek többségét valószínűleg több mint száz éve hantolhatták el. Szakértők szerint a helyszínen gyerekeket és felnőtteket, sőt a közösségen kívüli embereket is eltemethettek.
Néhány nappal ezelőtt 182 újabb jelöletlen sírt találtak a Brit Kolumbia tartománybeli Cranbrook közelében, ahol a katolikus egyház 1912-től a hetvenes évek elejéig missziós iskolát működtetett. Az épület jelenleg hotelként és kaszinóként üzemel, és egy golfpálya tartozik hozzá.
Perry Bellegarde, a kanadai őslakos törzseket tömörítő szervezet vezetője kijelentette, hogy nem számítanak szokatlannak az ezekhez hasonló felfedezések, ám mindig borzalmas élményt jelentenek, régi sebeket tépnek fel az őslakos gyerekek kényszerasszimilációját célzó intézményekkel kapcsolatban, amelyekben gyakoriak voltak a súlyos visszaélések.
Kényszerasszimiláció
A XIX. század elejétől a hetvenes évekig több mint 150 ezer őslakos gyereket kényszerítettek állami fenntartású keresztény bentlakásos iskolákba, hogy így mozdítsák elő a beilleszkedésüket az európai bevándorlók társadalmába. Kiskorúak ezrei haltak meg ezekben az intézményekben betegségben és más okok miatt, sokuk soha nem térhetett vissza a családjához.
Mintegy 130 ilyen iskola működött, csaknem háromnegyedüket római katolikus gyülekezetek tartották fenn, míg mások presbiteriánus, anglikán vezetésűek voltak, illetve az észak-amerikai ország jelenleg legnagyobb protestáns felekezetének számító Kanadai Egyesült Egyház alá tartoztak.
A kanadai kormány már elismerte a felelősségét abban, hogy nagyjából egy évszázadon keresztül elszakították az őslakos gyerekeket a családjuktól, az otthonuktól és a kultúrájuktól, illetve hogy ezekben az iskolákban gyakori volt a fizikai és szexuális erőszak, rendszeresen megverték például a tanulókat, ha az anyanyelvükön beszéltek.
Törzsi vezetők szerint a visszaélések és az izoláció öröksége vezethetett a rezervátumokban jelenleg is széles körben tapasztalható alkohol- és drogproblémákhoz.
Többen a „kulturális népirtás egy formájának” nevezték a történteket. Justin Trudeau miniszterelnök kiemelte: „ez a hihetetlenül káros kormányzati politika hosszú, hosszú évtizedeken keresztül a kanadai valóság része volt, amelyre ma az ország lakossága elborzadva és szégyenkezve tekint”.
Több ezer haláleset
A kormány bocsánatkérésének és kárpótlásának bejelentését követően felállított testület, az Igazság és Megbékélés Nemzeti Bizottsága egy 2015-ös jelentésben 3200 igazolt halálesetről számolt be a bentlakásos iskolákban. A halál oka sok esetben betegség, például tuberkolózisfertőzés volt az intézményekben gyakran rendkívül rossz egészségügyi-higiéniai körülmények közepette, az esetek mintegy felénél azonban nem rögzítették a halál okát.
Mint rámutattak, a kanadai hatóságok nem voltak hajlandók magasabb forrásokat biztosítani ezen oktatási intézmények számára, és nem voltak érvényben megfelelő előírások sem.
A bizottság szerint általában az volt a bevett gyakorlat, hogy haláluk esetén nem küldik haza a gyerekek holttestét. Delorme azt mondta, hogy egyes saskatchewani sírokat annak idején megjelöltek, de az intézmény katolikus fenntartói ezeket eltávolították.
„Kulturális népirtás volt”
Bocsánatkérés, kártérítés
Stephen Harper korábbi kanadai miniszterelnök egy 2008-as parlamenti beszédében bocsánatot kért a kormánynak a jogsértésekben betöltött szerepe miatt. Hasonlóan járt el a Kanadai Egyesült Egyház, illetve a presbiteriánus és az anglikán felekezet is.
Az Igazság és Megbékélés Nemzeti Bizottsága 94 ajánlást adott ki, ezek egyike volt egy pápai bocsánatkérés, a Kanadai Katolikus Püspöki Konferencia azonban 2018-ban úgy ítélte meg, hogy a Szentatya nem kérhet személyesen bocsánatot a történtekért.
Az előző katolikus egyházfő, XVI. Benedek pápa 2009-ben találkozott több áldozattal, és „személyes gyötrelmének” adott hangot a szenvedésükkel kapcsolatban.
Utódja, Ferenc pápa a sírok májusi felfedezését követően fájdalmát fejezte ki, és arra szólította fel a vallási és a politikai hatóságokat, hogy tárják fel „ezt a szomorú ügyet”, a bocsánatkérés azonban elmaradt.
Trudeau múlt héten elmondta, hogy személyesen beszélt Ferenc pápával, és arról próbálta meggyőzni, hogy „mennyire fontos lenne nem pusztán bocsánatot kérnie, hanem az, hogy kanadai földön kérjen bocsánatot a kanadai őslakosoktól”.
Don Bolen, Regina érseki egyházmegye vezetője közzétett egy levelet a weboldalán, amelyben megismételte két évvel ezelőtt küldött bocsánatkérését a kovesszissz törzsnek.
Az országban valaha megítélt legmagasabb összegű kártérítésről döntöttek a hatóságok 2005-ben, ötmilliárd kanadai dolláros keretet állítottak fel. Az érintett iskolák egykori diákjai az első ott töltött évük után tízezer dollárra voltak jogosultak, plusz háromezerre minden egyes további év után. A fizikai és szexuális bántalmazások elszenvedőinek ezen felül további kártérítéseket ítéltek meg.
Trudeau kijelentette, hogy a kormány segíteni fog a sírhelyek megőrzésében, valamint a jelöletlen sírok utáni kutatásban más iskoláknál, ugyanakkor kiemelte, hogy az őslakos közösségeknek kell dönteniük arról, hogyan kívánnak eljárni a továbbiakban.
