Így nem találtuk meg Orbán svájci bankszámláját

Az oknyomozó cikkek mögött jellemzően sok munka van, ám az eredmény általában egy fontos és közérdekű tény feltárása, egy valaki által eltitkolni kívánt esemény leleplezése. Arról már kevesebbet beszélünk, hogy ugyanilyen sok munkával jár egy olyan sztori felgöngyölítése, amelynek a végén az derül ki, hogy nincs is mit leleplezni.

Tavaly tavasszal keresett meg egy férfi, hogy van nála egy dokumentum, amely érdekelhet. Mindenképp titkosított csatornán szeretett volna beszélni, többszöri egyeztetés után végül találkoztunk személyesen. Elmondta, hogy van egy jó barátja, Péter, aki korábban magyar munkásokat közvetített svájci építkezésekre. Ezen a munkáján keresztül került kapcsolatba egy bizonyos Felixszel, aki egy kinti, a munkások érdekeit védő szakszervezetnél dolgozott. Felix eleinte az interneten vette fel a kapcsolatot Péterrel, a magyar munkaközvetítővel, egy darabig cseteltek és e-maileztek, elsősorban szakmai témákról, de egy idő után valamennyire személyesekről is. Felix elmondta, hogy sok a kelet-európai ügyfele, és gyakran megfordul Magyarországon, de kiderült az is, hogy Felix eredetileg német, ám a berlini fal leomlása után jobbnak látta, ha Svájcban folytatja az életét.

Pár hónapnyi online ismeretség után Felix, a svájci szakszervezet munkatársa egyszer csak minden előzetes bejelentkezés nélkül felbukkant Péter Budapesttől nagyjából egyórányi autóútra lévő házánál. Rövid találkozó volt, Felix annyit mondott, hogy üzleti ügyben érkezett pár napra a magyar fővárosba. Miután hazament, elküldött egy dokumentumot Péternek – ez az a dokumentum, amelyet mi is megkaptunk egy adathordozón.

(Cikkünkben a nem közszereplők nevét megváltoztattuk.)

A rejtélyes dokumentum

Maga a dokumentum egy Svájcba szóló, rövid távú munkavállalási regisztráció, méghozzá Orbán Viktor nevére, a miniszterelnök születési dátumával. Annak nem találtuk nyomát, hogy a miniszterelnökön kívül más is született volna ilyen névvel Magyarországon 1963. május 31-én. A dokumentum szerint Orbán Viktor 2014. január 12-től egy hónapig dolgozott Svájcban vakolóként. A munkavállalási papír nemcsak a munkavégzés pontos helyét (egy észak-svájci kisváros) és idejét adja meg, de azt is, hogy az állítólagos Orbán Viktor munkáltatója egy bizonyos svájci cég volt. Ez a munkáltató egy létező, Svájcban bejegyzett cég, amelynek egy magyar állampolgár a tulajdonosa. Az amúgy kevés információt tartalmazó svájci cégiratokból az is kiderült, hogy az Orbánt állítólag foglalkoztató cég 2012-ben jött létre, és nagyjából egy évvel az állítólagos foglalkoztatás vége után, 2015 márciusában pénzügyi problémák miatt felszámolás alá került.

Lehetséges, hogy tényleg a magyar miniszterelnököt regisztrálták volna svájci munkavállalóként? De miért lenne szüksége Orbán Viktornak ilyen papírra? Felix gyakran járt Magyarországon, de valóban kapcsolatba kerülhetett Orbánnal? Ha igen, miért lenne rá szüksége Orbán Viktornak egyáltalán?

Gyanús volt, hogy épp egy magyar ember tulajdonában álló, de svájci cég volt feltüntetve alkalmazóként. Ez a vállalkozás ráadásul hamar felszámolás alá is került.

Emellett Orbán Viktor svájci útjairól régóta keringenek pletykák, sőt több furcsa útra fény is derült 2014 őszétől kezdődően. A birtokunkban lévő dokumentum viszont 2013. november 28-án készült, jóval azelőtt, hogy ezek az utak nyilvánosságot kaptak volna. Maga a bejegyzett „munkavégzés” is 2014 elején történt, Orbán első olyan, később ismertté vált svájci utazása előtt, amelyről nem adott ki tájékoztatást a kormány.

Hamisítvány?

Előfordulhat, hogy a nekünk átadott dokumentum egyszerű hamisítvány. Ám a dokumentum eredetiségét több, egymástól független módon is egyértelműen sikerült bizonyítanunk. Ehhez és a későbbi munkához elkezdtünk együtt dolgozni egy svájci oknyomozó újságíróval.

