Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

„Nem is tudom, hogy éltem túl” – Közelkép Oroszország pusztító hadjáratáról az ukrajnai Donbász régióban


Orosz katonák a mozgósítottak alapkiképzésének befejezése utáni ünnepségen a Keleti Katonai Körzet egyik kiképzőközpontjában október 31-én
Orosz katonák a mozgósítottak alapkiképzésének befejezése utáni ünnepségen a Keleti Katonai Körzet egyik kiképzőközpontjában október 31-én

Egy Szibériában mozgósított orosz katona barátja nyilvánosságra hozta a férfi beszámolóját arról, hogy Oroszország valójában milyen drága árat fizet az offenzíváért a Donbászban, részletezve, hogy a rosszul kiképzett és felszerelt mozgósított katonák milyen hatalmas veszteségeket szenvednek, amikor megpróbálják megrohamozni a megerősített védelmi állásokat.

Február végén a szibériai Altaj régióban, a Volcsiha településen élő Ivánt felhívta telefonon legjobb barátja, egy Andrej nevű mozgósított katona, aki Ukrajnában teljesít szolgálatot. Bár Andrej behívása óta rendszeresen tartották a kapcsolatot, több mint egy hete nem beszéltek.

„Soha nem fogom elfelejteni azt a telefonhívást – mesélte Iván a Szabad Európának. – Ekkor hallottam először remegni a hangját: Ember, nem tudom, hogyan éltem túl. Én vagyok az egyetlen a csoportomból, aki még életben van. A felnőtt férfi közel tíz percig zokogott, miközben elmesélte, hogy ölték meg a szeme láttára a bajtársait, köztük olyanokat is, akik mindössze húszévesek voltak.”

Oroszország és Ukrajna több hónapja heves lövészárok-háborút folytat az ukrajnai Donbász régióban húzódó, több mint 120 kilométeres frontvonal mentén, amely olyan városokat foglal magába, amelyek neve világszerte ismertté vált: Bahmut, Avdijivka és Marinka.

A harcokat, amelyek során mozgósított orosz katonák és a látszólag magánvállalkozásként működő Wagner katonai cég zsoldosainak hullámait vetették be a megerősített ukrán erődítmények ellen, az első világháború nyugati frontján vívott brutális, felőrlő harcokhoz hasonlították. Még a Wagner alapítója, a Kremlhez kötődő Jevgenyij Prigozsin üzletember is húsdarálónak nevezte a bahmuti offenzívát.

„Látta őket meghalni, de nem tudott semmit tenni, hogy segítsen – mondta Iván barátjáról, Andrejről. – Valami csoda folytán túlélte azt a húsdarálót. Igaz, bejelentették, hogy kitüntetést kapott, de ő csak egy dologra gondolt – hogyan juthat ki onnan.”

Ukrán katonák S60-as légvédelmi ágyúval tüzelnek orosz állásokra Bahmut közelében 2023. március 20-án
Ukrán katonák S60-as légvédelmi ágyúval tüzelnek orosz állásokra Bahmut közelében 2023. március 20-án

Az orosz kormány szigorúan korlátozta a háborús övezetből származó tudósításokat és információáramlást. A mozgósított orosz katonák és otthoni barátaik és rokonaik beszámolói azonban elkezdtek kiszivárogni. Leírják, hogy a rosszul képzett és rosszul felszerelt katonák komoly veszteségeket szenvedtek az ukrán állások megrohamozása közben.

Mivel az orosz kormány a háborúról nyilatkozókat büntetőeljárás alá vonja, a Szabad Európa titkosította a riportban szereplők személyazonosságát.

„Meghaltak vagy otthagyták”

Egy, a szibériai Angarszk városában élő nő a Szabad Európának elmondta, hogy mozgósított férje, aki kórházból telefonált, ahol repeszsérülésekkel kezelték, az Ivánéhoz hasonló történetet mesélt egy támadásról, amelynek során szinte az egész egységét elpusztították.

