Elbocsátották az orosz Távol-Keleten fekvő, Szahalin szigeti Uglegorszk önkormányzati lapjának főszerkesztőjét, a lap kiadását leállították, oldala pedig eltűnt a netről. Az újságírók szerint bosszút álltak rajtuk, mert kritikus hangnemben írtak a térségben és az önkormányzatnál befolyásos szénbányászati vállalatról.
A beszédes nevű Uglegorszkban (a megnevezés a szén és a hegy orosz szavakat ötvözi) gyorsan haladtak az események. A tízezer lakosú kikötőváros önkormányzati lapjának szerkesztőségében július 14-én reggel tízkor megjelent a Keleti Bányavállalat (VGK) két igazgatóhelyettese. Alekszandr Boszoj és Andrej Motovilov a főszerkesztőt, Zinaida Makarovát kereste, hogy a cégről szóló írások „hangvételéről” beszéljenek.
A feszült hangulatú beszélgetésről készült hangfelvétel még aznap felbukkant a lap Telegram-csatornáján. Ezen az hallható, hogy Makarova felszólítja a két férfit, találjanak hibát a lap tudósításaiban, és hitet tesz amellett, hogy „az igazságot” fogja mondani a helyi lakosoknak. Hozzátette még: a VGK inkább „foglalkozzon a szénbányászattal”, és ne ártsa bele magát a régió életének más szféráiba.
Mindeközben a szerkesztőség éppen az Uglegorszkije Novosztyi nevű hetilap következő számán dolgozott. A címlapra egy olyan sztorit szántak, amely az ott kirobbant ökológiai válságról szólt – egy külszíni szénbányában felhalmozott törmelék beomlott, és eltorlaszolta a Zsoltaja folyót.
Lapátra tették a főszerkesztőt, majd megjelentek az „új gazdák"
Délután négykor Makarovát berendelték a polgármesterhez, és hivatalosan közölték, hogy elbocsátották.
„Szó szerint 5-7 perccel azután, hogy elment az önkormányzatról, körülbelül tíz férfi jelent meg a szerkesztőségben. Három egyből bement a könyvelőhöz, és elkezdtek fájlokat lementeni a gépekről. A többiek a folyosón maradtak, és úgy viselkedtek, mintha övék lenne a hely” – mesélte Alina Goloszkok újságíró, a környezeti katasztrófáról szóló cikk szerzője.
Azt is hozzátette, hogy a férfiak megjegyezték: „Makarova már nem a főnökötök."
„Teljesen le voltunk döbbenve, mert az újság friss kiadásán dolgoztunk. És akkor hirtelen jött ez a hatalomátvétel” – emlékezett vissza a riporter.
Amikor Makarova visszatért az irodába, kikapcsolták az áramot.
„Az iroda egy ötemeletes lakóházban található. Az áramot csak a mi emeletünkön kapcsolták ki, a villanyszerelők szerint átvágtak egy kábelt."
Ennek ellenére amikor Szergej Doroscsuk polgármester megjelent a szerkesztőségben, az áramszolgáltatás hirtelen helyreállt.
„Azt követelte, hogy mindenki távozzon – mesélte Makarova. – Mi elmondtuk, hogy össze kellett raknunk az újságot, de ő erősködött, hogy menjünk el. És akkor megint eltűnt az áram."
A szerelők csak két nappal később jelentek meg, de még az incidens után öt nappal sem volt áram az irodában. Közben eltűnt az internetről a lap weboldala, a http://uglegorsk.news/, és nem adták ki a nyomtatott változatot sem.
Riporter: a meddőhányóról szóló tudósítás volt az ok
Az önkormányzati oldalon viszont Doroscsuk hivatala július 15-én megjelentetett egy kommünikét, amely szerint Makarovát a lapnál felfedezett „pénzügyi visszaélések” miatt menesztették.
„Abból a célból, hogy az irodát és az ingatlant az újonnan kinevezett igazgató számára biztosítsuk, a helyiséget őrizet alá vettük” – állt még a közleményben.
„Amikor megjelent nálunk, hogy hazaküldjön bennünket – mondta Goloszkok –, megkérdeztük, miért bocsátották el Makarovát. De nem kaptunk értelmes választ. Akkor megkérdeztük, miért kapcsolták ki az áramot, ha csak a vezetőséget váltották le. De nem kellett találgatni. A meddőhányóról szóló, kiadásra váró cikkem volt az ok. Ahogy emlékszem, még soha nem történt ilyen katasztrófa Uglegorszkban."
A VGK-t 2013-ban alapították, mindössze 10 ezer rubeles (41.000 forintos) alaptőkével. A cég 99 százalékban a Cipruson bejegyzett Altraso Venchurz Ltd. tulajdona. Bár az Altraso tulajdonosi struktúrája nem átlátható, feltételezések szerint Oleg Miszevra üzletember irányítása alatt áll, akit a Keleti Bányavállalat, azaz a VGK „alapítójaként és társtulajdonosaként” neveznek meg, bár ebben a cégben csak 0,55 százalékos a részesedése.
A bányacégé a helyi hatalom
A VGK két legfontosabb objektuma a Szolncevszkij szénbánya és a Szahalinon fekvő Sahtyorszk nevű kikötő – mindkettő az Uglegorszki körzetben található.