Kapcsolatba léptünk egy helyi munkajogásszal, aki azon a véleményen volt, hogy maga a dokumentum valószínűleg nem hamisítvány, a formátuma olyan, mint amilyen a valódi, és rajta van minden olyan egyéb adat, amelyet tartalmaznia kell egy ilyen regisztrációs igazolásnak.

Emellett forrásunk, aki a dokumentumot átadta nekünk, korábban levelezésbe kezdett a svájci hatóságokkal. Az illetékes munkaügyi hatóság megerősítette neki a munkavállalási engedély valódiságát, és arról egy másolatot is küldtek. Az engedély tehát bent volt a svájci hatóságok rendszerében. Amikor később újságíróként mi is felvettük a kapcsolatot a svájci munkaüggyel, egyetlen kérdésünkre sem válaszoltak érdemben, csupán néhány általános információt adtak, ami a mi esetünkben egyáltalán nem volt releváns. Megkértük őket, hogy legalább a birtokunkban lévő dokumentum valódiságát igazolják, de ezt a kérésünket is visszautasították.

Az viszont kiderül a hatóság honlapján lévő tájékoztatóból, hogy az ilyen jellegű regisztráció elvégezhető online, de szükség van hozzá a munkavállaló útlevelére.

Megvan Orbán titkos svájci bankszámlája?

Felix Svájcból azt is állította Péternek e-mailjei egyikében, hogy az Orbán nevére szóló munkavállalási engedélyre bankszámlát is nyitottak Svájcban. Ez már adhat értelmet annak, miért lett volna szükség munkavállalási regisztrációra. Ráadásul Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke 2017-ben azt állította, hogy olyan titkos dokumentumokat látott, amelyek azt bizonyítják: Orbán Viktornak van vagy volt egy titkos svájci bankszámlája. A volt miniszterelnök azt is mondta, hogy az egy európai és egy távol-keleti bankhoz köthető, ám semmiféle bizonyítékkal nem tudta alátámasztani állításait. Később Vona Gábor, a Jobbik akkori elnöke is beszélt arról, hogy valaki felajánlott neki egy dokumentumot, amely Orbán titkos svájci bankszámláinak létét bizonyítaná – de ő nem bízott meg a forrásban, ezért el sem ment a felajánlott találkozóra. A nálunk lévő dokumentum lenne a kulcs a titkos svájci bankszámlához? Ráadásul miközben próbáltuk felgöngyölíteni az ügy szálait, megjelent egy nagy cikksorozat egy kiszivárgott dokumentumcsomag alapján. Ez megerősítette azt a közkeletű vélekedést, hogy a svájci bankok egyáltalán nem válogatnak az ügyfelek között. A Credit Suisse-nél olyan politikusok, bűnözők, illetve diktatúrákat fenntartó, magas beosztású tisztviselők tartották a pénzüket, akik más európai országban aligha számíthattak volna ekkora diszkrécióra.

Az Orbán esetleges svájci bankszámlájáról szóló pletykákat mindenesetre a kormány többször is cáfolta, amikor parlamenti képviselők erről kérdezték a miniszterelnököt.

Több olyan vállalkozás vezetőjével beszéltünk, akik Magyarországról közvetítenek munkaerőt Svájcba. A tőlük és néhány svájci banktól kapott tájékoztatás alapján az derült ki, hogy akár még lehet is értelme egy ilyen, rövid távú munkabejelentő lapnak. Bankszámlát hagyományosan bárki nyithat Svájcban, de azoknak a külföldieknek, akiknek nincs se munkájuk, se lakcímük Svájcban, több korlátozással is szembe kell nézniük. Az ilyen számlákra vonatkozó szabályozás valamivel szigorúbb, több az adatcsere a két ország hatóságai között. Igazolni kell például a számlanyitás célját és az arra utalt pénz eredetét is. Aki azonban Svájcban dolgozik, az ott is kapja a fizetését, tehát ha a foglalkoztatás eléri az egy hónapos időtartamot, kell is számlát nyitni. A kilencven napot meg nem haladó foglalkoztatással rendelkező ügyfelekkel ugyan kevés bank foglalkozik, de nem törlik a bankszámlát akkor sem, ha véget ér a svájci munkavégzés. Sok időszaki munkavállaló él ugyanis ezzel a lehetőséggel (például az építőiparban, a turizmusban vagy a mezőgazdaságban), akiknek így nem kell minden szezonban új bankszámlát nyitniuk.

