Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Oroszország és Törökország között dőlhet el az azeri-örmény konfliktus


Kiégett autó Hegyi-Karabahban.

​​​​​​​Több napja tartanak a harcok az azeri és az örmény erők között Hegyi-Karabahban. Zsigmond Benedek armenológus, Kaukázus-szakértő beszélt arról a Szabad Európának, hogy milyen geopolitikai tényezők alakítják az azeri-örmény konfliktust.

Hegyi-Karabah és a környező régiók hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartoznak, azonban 1991 óta az örmény etnikumú erők fennhatósága alatt állnak (2017-től Arcahi Köztársaság néven). A harcoknak már több mint száz áldozata van, és több harci jármű és hadi eszköz is megsemmisült mindkét oldalon.

Zsigmond Benedek szerint nem valószínű, hogy a karabahi konfliktus a török hadsereg közvetlen részvételével egy orosz-török háborús konfliktussá fajul, azonban a korábbi összetűzésekhez képest figyelemre méltónak tartja, hogy a 2016-os karabahi háborúhoz képest milyen nagy számban vetettek be modern hadi technikai eszközöket, és mennyi tank, drón és harci helikopter semmisült meg rögtön az első két napon.

A szakértő szerint a teljes Dél-Kaukázus Oroszország érdekszférájához tartozik. Ezért úgy gondolja, hogy az utóbbi évek több szintű orosz-török együttműködése valószínűtlenné teszi, hogy Törökország nyíltan beszállna a harcokba az azeriek mellett. Azonban fegyverekkel és zsoldosokkal számos forrás szerint támogatják Azerbajdzsánt a törökök, akiket a testvéreiknek tartanak. Mint mondja, az oroszoknak megfelel a jelenlegi állapot a tőle függésben lévő kaukázusi országokkal.

Orosz érdekszféra

Zsigmond Benedek úgy látja, hogy három fő rétege van a kaukázusi helyzetnek.

„A Kaukázusban három nemzetközileg elismert államot találunk: ez Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán. Ezenkívül létrejött három szakadár köztársaság: Hegyi-Karabah (= Arcah), Abházia és Dél-Oszétia, amelyeket a nemzetközi közösség nem ismer el. Továbbá három helyi középhatalom területe is kiterjed a régióra: Törökország, Irán és Oroszország, amelyek közül az utóbbi egyben globális nagyhatalom is” – mondta a szakértő.

Az armenológus szerint az oroszok informális befolyása nagyon nagy a Kaukázus országaiban, még akkor is, ha jelenleg nem céljuk, hogy ismét Oroszországhoz csatolják azokat a volt szovjet tagköztársaságokat, amelyek területét még a cári időkben foglalták el.

Igaz, tette hozz, hogy az Európai Unió a Keleti Partnerség programon keresztül próbált közeledni a kaukázusi régió országaihoz, azonban nincs sok realitása annak, hogy akár az EU, akár a NATO a közel jövőben közelebb kerülhetne a Kaukázushoz, ugyanis Oroszország fenyegetésnek érezné, ha hirtelen NATO-tagállamok jelennének meg a határainál.

Szovjet múlt, majd autoriter vezetők

Bár Azerbajdzsánnak nyelvi és kulturális okokból Törökország a fő szövetségese, és a jelen konfliktusnál is Erdoğan török elnök rögtön jelezte, hogy kiállnak az azeri „testvéreik” mellett, Zsigmond Benedek szerint jól jelzi az ország közelségét az oroszokhoz, hogy az országot jelenleg irányító Ilham Alijev annak a Hejdar Alijev egykori azeri elnöknek a fia, aki már a szovjet időkben az Azerbajdzsáni SzSzK kommunista pártját és KGB-jét vezette, sőt a teljes Szovjetunió egyik legbefolyásosabb vezetője volt a szovjet Minisztertanács alelnökeként és a Politikai Bizottság tagjaként.

