A fenti fotó 1909-ben készült a szibériai Krasznojarszkban, ahol farkasok húztak egy szekeret. A jelenetet Ludwig Wonago (1872-1935) fényképész örökítette meg kamerájával.
A fényképész munkáinak többsége csaknem teljesen a feledésbe merült a Krasznojarszki Helytörténeti Múzeum archívumában, ahol több mint 80 évig csak a por lepte el a képeket. Most azonban megjelent egy könyv, ami Wonago munkásságát hivatott bemutatni, Photographer On The Road/ Fényképész az úton címmel, és abban megtaláljuk 90 darab, 1905 és 1933 között készült fényképét.
Wonago megörökítette kamerájával az 1905-ös forradalmat, pusztító jégsodrást a Jenyiszej folyón, tűzvészt és a krasznojarszki városi életet.
Üveglemezre fotózott. Fényképei minőségére jellemző, hogy még olyan részleteket is meg lehet figyelni, mint például a gyalogosok ruházata.
Az alábbi kép Mihail Csalnikov vasutas dolgozó temetésén készült Krasznojarszkban. A menet egy hosszú fahídon haladt át a Kacha folyó felett, és az emberek a koszorúk mellett forradalmi szövegeket tartalmazó transzparenseket vittek a kezükben. Wonago egyik legelső fotója volt ez itt.
Csalnikovot egy rendőr lőtte le, miközben egy munkástüntetést akartak feloszlatni. A temetése, amelyen tízezren vettek részt, maga is egy újabb tüntetésbe fordult át a hatóságok ellen. Wonago több szögből is fotózta a szertartást, a résztvevőket és a szónokokat.
Harminc évvel később, Wonago képe alapján a krasznojarszki művész, Dmitrij Karatanov megfestette Csalnikov temetését.
Egy másik fotón Pjotr Sarlin sámán látható sámándobbal a kezében. A sámán egy néprajzi estre érkezett a krasznojarszki Puskin színházba 1910 áprilisán.
A sámánizmus akkoriban divatos téma volt, a sámánok sokat turnéztak, mindenhol teltház fogadta őket. A színpadon Sarlin sámánrituálét mutatott be, míg az előcsarnokban egy igazi sámánsátort állítottak ki.
1913-ban a helyi kormányzót, Jakov Bologovszkijt Vologdába helyezték át. A lenti képen Bologovszkij (középen) búcsúzkodik a helyi tornacsapattól, amit ő alapított.
Nehéz eldönteni, hogy milyen politikai meggyőződése volt Wonagonak, mert a munkások tüntetéseiről ugyanolyan lelkesedéssel számolt be, mint a rendszer híveinek megmozdulásairól. Valószínűleg szeretett volna mindent lencsevégre kapni, ami a város történetének életében fontos eseménynek tűnt.
Wonago bátyja, Reinhold elöljáróként szolgált, de a forradalmárokkal szimpatizált, ezért maga a belügyminiszter, Pjotr Sztolipin akarta őt kirúgatni.
Reinhold egy időre Vlagyivosztokba költözött, majd az 1920-as években visszatért családja szülőföldjére, Lengyelországba.
"A könyv összeállítása alatt rengeteg felfedezést tettünk. Találtunk egy negatívot, amelyen egy olyan Napóleon szobor látható, ami már nem létezik. Eltűnt, de hogy hova, azt senki nem tudja. Van egy fotó, amelyen egy rakás farkas húz egy szekeret a város központjában. Természetesen nem ez volt a bevett városi közlekedési forma itt sem akkoriban, de találtunk egy újságcikket a Krasznojarecben 1909-ből, amiben egy őrült emberről írtak, aki farkasokat kínoz" - mondta Ilja Kuklinszkij, a Wonago munkásságáról szóló könyv szerzője és a szerkesztő, Alekszander Ulvert a Szabad Európa orosz szerkesztőségének.
"Azt is megtudtuk, hogy ő volt a város első sport fotóriportere. Az albumban lehet látni egy 1913-as focimeccsen készült negatívjait. Akkoriban rendkívül nehéz volt ez a műfaj, hogy lefotózz valakiket, akik állandó mozgásban vannak. Ehhez gyors záridejű kamera, fényérzékeny lemez, no meg napos idő kellett."
Erdész és fényképész
Wonago 1872-ben született Tomszkban. Az édesapja egy erdészetben dolgozott a mai Litvánia területén, amíg 1864-ben száműzték "káros nézetek terjesztéséért." Ez azután történt, hogy az oroszok leverték Litvániában és Lengyelországban az 1863-64-es tüntetést.
1902-ben Wonago erdész lett és Jenyiszej térségébe nevezték ki, Krasznojarszkba költözött. Reinhold is már itt élt. Ludwig Wonagot fényképészként először a Krasznojarszki Stolby Természetvédelmi Terület dokumentálásáért említik meg 1901-1902 között. Wonago a sziklákat és a sziklamászás különböző technikáit is megörökítette.
A képeiből krasznojarszki képeslapokat készített 1908-ban, amiket még halála után is használtak - általában a neve feltüntetése nélkül.
Élete vége felé otthagyta az erdészetet és fényképész lett előbb a Shira-, majd az Ucsum-tónál. 1931-ben a mai Jenyiszej Helytörténeti Múzeumban kezdett el dolgozni, és a múzeumnak adta el több mint 400 üveglemezes negatívjait. 1935-ben, 63 évesen szklerózis multiplexben halt meg.
Az album szerkesztői már dolgoznak a következő Wonago-köteten, hiszen még több száz negatív vár arra, hogy előhívják azokat.