A szénbányáiról és gyárairól ismert orosz Kuzbászi terület évek óta küzd a szegénységgel, a csökkenő lehetőségekkel és az ipari szennyezés által okozott környezeti pusztítással. Most az ukrajnai háború halottainak és sebesültjeinek növekvő számával is meg kell birkóznia.
Az oroszországi szénbányászati körzet, Kemerovo szívében az emberek a csökkenő bérek, az elavult bányalétesítmények és a krónikus egészségügyi állapotok kemény gazdasági valóságával küzdenek, amelyek a föld alatti és feletti életből származnak.
Sokan, mint például a 71 éves, nyugdíjas szénbányász, Vlagyimir Mirosenko a hetvenes évek aranykorára szeretnek emlékezni, amikor Prokopjevszk az ukrajnai Donbász szénbányászati központjában fekvő Horlivka testvérvárosa volt. Mirosenko felidézi a szovjet hadseregben a nyolcvanas évek elején, az évtizedes afganisztáni invázió során teljesített szolgálatát.
„Másfél hónapig kaptunk alapkiképzést, majd a tarackok kezelésére vezényeltek ki. Nem is mondom el, mi történt ott. Amikor hazajöttem, elkezdtem inni” – mesélte Mirosenko, akinek vezetéknevét kérésére megváltoztattuk.
„Most mi folyik Ukrajnában? Az oligarchák. Egyre jobban megszedik magukat – mondta. – Ugyanaz, mint Afganisztánban. És miért? Mi az értelme? Nem világos.”
„Hallottam, hogy ötvenezer ember tért már vissza Ukrajnából rokkantként – mondta a Szabad Európa Siberia.Realities című műsorának. – Miért mentek oda? A pénzért, többnyire. Ön is megérti, hogy most senki sem fog háborúzni Sztálinért, sem Putyinért.”
Több mint 18 hónappal az ukrajnai invázió kezdete után Oroszország a második világháborút követő legnagyobb európai konfliktus egyre növekvő számú áldozatával küzd. Névtelen amerikai tisztviselők közel 120 ezer halottra és 180 ezer sebesültre teszik az orosz katonai veszteségeket.
Az áldozatok még súlyosabban sújtják Oroszország elszegényedett, távoli, zsugorodó régióit, mint Kemerovo, amelyet széles körben Kuzbász néven ismernek, ahol a gazdasági lehetőségek ritkábbak. Az ukrajnai háborús zsold csábítása és a halottak után járó kompenzáció vonzza a tehetséges fiatal és kevésbé fiatal férfiakat, még jobban megfosztva a régiót a munkásoktól – és apáktól, testvérektől, fiúktól, férjektől.
A Siberia.Realities által összeállított, nem hivatalos összesítés szerint Prokopojevszk, a mintegy 170 ezer lakosú város, legkevesebb 46 férfi lakosát vesztette el Ukrajnában azóta, hogy Oroszország 2022 februárjában megindította teljes körű invázióját.
Sokukat közülük a temető egy speciális részében temették el Viszokijban, a Prokopjevszktől délnyugatra fekvő faluban. Tatyana Jefremova szerint – aki virágot és temetési csokrot árul a temetőben – a frissebb sírok között kettő két rohamrendőré, akik 2022. február 25-én, mindössze három nappal az invázió elindítása után haltak meg.
Azokban a parcellákban, ahol az ukrajnai háború új áldozatait hantolták el, a sírok olyan közel vannak egymáshoz, hogy a koszorúk összefonódnak és összegabalyodnak.
Az itt eltemetett halottak között van a 45 éves Ilja Pirjazev, aki Prokopjevszkben nőtt fel és járt iskolába, majd a kilencvenes években az első csecsen háborúban, majd a 2010-es években Oroszország szíriai beavatkozása során és Líbiában is sorkatonaként szolgált. Lánya, Polina szerint egy hónappal azután, hogy 2022 áprilisában Ukrajnába vezényelték, a déli Zaporizzsjai területen ölték meg.
Polina elmondta, hogy az elmúlt években ő és édesanyja nemigen volt kapcsolatban Pirjazevvel, mivel szülei a kétezres években elváltak.
„Nem is tudtuk, hogy részt vesz a háborúban. Csak akkor tudtuk meg, amikor meghalt” – mesélte.
„Egyedül ment Ukrajnába – mondta Polina. – Sokakkal ellentétben nem volt szüksége pénzre. Ez csak hazafiság volt, az a meggyőződés, hogy az országot meg kell védeni. Soha nem beszélt a háborúról, nem mondta, miért tér vissza hozzá állandóan.”
Pirjazev sírjától nem messze található a 22 éves Andrej Jarcevé, aki 2022. november 22-én halt meg valahol a Luhanszki területen, a Csendes-óceáni Flotta tengerészgyalogosaként.
