„A bátyámat gyakorlatra küldték" – mondta egy nő a dél-szibériai Burjátföldről az Ukrajnában az orosz hadseregben szolgáló testvéréről. „Nem egy másik ország elleni háborúra jelentkezett. Ez alapvetően megtévesztés volt. Csak az invázió előestéjén tájékoztatták őket arról, hogy átlépik a határt".
A nő, aki kérte, hogy ne írják le a nevét, mert fél, hogy háborúellenes tevékenységének következményei lesznek, egyike annak az egyre növekvő számú anyának, nővérnek, élettársainak, akik a szegény régiókból, például Burjátföldről és Tuvából (Tiva) származnak, és akik együtt akarnak nyomást gyakorolni az illetékesekre, hogy engedjék haza a szeretteiket.
Amikor a fiam beadta a fellebbezését, mondván, hogy nem akar tovább harcolni, elkezdték fenyegetni. Azt mondták neki, hogy bíróság elé kerül,és nyolc évre börtönbe zárják."
„Belaruszból hívott fel [az Ukrajna elleni februári orosz invázió előestéjén]" – folytatta az asszony. "Arra panaszkodott, hogy kényszerítik őket, éreztem rajta, hogy fél visszautasítani. Nyilvánvalóan nemcsak bírósággal, hanem fizikai bántalmazással is fenyegették".
A nők a biztonságosnak számító Viber üzenetküldő alkalmazáson, zárt csoportokban osztanak meg információkat és jogi tanácsokat arról, hogy Ukrajnában szolgáló rokonaik hogyan kerülhetik el legálisan a további harcokat.
Ügyvédek segítenek felbontani a katonák szerződését
Ajlana, egy katona édesanyja a dél-szibériai Tuva régióból, nevét megváltoztattuk, azt mondja, hogy a fiának hasonló élményei voltak. Egységét januárban gyakorlatra Belaruszba vezényelték, majd február 24-én Ukrajnába küldték azzal a paranccsal, hogy két napon belül foglalják el Kijevet.
Csak március közepén tudott újra beszélni az édesanyjával, amikor az egységét kivonták Ukrajnából, hogy máshová dobják át. A fia elmondta neki, hogy az egységét becsapták és a katonák közül sokan keresik a módját annak, hogyan kerülhetnék el, hogy visszaküldjék őket [harcolni]. Ajlana ügyvédekkel konzultált, de időközben a fiát visszaküldték egy újabb ukrajnai bevetésre.
Ajlana hetekig semmit sem hallott a fiáról – ezt az időszakot élete egyik legrosszabbjaként írta le. Júniusban azonban talált egy ügyvédet, aki elmagyarázta neki, hogy egy szerződéses katona hivatalosan hogyan tagadhatja meg a harci szolgálatot.
„Amikor a fiam beadta a fellebbezését, hogy nem akar többé harcolni, elkezdték fenyegetni" – emlékezett vissza Ajlana. „Azt mondták neki, hogy bíróság elé kerül és nyolc évre börtönt kaphat. Felhívott és azt kérdezte: mama, mit tegyek? De én már beszéltem ügyvédekkel és megmondtam neki, hogy ez csak blöff."
Később, mondta, a fiát és 13 másik katonát, akik ugyanezt a lépést megtették, megszégyenítették az egységük előtt és „árulóknak" bélyegezték őket. Részben Ajlana tanácsainak köszönhetően azonban mind a 14-en ellenálltak a megaláztatásnak és a fenyegetéseknek és szabadon engedték őket. Azóta visszatértek Trkto Tuvába.
Ő lőszer nélkül érkezett a fegyverével – mondta az asszony a Szabad Európának. „A fiam megdöbbenve nézett rá és azt kérdezte: Mit gondolsz, hol vagy? Ez egy háború. Az új fickó pedig csak pislogott és bámult".
A Szabad Burjátföld nevű jogvédő csoport július 11-én közölte, hogy a régióból mintegy 150 katona sikeresen megtagadta a további ukrajnai bevetést és július 9-én hazatért. Mielőtt visszaküldték volna őket, a jelentések szerint a katonákat egy zárt katonai bázison tartották fogva és büntetőjogi felelősségre vonással fenyegették őket. A Szabad Burjátföld vezetője, Alekszandra Garmazhapova a Facebookon közzétett bejegyzésében gratulált a katonáknak, mondván, „megmentettétek a saját életeteket és másokét".