„Arról számolt be, hogy március 1-jén kora reggel 25 fős csoportját a [Donyecki területen lévő, Oroszország által támogatott szakadárok] erői két páncélozott személyszállító járművel elvitték és egy nyílt mezőn kieresztették” – idézte fel az asszony.

„Ezután a szeparatisták egyszerűen elmentek. Ott álltak mindenféle támogatás nélkül, olyan páncélzatban, amelyen át lehetett volna dugni az ujjadat. Még csak körül sem tudtak nézni, mielőtt heves tűz alá kerültek (…) Több órán keresztül futottak a gránáttűz alatt.”

„Két másik sebesültről is tud – tette hozzá a nő. – A többiek vagy meghaltak, vagy otthagyták őket.”

Moszkva csak mintegy hatezer halottat ismert el azóta, hogy 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, de a valós szám sokkal magasabb. Nyugati elemzők közel kétszázezer halottra és sebesültre teszik Oroszország összes katonai áldozatát.

Ukrán katonák készülnek a frontvonalra a donbászi Bahmut városánál 2023. március 11-én
Ukrán katonák készülnek a frontvonalra a donbászi Bahmut városánál 2023. március 11-én

Iván elmondta, hogy egy ideig habozott, mielőtt úgy döntött volna, hogy nyilvánosságra hozza az Andrejjel folytatott beszélgetéseinek részleteit. Végül azonban úgy döntött, hogy „nincs értelme hallgatni és várni, hogy minden rendben lesz”.

Nem más mint hús

A 32 éves Andrejt 2022 őszén hívták be, nem sokkal azután, hogy Vlagyimir Putyin elnök katonai mozgósítást jelentett be az Ukrajna északkeleti részén átsöprő ukrán ellentámadás nyomán. Ez az offenzíva zavarba ejtette az orosz erőket, és mintegy 12.000 négyzetkilométernyi terület felszabadítását eredményezte.

Andrej több mint egy évtizeddel ezelőtt sorkatonaként szolgált az orosz hadseregben. A mozgósítás utáni első három hónapot a nyugat-szibériai Omszk városában található bázison töltötte – mondta Iván.

„Ez alatt az idő alatt mindössze egyetlen tárnyi töltényt lőtt ki – mesélte Iván. – Alakzatban álltak és meneteltek.”

Ezután az egységét az oroszok által megszállt ukrajnai Krím területére küldték „területvédelemre”. De alig egy hónappal később sietve a részben megszállt Zaporizzsjai területre dobták át őket, Dél-Ukrajnába.

„Ott egy hetet töltöttek a lövészárkokban, majd Vuhledár irányába szállították őket – mondta Iván, utalva az ukrajnai Donyecki terület egyik szénbányászvárosára. – Vuhledárban hatalmas zűrzavar volt – erődítmények és lövészárkok várták. Mindenki tudja, milyen húsdaráló volt Vuhledár környékén február végén. A 155. haditengerészeti gyalogosdandárt ott szó szerint lekaszálták. A barátom századát egy átszervezés során rendelték oda.”

Egy orosz katonai csapás által megrongált épület egy betört ablakon keresztül az ukrajnai Vuhledárban 2023. február 18-án
Egy orosz katonai csapás által megrongált épület egy betört ablakon keresztül az ukrajnai Vuhledárban 2023. február 18-án

Andrej egy hetet töltött a Vuhledár melletti lövészárkokban, ahol heves harcokat kellett kiállnia – mondta Iván.

„Nem volt igazi védelem – mondta. – A tüzérségi fedezet szórványos volt, és gyakran az sem volt világos, hogy melyik oldal tüzel rájuk. Gyakran a saját csapataikra lőttek.”

Ezután a csata után kapta Iván azt a telefonhívást, amely annyira megrázta.