Jarcev több évig szerződéses önkéntes katonaként szolgált, mielőtt beiratkozott volna a Novoszibirszki Állami Egyetem jogi tanszékére. Tavaly ősszel harmadéves volt, amikor a Kreml részleges mozgósítást rendelt el az ukrajnai csapatok megerősítése érdekében. Egy magát Andrejként megnevező ismerőse szerint Jarcev önként jelentkezett, hogy harcoljon.
„Úgy tűnik, hogy megcsapta a romantikus hadsereg ideája: a bajtárs a bajtársért, és így tovább – mondta Andrej. – Úgy tűnik, fogalma sem volt arról, hogy valójában mi folyik Ukrajnában. Kár ezért a kölyökért; csak néhány hetet töltött a fronton.”
„Nincs sok más lehetőségünk”
A prokopjevszki bányászati és műszaki iskolában, ahol mérnököket és bányamunkásokat képeznek, a tisztviselők 2023. május 5-én emléktáblát helyeztek el halott diplomásaik emlékére. A nevek között volt Jevgenyij Kobzarjevé is, aki egy 37 éves rohamrendőr volt. Az invázió második napján halt meg.
A korábban VKontaktye néven ismert közösségi oldalon valaki közzétett egy fotót a halott öregdiákok emléktáblájáról. „Hamarosan nem lesz elég fal” – írta egy névtelen posztoló.
„Ha megnézzük a halálos áldozatok számát, az egy kicsit hátborzongató – mondta egy másik diplomás a Siberia.Realitiesnek. – De ha hívnak, én is megyek, hová mehetnék? Még nincsenek gyerekeim, bár furcsa módon sokan a gyerekeik miatt mennek harcolni: pénzt keresni lakásra vagy oktatásra. Nincs más lehetőségünk.”
Ott van a 21 éves Ilja Krumin esete, aki sofőrként és szerelőként szolgált egy tankegységnél. A kötelező sorkatonai szolgálat befejezése után a hadseregben maradt. Az árva Krumin körülbelül egy hónappal az invázió kezdete után halt meg.
„Milyen választása volt a hadseregen kívül? – kérdezte egyik barátja, aki Alekszejnek nevezte magát. – Árvaként nincs senki, aki vigyázzon rád, valahogy élned kell. Ez a legkézenfekvőbb megoldás. Igen, az ilyen katonák hasznosak a hadsereg számára: később nem kell kártérítést fizetni a rokonoknak.”
„Úgy hullunk itt, mint a legyek”
Mint sok kuzbászi város, Prokopjevszk is látott jobb napokat. Az emberek rendszeresen panaszkodnak a szolgáltatások állapotára miatt, beleértve a helyi fő kórházat, ahol gyakran nem működnek a berendezések. Az évek óta tartó nehézipari légszennyezés – a szénhamu és más mérgező vegyi anyagok – betakarta a régió nagy részét, és sokaknak krónikus egészségügyi problémákat okozott.
„Úgy hullunk itt, mint a legyek. Néhányan a bányákban, néhányan a háborúban – mondta Vitalij Szmorogyin, egy 55 éves nyugdíjas bányász, aki egész életében itt élt, és most biztonsági őrként dolgozik az önkormányzatnál. – A többieket a környezeti károk sújtják. Minden második embernek rákja van.”
A városi tisztviselők közben inkább verik nagy dobra Prokopjevszk és az Ukrajnában nagyrészt orosz ellenőrzés alatt álló Horlivka testvérvárosi kapcsolatát, mint a háborúban meghalt vagy megsebesült helyiek pontos számát.
Az elterjedt korrupció által sújtott helyiek cinikusan úgy tekintenek a testvérvárosi kapcsolatra, hogy az csak egy újabb módja lesz az önkormányzati pénzek ellopásának.
Vil Ravilov, aki fotósként dolgozik, Mariupol, az ukrajnai Azovi-tenger kikötőjének példáját hozta fel, amely szinte teljesen megsemmisült az orosz ostrom során. Az orosz tisztviselők most sietve építettnek új lakóházakat és más építményeket a városban, de elég sok hír érkezik silány minőségű épületekről.
Ravilov párhuzamot von azzal, ami a 2014-es szocsi olimpia idején történt, amikor az eseményre épített nyilvános infrastruktúra egy részét rossz minőségű épületek rontották.
„Ami Ukrajnában történik, az hatalmas tragédia, mi mást mondhatnék? – mondta. – Kétlem, hogy a Mariupolban vagy bármely más, orosz ellenőrzés alatt álló területen épülő házak kiváló minőségben készülnek. Valószínűleg mindent elloptak, ez az infrastruktúra ugyanarra a sorsra jut, mint az olimpia utáni épületek, amikor az esőzések elmosták az aszfaltutakat.”
„Minden csak a látszat kedvéért történik” – mondta.