Számlanyitáshoz azonban személyesen meg kell jelenni a bankban, ezt nem lehet másra bízni. Ma már van lehetőség online is számlát nyitni, de ehhez is fel kell tölteni az útlevelet/személyit az azonosítás miatt. Tehát bármilyen módon is járult hozzá a svájci szakszervezetis Felix a bankszámla létrejöttéhez, ahhoz mindenképp szükség lett volna a számlatulajdonos, azaz Orbán személyes közreműködésére.

Feljelentés pénzmosás gyanújával

Forrásunk eljuttatta a dokumentumokat Hadházy Ákos független parlamenti képviselőnek, aki annak alapján felejelentést is tett a svájci ügyészségen, pénzmosás gyanújával. Hadházy a Szabad Európának azt mondta, szerinte a kezdetektől fogva gyanús volt az egész ügy – mert egyebek mellett senki nem tudta megmondani, mire jó. Viszont máshogy nem lehetett a végére járni, csak úgy, hogy ő maga felült a vonatra, és odament a zürichi ügyészségre feljelentést tenni.

Az ügyészség a feljelentésre adott válaszában, 2020 október végén azt írta, hogy a feljelentésben „bemutatott körülmények valóban furcsák, ha nem gyanúsak”. Szerintük valószínű, hogy a munkavállalási regisztráció valóban a magyar miniszterelnök nevére szól, és az sem kizárt, hogy Orbán nyitott Svájcban bankszámlát, hiszen 2014-ben valóban többször járt az országban. De emlékeztetnek arra is, hogy egy svájci bankszámla nyitásához elegendő egy útlevél, és ha nyitott is volna Orbán bankszámlát az országban, abban semmi illegális nem lenne. Ráadásul a pénzmosást csak akkor lehet elkövetni, ha valamilyen bűncselekményből származó vagyont próbál valaki elrejteni – ilyen bűncselekmény gyanúja azonban egyáltalán nem merült fel Orbánnál. Azt is megemlítik, hogy Orbán Viktor lánya ebben az időszakban kezdett Svájcban tanulni, ezért nem zárható ki, hogy a miniszterelnök neki nyitott számlát. Magyarán a svájci ügyészség nem talált semmiféle bűncselekményre utaló nyomot, ezért nem is indítottak nyomozást, és lezárták az ügyet.

Hadházy Ákos szerint azonban okirathamisítás mindenképp történt, ezért ha a svájci rendőrség rendesen működne, utána kellett volna néznie az állítólagos bankszámlának. „Meglepő tanulság, hogy a svájci rendőrség mennyire hasonlóan dolgozik, mint a magyar. Igaz, ők nem Orbánt, hanem a saját bankrendszerük presztízsét védték” – tette hozzá a parlamenti képviselő.

A magyar tulajdonú svájci cég

Ahogy azt feljebb írtuk, a dokumentumon rajta volt, hogy a regisztrációt egy bizonyos svájci cég kérte, amelynek tulajdonosa Károly, egy magyar állampolgár. Szokatlan módon Károlynak nincs semmiféle online jelenléte, semmilyen közösségi oldalon nincs fent, vezetékneve pedig túl gyakori ahhoz, hogy a rokonait megtalálhattuk volna. Nevére csak a svájci, a német és a magyar cégregiszterben bukkantunk rá. Németországban egy cég volt a nevén 2011 és 2019 között, ám az – szintén pénzügyi problémák miatt – felszámolás alá került. A magyar cégadatbázis négy vállalat tulajdonosaként jelölte meg Károlyt, ezek mind építőipari vállalkozások, amelyek többnyire veszteséggel működtek a kétezres években. 2009-től kezdve aztán szép sorban mindegyik csődbe ment és felszámolás alá került. Próbáltuk elérni a tulajdonost a cégregisztrációkor megadott e-mail-címeken és telefonszámon, de az elérhetőségek már nem működnek.

Annak nyomát tehát nem találtuk, hogy az építési vállalkozó Károlynak bármi köze lenne a politikához, a Fideszhez vagy akár Orbán Viktorhoz. De ezen a ponton úgy tűnt, épp a munkavállalási regisztráció ideje környékén hagyhatta el az országot, és a sok becsődölt vállalkozása nyomán komoly tartozásokat hagyhatott maga mögött Magyarországon.