„Abból, amit mondott, megértettem, hogy a parancsnokai csak húsnak tekintették az embereket – mondta Iván. – Azt mondták nekik, hogy szép munka, és hogy legyőztétek az ellenséget, de valójában csak arra használták őket, hogy fedezékül szolgáljanak a saját katonáiknak, és ha valaki kérdezett vagy panaszkodott, akkor gumibotot kapott az arcába, és visszaküldték a támadásba.”

„Az én dandárom nem létezik”

Azt a bizonyos telefonhívást követően Andrej egységét Donyeck városának szélére, az Avdijivka közelében zajló intenzívebb harcokba küldték.

„Március 3-án egy Avdijivka melletti megerősített út elleni támadásban vetették be őket – mondta Iván. – Ezután tíz napig nem is hallottam felőle.”

„Március 13-án telefonált, egyenesen a frontról – tette hozzá. – A hívás hét percig tartott. Soha életemben nem hallottam még ilyen borzalmat senki hangjában: A brigádom nem létezik – egyszerűen eltűnt.”

„A fiúkat pusztán a puskáikkal a kezükben küldték a támadásba – számolt be. – Nem volt fedezőtűz. Nem volt orvosi segítség. Sokan közülük meghaltak az ellátás hiánya miatt. A sebesült katonákat a terepen hagyták. Csak a könnyű sebesülteken segítettek. A parancsnokok féltek attól, hogy elveszítik a nehézfegyverzetet (…) A katonákat fegyverrel kényszerítették támadásra. A tisztek nyíltan kijelentették: Ti csak hús vagytok számunkra, semmi több. Elfelejthetitek a kitüntetéseket és a jutalmakat, amelyeket ígértek. Egyszerűen nem léteztek.”

Andrej arra panaszkodott, hogy gyakran a saját tüzérségük lőtte az orosz erőket.

„A frontvonalak nagyon közel vannak, 100-150 méterre – magyarázta Iván. – Csak feltételezni tudom, hogy vagy a »tüzérek« voltak egyszerű, mozgósított srácok, akik nem tudták, hogyan kell használni a fegyvereiket, vagy azok, akik a tüzet irányították voltak mozgósított srácok valódi harci tapasztalat nélkül. De valami határozottan nem stimmelt ott.”

A kép a nyugalom megzavarására alkalmas.
Egy ukrán katona az elesett orosz katonák holttestei mellett Donyeck térségében 2022. október 20-án
Egy ukrán katona az elesett orosz katonák holttestei mellett Donyeck térségében 2022. október 20-án
This image contains sensitive content which some people may find offensive or disturbing - Click to reveal
Egy ukrán katona az elesett orosz katonák holttestei mellett Donyeck térségében 2022. október 20-án

Március közepén Iván ismét hallott Andrejről. Azt mondta, hogy az Omszkból vele együtt utazott háromszáz emberből szerinte csak hárman maradtak életben. Iván idézte Andrej szavait, ahogy emlékezett rájuk: „Azért jöttem ide, hogy megvédjem a hazámat. De kiderült, hogy csak haldoklom egy idegen földön. A velem jött srácok is meghaltak ezen az idegen földön, isten tudja, miért.”

Iván szerint Andrej azt mondta neki, hogy teljes katasztrófa történt ott, és szándékában áll megtagadni a további harcot.

„Azt mondta, nem tudja, mi fog történni vele, miután megtagadja” – nyilatkozta Iván a Szabad Európának.

Otthon, az Altaj-vidéki Volcsiha településen Andrejt felesége, kiskorú gyermeke és édesanyja várja haza. Felesége elmondta a Szabad Európának, hogy rendszeresen ír a helyi katonai bizottságnak, hogy információt kérjen férje egységéről. Többször is azt mondták neki, hogy jelenleg az orosz hadsereg által ellenőrzött területeken „területvédelemmel” foglalkozik.

Szöveg: Robert Coalson, a Szabad Európa riportere a Szabad Európa Siberia.Realities tudósítása alapján.
XS
SM
MD
LG