A VGK Oroszország 26. legnagyobb bányavállalata, és tevékenysége a Szahalinon megtermelt szén 70 százalékát adja. Szinte a teljes kitermelt szenet Sahtyorszkon keresztül exportálják. 2019-ben 46 milliárd rubel (azaz 190 milliárd forint) nyereséget jelentett, és 192 millió rubel (azaz 792 millió fortint) adót fizetett be. A vállalat adóterheit jelentősen mérsékli, hogy az Uglegorszki szabadkereskedelmi övezetben található.
A cég közvetlenül ezer embert alkalmaz, és ezzel a régió fő munkaadója. Egy sor – formálisan független – építőipari, szállítási, élelmiszergyártó és más vállalat is kötődik hozzá.
A helyiek számára Miszevra a régió „nem hivatalos kormányzója”. Az üzletembert 2019-ben egy nemzetközi ágazati szervezet „az év orosz szénexportőrének” nevezte.
„Szerintem amikor a VGK menedzsmentje megtudta, hogy milyen cikk megjelentetésére készülünk, megparancsolta Doroscsuknak, hogy állítsa le a nyomtatott és a tévés változatot is. És aztán kirúgtak" – mondta Makarova.
A VGK nem válaszolt a Szabad Európa többszöri megkeresésére, és nem adott ki hivatalos közleményt az újsággal kapcsolatban.
A polgármester úgy táncol, ahol a bányabáró fütyül
Makarova nyolc éven át irányította a lapot, és elmondta, hogy végig azt érezte, hogy láthatatlanul figyelemmel kísérik.
„Doroscsuk polgármester megmondta a szemembe, hogy neki nincs baja velem, de azt kell tennie, amit Miszevra mond neki – mesélte. – Ezt már sokszor hallottam. Doroscsuk vagy azért akarta bezárni a lapot, mert »senki sem olvassa«, vagy azt mondta: le kell állítani a nyomdát, mert pénzt kellett megtakarítani, vagy, hogy nincs szükség a tévéadóra… Még azt is mondta: jobb lenne a YouTube-jelenlétet fejleszteni” – emlékezik vissza az eltávolított főszerkesztő.
Uglegorszk lakosai már évek óta panaszkodnak arra, hogy a VGK szennyezi a helyi vízkészleteket. Emellett a bányából a kikötőbe tartó teherkocsik a városon haladnak át, és a környéket állandóan sötét szénporfelhő lepi el. A helyiek már több videót készítettek a helyzetről, és azokat beküldték Vlagyimir Putyin orosz elnök éves monstre betelefonálós tévébeszélgetésére, de ezek annak ellenére nem kerültek adásba, hogy a helyi lap tudósított róluk.
Július 9-én az Uglegorszkije Novosztyi publikálta Szergej Bondarjov helyi lakos levelét, amely szerint a szénbánya meddőhányója „kritikus állapotban volt”. A következő nap két masszív omlás is bekövetkezett, aminek nyomán több tonna szikla és más törmelék zúdult a Zsoltaja folyóba.
„Házak vannak a környéken, családok élnek ott – mondta Bondarjov a Szabad Európának. – Azonnal elkezdtem hívogatni a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumát, az erdészeti hatóságot, az Uglegorszkije Novosztyit, mert tudósítaniuk kellett arról, hogy mi történt. A helyzet nem maradhatott rendezetlenül, az embereknek tudniuk kellett róla, és fel kellett lépniük. Jelentettem a veszélyt mindenkinek, aki az eszembe jutott. Mindenki tudott róla, de senki sem tett semmit.”
Szahalin sziget kormányzójának hivatala július 18-án sajtóközleményt adott ki, amely szerint „a helyi önkormányzat felel az Uglegorszki régióban történt omlás következményeinek felszámolásáért".
A kommüniké idézte a Szolncevszkij bánya igazgatóhelyettesét, Alekszej Sarabarint, aki szerint a vállalat mentesítő csatornát épít a folyóhoz az omlás helyszínén, és az már „70 százalékban elkészült”. Az illetékes azt ígérte, hogy július 21-én elkezdik ezen átengedni az omlás miatt a törmelék mögött felduzzadt vizet.
Az újságírók a Telegramon folytatják
Makarova és szerkesztőségi csapata közben arról beszélt, hogy elbocsátása után hatalmas támogatást kapott a lakosoktól. Az Orosz Újságíró Szövetség felkérte a Szövetségi Nyomozóhatóságot, hogy vizsgálja meg, legálisan lépett-e fel a polgármester, miközben 1200 ember petíciót írt alá, amelyben a városvezető lemondását követelik.
„Ami az Uglegorszkije Novosztyi lappal történt, az a bennünket sújtó általános szerencsétlenség része” – mondta Irina Kugyina, a Szahalini Állami Egyetem korábbi újságírás-oktatója.
„Nem tudom elkerülni a »politika« szó használatát – mondta. – Egy olyan törekvésről van szó, amely egyfajta hamis buborékot akar létrehozni pozitív hírekből. Ez a hozzáállás: van a régió »gazdája«, és vannak a »kisemberek«. A cikkben nem volt semmi a tényeken kívül. Beleomlott a törmelék a folyóba? Igen. Fényképek vannak róla. Aggódnak az emberek? Igen. Az újságírók elvégezték a munkájukat – leírták, hogy mi történt."
Közben az Uglegorszkije Novosztyi újságírói továbbra is tudósítanak a helyi eseményekről a lap Telegram-csatornáján.
„Nyolc év alatt egyszer sem hallottam panaszt a szerkesztői munkámról. Az emberek hallani akarják az igazságot. Nem a polgármester igazságát, hanem a polgármesterről és az arról szóló igazságot, hogy mi történik ebben a régióban” – mondta Makarova.