Az armenológus szerint fontos különbség, hogy míg Azerbajdzsán egy klasszikus poszt-szovjet diktatúra, ahol dinasztikusan öröklődött a hatalom az Alijevek között, addig Örményországban volt egy demokratizálódási folyamat a rendszerváltás után.

Azonban 1998-ban Robert Kocsárján, az önállóvá vált Hegyi-Karabah első elnöke a karabahi győzelem miatti népszerűségét kihasználva magához ragadta a hatalmat, és 2008-ig irányította az országot.

Az oroszok fegyverezték fel az azerieket is

Külföldi megfigyelők szerint a Kocsárján-rezsimben rendre elcsalták a választásokat. Robert Kocsárján 2008-ban jogilag nem indulhatott harmadszorra is az elnöki székért, ezért Szerzs Szárgszjánt támogatta, de Zsigmond Benedek szerint ez inkább az orosz rendszerhez hasonlított, ahol az országot ténylegesen irányító Vlagyimir Putyin időnként másnak engedi át az elnöki posztot, hogy papíron ne sértse meg az alkotmányt.

Azonban Szárgszjánnak nem tetszett a másodhegedűs szerep, és a saját rezsimjét kezdte el kiépíteni, egészen 2018-ig, amikor az örmény „bársonyos forradalom” miatt távozni kényszerült az ország éléről. Szerzs Szárgszján próbált lavírozni az oroszok és a nyugat között, és óvatos közeledést kezdett az EU-felé, azonban ez csak 2013-ig tartott.

2013-ban Oroszország milliárd dolláros értékben adott el fegyvereket Azerbajdzsánnak, Zsigmond Benedek szerint ez egyértelmű üzenet volt az örmények felé, hogy ha tovább kacsingatnak a nyugat felé, akkor az oroszok nem fogják tovább visszatartani az azerieket, akik a Hegyi-Karabah és a környező régiók örmény elfoglalása óta csak a lehetőségre vártak, hogy visszafoglalják a területeket.

Örményország jelenlegi, demokratikus vezetése is tanult az esetből, és hatalomra jutásakor azonnal közölte, hogy nem kíván Oroszországtól eltávolodni.

Nem csak Hegyi-Karabahról van szó

A szakértő megjegyzi, hogy Azerbajdzsán területi követelései nem merülnek ki azokban a területekben, amik bár jogilag az országhoz tartoznak, de örmény fennhatóság alatt állnak (tehát Hegyi-Karabah és a környező megyék), hanem az Örmény Köztársaság egészét „Nyugat-Azerbajdzsánnak” tekintik.

„Az elmúlt évezred török inváziói, az 1915-ös törökországi örmény népirtás, a mai hivatalos határok megállapítását (1921) közvetlenül megelőző területi követelések és harcok, valamint az utóbbi évtizedek pogromai és török katonai expedíciói azt mutatják, hogy az utóbbi években eszkalálódó karabahi konfliktusban az örmény nép fennmaradása forog kockán” – mondta Zsigmond Benedek.

Azerbajdzsán szerint viszont Örményország az agresszor, az azeri külügy közleménye szerint ők maradéktalanul betartanak minden egyezményt, és pusztán az országukat szeretnék megvédeni.

A 2016-os négynapos háború után a 2020. júliusi összecsapások voltak a legjelentősebb hadi cselekmények a két ország között az elmúlt időben, és Zsigmond Benedek szerint a mostani harcok a júliusi háború közvetlen folytatásai.

Török hatalmi tervek

A kaukazológus úgy véli, hogy a jelenlegi műveleteket megelőzően lehetett egyeztetés bizonyos kérdésekben Törökország és Oroszország között. Törökország – ha tehetné – valószínűleg nyíltan is részt venne egy örményellenes akcióban, de nem kockáztatna meg egy közvetlen összetűzést Oroszországgal. Ugyanis Oroszország katonai bázist tart fent Örményországban, és részt vesz az ország határvédelmében. Ráadásul az oroszoknak és a törököknek a kereskedelmi partnerség mellett számos ponton egyeznek az érdekei, hasonló a politikai berendezkedésük és a kapcsolatuk a nyugattal.