Június végén több mint egy tucat burját katona felesége és anyja videós felhívást intézett Alekszej Csienov burját kormányzóhoz, felszólították, hogy hozza haza a szeretteiket Ukrajnából.
Nem mindenkit engedtek el
Február 24-e óta vesznek részt a különleges műveletben – mondták az asszonyok a videóban. „Lelkileg és fizikailag kimerültek".
Egy magát Vaszilijként említő tuvai aktivista azt állítja, hogy legalább 20 további katonáról tud a régióból, akik megtagadták a további harcokat, de nem engedték hazatérni őket. Ő és felesége aktívan részt vesznek a Viber és az Instagram csoportokban, amelyek megpróbálnak segíteni a katonáknak, hogy felmondják a katonai szerződést.
Az utóbbi időben a nők ezekben a csoportokban arról beszélgetnek, hogyan tagadhatják meg a férfiak a „különleges műveletben" való részvételt – mondta Vaszilij a Szabad Európának, és ő is az ukrajnai háborúra használt orosz hivatalos kifejezéssel él, amelyhez a Kreml ragaszkodik. „Nyilvánvalóan kezdenek tudatára ébredni a háborúban elszenvedett hatalmas veszteségeknek. Korábban... csak információt cseréltek, amikor az egyiket felhívták telefonon".
A tuvai nők is elkezdtek pénzt gyűjteni, hogy élelmiszert és más ellátmányt vásároljanak a csapataiknak, miután információkat kaptak a krónikus hiányról, mondta Vaszilij. Hallott olyan esetekről, amikor a helyi lakosok pénzt gyűjtöttek, hogy rádióadókat és drónokat küldjenek az Ukrajnába vezényelt szeretteiknek.
„Kapcsolatban állunk az 55. motorizált gyalogsági dandárral. Ott 29 ember tagadta meg, hogy ismét Ukrajnába küldjék. Még nem engedték el őket a hadseregből, hanem egy temetkezési különítménybe küldték dolgozni, de a legtöbbjük visszatért Tuvába. Elmondták nekünk, hogy a múlt héten visszaküldött mintegy 100 emberből 10 meghalt, 20 pedig megsebesült."
Aránytalanul sok nem orosz etnikumú katonát vetettek be
Az orosz invázió kezdete óta elemzők és aktivisták megjegyezték, hogy az elszegényedett, etnikailag nem orosz régiók, mint Tuva és Burjátföld, beleértve az észak-kaukázusi régiókat, például Észak-Oszétiát és Dagesztánt, aránytalanul magas egy főre jutó veszteségeket szenvedtek el a háborúban. Bár az orosz hatóságok nem adtak ki átfogó veszteségszámokat, a Szabad Európa 159 katonai halottat regisztrált Burjátföldről. Tuvában több mint 100-at ismertek el hivatalosan.
Adam Lenton amerikai politológus áprilisi elemzése szerint Észak-Oszétia, Burjátia, Tuva, Dagesztán, Ingusföld és Csukotka a 100 000 lakosra jutó katonai halálesetek számát tekintve az első kilenc orosz régió között van.
Az ilyen régiókból származó fiatal férfiak gyakran a katonai szerződéses szolgálatban látják az egyetlen kiutat a szegénységből. Tuva városában az átlagjövedelem havi 10.000-15.000 rubel (170-260 dollár).
Az Ukrajnában több mint négy hónapja tartó háborúban elesett orosz katonák pontos száma továbbra sem ismert.
Az ukrán hatóságok azt állítják, hogy több mint 35.000 orosz katona halt meg, míg az orosz védelmi minisztérium legutóbb márciusban nyilatkozott 1351 katona halálát ismerte el.
Amikor Aljana fiát hazaküldték, egy másik, szintén Tuvából származó katona került a helyére. Ő lőszer nélkül érkezett a fegyverével – mondta az asszony a Szabad Európának. „A fiam megdöbbenve nézett rá és azt kérdezte: 'Mit gondolsz, hol vagy? Ez egy háború. Az új fickó pedig csak pislogott és bámult".
Ajlana elmondta, hogy a fia odaadta az új katonának a sisakját, a golyóálló mellényét és az összes megmaradt lőszerét.