Felix

Forrásunk aztán egy idő után elveszítette a kapcsolatot Felixszel. Természetesen mi is megpróbáltunk a nyomára bukkanni. Egy időben elég aktív volt a közösségi médiában, folyamatosan posztolta a munkalehetőségeket és annak a svájci szakszervezetnek a szolgáltatásait, amelynek munkatársa volt. Felix valóban sok kelet-európai munkásnak segített, ha problémájuk akadt a munkáltatójukkal, egyszer még egy nagy építkezést is sikerült leállíttatnia és a munkásoknak jobb feltételeket kiharcolnia. Egy ideje azonban eltűnt, a Facebookra se posztolt, és mint kiderült, egy munkahelyi vita miatt a szakszervezettől is elbocsájtották.

Beszéltünk Felix több korábbi kollégájával. Ők különleges egyéniségként írták le őt, aki kelet-európai munkásokon akart segíteni. Egybehangzó jellemzésük szerint makacs volt, és szeretett a hős szerepében tetszelegni. Többször is próbáltuk elérni Felixet telefonon és e-mailen, de semmilyen megkeresésünkre nem válaszolt. Egyik korábbi kollégája sem tudta, hogy Felix Svájcban van-e még, vagy hogy egyáltalán életben van-e.

Károly nyomában

Károly magyarországi cégei mind ugyanarra a címre voltak bejelentve, Budapest egyik külső részén lévő kertvárosban álló családi házába. A ház tulajdoni lapja szerint még mindig a családja birtokában van, ezért elmentünk a címre, hátha otthon találunk valakit, aki segíthet kapcsolatba lépni Károllyal.

Amikor odaértünk, már kezdett sötétedni, a redőnyök le voltak engedve, de a réseken némi fény szűrődött ki, és egy autó is állt az udvaron. A csengetésre senki nem reagált, ahogy a kiabálásunkra sem. Pár percig még tanakodtunk, hogy mitévők legyünk, és már épp indultunk volna vissza, beismerve, hogy feleslegesen keltünk útra, amikor egy autó állt meg a ház előtt. Egy idősebb, munkásnak kinéző férfi szállt ki belőle. Egyből odamentünk hozzá, és elmondtuk, hogy az építési vállalkozó Károlyt keressük. „Sok szerencsét hozzá! – felelte. – Évek óta senki nem tudja, hol van. A NAV is régóta keresi, ők sem találják. Annyit tudok, hogy kiköltözött külföldre, de egy ponton ellopták minden szerszámát, és aztán a kinti vállalkozása is csődbe ment.” Mást nem nagyon akart mondani, mi azért odaadtuk neki a névjegyünket, hogy ha mégis kiderülne valami Károly hollétével kapcsolatban, el tudjon érni minket.

Ezzel párhuzamosan eljött az ideje annak is, hogy elmenjünk abba az észak-svájci városkába, ahol az állítólagos munkavégzés történt – és ami a foglalkoztató cég székhelye is volt egyben. Ez egy tipikus, idilli svájci kisváros. Néhány utcából áll csupán, a régi házak mind frissen fel vannak újítva, az emberek köszönnek egymásnak az utcán. A ház, ahol a cég székhelye volt, a város közepén áll. Az épp havat lapátoló szomszéd nem tudott semmit az építőipari cégről, de amikor a szembeszomszédnak említettük, hogy egy magyar vállalkozásról van szó, valami beugrott neki.

„Emlékszem, néhány évvel ezelőtt néhány magyarnak adták ki a házat. Körülbelül hatan lehettek, barátságosak voltak, de nekem nem sok közöm volt hozzájuk, pedig magam is az építőiparban dolgozom. Egy szót sem beszéltek németül. Kicsit titokzatosak, de csendesek és barátságosak voltak. Hetente egyszer egy fickó hajtott arra egy nagyobb Mercedesszel. Akkor hangos vita hallatszott tőlük, de nem értettem, miről beszéltek.” Azt is mondta, hogy szerinte a magyarok alagútépítéssel foglalkoznak. Valóban volt egy nagy alagútépítés akkor a közelben. Becsöngettünk a házba, és az egyik most ott lakó nő is megerősítette, hogy korábban valóban béreltek ott lakást magyar munkások, de ő maga csak nemrégiben költözött oda, így többet nem is tudott mondani. Próbáltunk aztán kapcsolatba lépni a főbérlővel is, de vele végül nem sikerült beszélnünk.

Ám ezek után sem jutottunk előbbre, és csak még több kérdésünk lett azzal kapcsolatban, kicsoda egyáltalán Károly, hova tűnt, és mit csinálhat, miután minden vállalkozása csődbe ment.