Zsigmond Benedek szerint, bár az Erdoğan-korszakot ismét a regionális hatalmi törekvések jellemzik, azt Ankara is tudja, hogy a Kaukázus jelenleg Oroszország befolyása alá tartozik, így ha ott bármit szeretnének, akkor előbb Moszkvával kell egyeztetniük. Ebből a szempontból ez a régió eléggé más, mint Szíria, ahol szintén összeér az orosz–török érdekszféra.

Ennek ellenére a törökök támogatják az azerieket, augusztusban egy közös hadgyakorlaton vettek részt, a hadgyakorlat után pedig egyes jelentések szerint ott hagyták a magukkal hozott hadtechnikát, egyebek közt F–16-os vadászgépeket. Az örmény hadsereg egyébként egy kedd késő délutáni közleményében azt állította, hogy a török légierő egy F–16-osa lőtt le egy örmény SZU–25-öst, ám Törökország tagadja a hírt.

Örményország veszélybe kerülhetne az oroszok nélkül

Zsigmond Benedek szerint, ha az oroszok nem lennének jelen, Azerbajdzsán és Törökország már régen bekebelezte volna Örményországot. A szakértő úgy véli, hogy ha Azerbajdzsán visszafoglalná a Karabah-régiót, akkor a következő, időben távolabbi célpont az a déli része lenne Örményországnak, ami nyelvként nyúlik be az azeri anyaország és az Örményország és Irán közé beékelt azeri Nahicseván-exklávé közé.

A szakértő szerint pont ezért, bár nem felhőtlen a két ország közös történelme, az örmények tudják, hogy az oroszok nélkül több mint valószínű, hogy megszűnne a két ellenséges hatalom közé beékelődött Örményország.

Zsigmond Benedek szerint az utóbbi időkben kialakult egy olyan nyugatbarát elit az örmény társadalomban, amely egyértelműen elnyomó államnak látja Oroszországot. Ám többnyire belátják, hogy jelenleg nincs sok alternatíva, a társadalom csak egy vékony rétege gondolja úgy, hogy teljesen el kell szakadni az oroszoktól.

Oroszországnak megfelel az eddigi állapot

Oroszországnak az a helyzet tökéletesen megfelel, ami az elmúlt három évtizedet jellemezte, hiszen az örmények rájuk vannak szorulva az azeri fenyegetés miatt, az azeriek pedig náluk költik el az olajból befolyó pénzt a hadseregük fejlesztésére, magyarázta a szakértő.

Így anélkül tudják kontroll alatt tartani a Kaukázust, hogy ténylegesen az irányításuk alá vonnák a területet. A szakértő szerint az örmények sem érdekeltek abban, hogy eszkalálódjon a helyzet, mivel ők csak veszíthetnének a dolgon, hiszen a Hegyi-Karabah régió már így is az ő fennhatóságuk alatt áll.

Zsigmond Benedek úgy véli, hogy az örmény-azeri konfliktuson felül még egy olyan rétege is lehet az eseményeknek, hogy Oroszország szeretné megerősíteni a katonai jelenlétét a területen, és Hegyi-Karabahba is katonákat küldeni, ezért kapóra jön neki a török-azeri fenyegetés. Kérdés, hogy Törökország meddig feszíti a húrt, és a nemzetközi közösség, így az Európai Unió a „súlyos aggodalmak” kifejezésén túl, tesz-e valami konkrétabbat a támadások megfékezéséért. Mindenesetre lehetséges, hogy a mostani események kimenetele nem a harcmezőn fog eldőlni, hanem globális játékosok közötti nyilvános és nem nyilvános egyeztetéseken.

Maradjon velünk!

  • Szabad Európa a mobilján: töltse le ingyenes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

A stabil mobilkapcsolat érdekében a weboldal egyes funkciói az applikációban csak korlátozottan érhetők el.

XS
SM
MD
LG