Lyukas a svájci rendszer

Később, némi további svájci kutakodás után kiderült: az ilyen, legfeljebb kilencven napig tartó munkaviszonyt elég online bejelentenie a munkaadónak. A leendő munkavállaló útlevelére sincs szükség valójában: regisztrációkor csak az abban szereplő adatokat kell megadni a munkaügyi hatóságnak. A megadott személyes adatok valódiságáért a munkaadó felel elvileg, és mivel nagy számban érkeznek ideiglenes munkások Svájcba, a helyi hatóságok csak nagyon indokolt estben ellenőrzik a megadott adatok valódiságát vagy akár magát a munkavégzést a helyszínen.

Előkerül Károly

Nem sokkal a Károly házánál tett, akkor sikertelennek tűnő látogatásunk után azonban jött tőle egy e-mail, amiben látogatásunk célja felől érdeklődött. Először telefonon beszéltünk, és elmondta, hogy még mindig Svájcban él, Felixet, a svájci szakszervezet munkatársát viszont egyáltalán nem ismeri. Károly azt mondta, mindig saját maga regisztrálta a munkásait, de ilyen rövid távú engedélyt soha nem használt. Amikor arról érdeklődtünk, volt-e konfliktusa valakivel, annyit válaszolt, hogy az építkezéseken sok a konfliktus, de arról nem tud, hogy lenne ellensége. Végül abban maradtunk, hogy találkozik személyesen svájci kollégánkkal.

Az építési vállalkozó Károly középkorú, ápolt és sportos férfi, aki már alkalmazottként dolgozik. Elmesélte, hogy magyarországi vállalkozásait saját maga építette fel a semmiből, de aztán azokat a 2008-as válság elsodorta. Svájcba költözött, ahol egy idő után elhatározta, hogy saját vállalkozásba kezd. Azt mondta, sosem dolgozott abból a kisvárosból, ahová be volt jelentve a cég – és ahol mi is találkoztunk azokkal a szomszédokkal, akik emlékeztek a magyar munkásokra. „Én a munkásaimat mindig kifizettem, másképp nem is megy. Ha nem fizetsz, annak híre megy, és nem kapsz munkaerőt.” Helyi ügyfeleivel azonban egyre több lett a probléma, sokan nem fizették ki neki az elvégzett munkát, így a svájci cég is csődbe ment, ő pedig tartozásokat halmozott fel, amiket még most is törleszt.

Ennek ellenére soha nem volt komolyabb problémája a munkásaival, kivéve egy alkalommal. A problémás munkást rendre egy német akcentussal beszélő férfi képviselte, aki annak a bizonyos szakszervezetnek dolgozott. Károly elmondta, hogy a munkás be is perelte őt a szakszervezeti férfi segítségével. Ennek részleteibe nem akart belemenni, de azt mondta, komoly kártérítést szerettek volna vele kifizettetni. Végül aztán a követelt összeg töredékét kellett csak kifizetnie, de az ügy így is kellemetlenül érintette. Amikor megmutattuk neki a dokumentumot, felismerte Felix nevét. Orbán Viktor nevének láttán viszont undorodva tolta el magától a papírt. „Nekem ehhez semmi közöm, biztos átverés... Vagy talán vicc... De az is lehet, hogy így akartak több pénzhez jutni” – utalva Felix és a svájci szakszervezet bírósági keresetére. Az is lehet, hogy Felix csak a svájci munkavállalási rendszer hiányosságaira akart rámutatni. A valódi okot valószínűleg már sosem tudjuk meg.

Minden fát megráztunk, minden kő alá bekukkantottunk

Ezzel – lehetőségeinkhez képest – minden szálat elvarrtunk, minden felmerült információt körbejártunk, az összes elérhető. érintett személlyel beszéltünk. Nyomozásunk végét nem zárta nagy leleplezés, de azt sem tudtuk bizonyítani, hogy egyáltalán történt bűncselekmény.

Az újságírói munka szerves része, hogy nem sikerül egy – akár biztosnak tűnő – információt több forrásból megerősíteni. Az is előfordul, hogy hosszas munka után arra jutunk, hogy valójában nem történt semmi említésre méltó – mint jelen esetben is. Azért döntöttünk a cikk közlése mellett, hogy bepillantást nyújtsunk az oknyomozó munkába. Talán az sem tanulságok nélküli, hogy a máshol esetleg teljesen abszurdnak hangzó történetnek érdemes volt jobban utánajárni. Erre az is okot adott, hogy a miniszterelnök útjai sokszor nem átláthatók, és a kormányzati tájékoztatás is egyre kevésbé teljes körű.

A cikk elkészítésében közreműködött Carl Schreck.