„Júniusban elbocsátották a kollégáim hetven százalékát” – mondta Szergej, egy asztalos a szibériai Tomszk városából. A cég március óta szenved, miután fő megrendelője, a svéd IKEA kivonult Oroszországból Moszkva február 24-i ukrajnai inváziója nyomán.
„Hogy őszinte legyek, egy hónapig nem kerestem más munkát – mondta Szergej. – Sokkos állapotban voltam. Már amúgy is depressziós voltam mindattól, ami történt, és ráadásul még el is bocsátottak.”
Ez idő alatt Szergej családja kevés megtakarított pénztét élte fel. Közben fuvarokat vállalt az autójával, majd biztonsági őrként helyezkedett el egy szupermarketben.
Mint sokan azok közül, akikkel a Szabad Európa beszélt, Szergej is kérte, hogy ne közöljük a vezetéknevét, mert fél, hogy a Vlagyimir Putyin elnök kormánya által a másként gondolkodókkal szemben egyre fokozódó kemény fellépés közepette őt is megtorlás érheti. Az övéhez hasonló történetek azonban gyakoriak, mivel egyre több hétköznapi ember élete zökken ki a Moszkva Ukrajna elleni háborúja nyomán az országot sújtó példátlan nyugati szankciók miatt.
Az államilag finanszírozott VTsIOM közvélemény-kutató cég múlt havi felmérése szerint a megkérdezettek 21 százaléka mondta, hogy a februári invázió óta csökkentek a megtakarításai, 34 százaléknak az invázió és az általa Oroszországban okozott változások előtt sem volt megtakarítása.
Mintegy 39 százalék azt mondta, hogy nem változtak a megtakarításai, míg öt százalékuknak sikerült növelnie.
Nehéz ellenőrizni az ilyen számokat Oroszországban, ahol a közvélemény-kutatások és a szociológiai vizsgálatok lehetőségei korlátozottak. A Raiffeisen Bank február elején végzett online felmérése szerint a válaszadók hetven százaléka jelezte, hogy nincs félretett pénze.
„Nem takarítunk meg semmit”
Augusztusban az orosz kormány 4,2 százalékos gazdasági visszaesést jósolt 2022-re, Makszim Rezsetnyikov gazdasági miniszter pedig szeptember 6-án azt mondta, hogy ez az arány 2,9 százalék lehet. Vlagyiszlav Inozemcev független közgazdász azonban azt írta, hogy részben a Putyin mozgósítási parancsa okozta zavarok miatt az év végére legalább tízszázalékos lesz a visszaesés.
Michael Alexeev, az amerikai Indiana Egyetem közgazdásza szerint az átlagoroszok számára a zsugorodás valódi mértékét valószínűleg részben elfedik az ukrajnai háborúhoz szükséges fegyverkezési és egyéb felszerelések miatti kiadásnövelések.
„Ez azt jelenti, hogy még kevesebb termelést fordítanak az átlagfogyasztók igényeinek kielégítésére – mondta. – Ha ezt is figyelembe vesszük, még aggasztóbbnak tűnik a helyzet.”
A VTsIOM megtakarításokkal kapcsolatos megállapításairól kérdezve Alexeev elmondta, hogy a legaggasztóbb az, hogy a hatvan év feletti válaszadók 44 százaléka semmilyen megtakarításról nem számolt be.
„Figyelembe véve, hogy Oroszországban milyen alacsonyak a nyugdíjak, ez még aggasztóbb, mint a megtakarítások általános csökkenése” – mondta.
Irina a dél-szibériai Altaj Köztársaságban, Csemal településen dolgozik ápolónőként egy klinikán, havi 25.000 rubeles (négyszáz dolláros) fizetéssel. A zord, de lélegzetelállítóan szép hegyvidék az ország egyik legszegényebb régiója.
„Spórolni? Viccel? Nem is emlékszem, mikor hallottam utoljára ezt a szót – kérdezett vissza. – Mi semmit sem takarítunk meg. Épp ellenkezőleg, kölcsönkérünk és adósságban élünk. Most körülbelül kilencezer rubellel (150 dollárral) tartozom.”
Csak két lehetőséget lát arra, hogy javítson a sorsán: „Vagy dolgozhatok a Covid-kórházban, vagy munkát vállalhatok Ukrajnában.”
„De két gyermekem és egy apám van, akire vigyáznom kell – mondta. – Remélem, hogy a dolgok nem fordulnak rosszabbra.”
Az eredetileg a kelet-szibériai Irkutszk városából származó webszerkesztő, Dmitrij néhány éve költözött Moszkvába. Május végén egy csoportchatben tudta meg, hogy más munkatársaival együtt elbocsátották. A főnöke azt mondta, hogy a cég külföldi ügyfelei visszaléptek minden projektjüktől, mondván, hogy az oroszországi üzlet „mérgezővé” vált.
„Később megtudtam, hogy leállította az összes orosz nyelvű projektet, és teljes egészében a nyugati piacokon dolgozik – mondta Dmitrij a Szabad Európa szibériai szerkesztőségének. – Ekkorra már elhagyta Oroszországot.”
Dmitrij több mint három hónapig a számláján lévő kétszázezer rubelből (3300 dollárból) élt.
„Most egy állami ügynökségnél dolgozom – mondta –, egy három hónapos projekten. De mi lesz ezután? Lesz-e munka november után? Nem tudom.”
Dmitrij elmondta, hogy jelenleg jobban aggasztja a katonai mozgósítás.
„Elkapják az embereket a szállásokon és a metróban – mondta. – Én már nem használom a tömegközlekedést, és házhoz rendelem az élelmiszert.”
Mielőtt Putyin szeptemberben bejelentette volna a katonai mozgósítást, a 27 éves Alekszandr a krasznojarszki területen található Acsinszk városában egy vegyi üzemben dolgozott. Hogy elkerülje a behívót, felmondott, és a régió nevét adó fővárosba költözött, ahol most sofőrként keresi a kenyerét.
„Nem akarok háborúba menni – mondta. – Nincs ott semmi dolgom. Ezért élek egyelőre egy nagyvárosban.”
Azt mondja, megtakarításai nagy részét arra fordította, hogy kifizesse a jelzáloghitelét Acsinszkban, mielőtt elment. Körülbelül 150.000 rubelt (2500 dollárt) vitt magával.
„Semmi jó nincs a láthatáron”
A fogyasztói árak inflációja a februári invázió óta probléma Oroszországban, mondta Maxim Ananyev közgazdász, az ausztráliai Melbourne-i Alkalmazott Gazdasági és Társadalomkutató Intézet kutatója.
„A kormányzati statisztikai hivatal Rosstat-adatai szerint január óta a cukor ára harminc százalékkal, a margariné 42 százalékkal, a marhahúsé pedig 15 százalékkal emelkedett” – mondta.
„Ezek nem luxuscikkek. Ezek olyan dolgok, amelyeket az emberek többé-kevésbé mindennap megvesznek. Ráadásul márciusban fogyasztói pániknak lehettünk tanúi, amikor az emberek rohantak konzervet vásárolni, és így tovább. Az emberek akkor felhasználták a megtakarításaikat, és azóta sem tudták pótolni.”
Ananyev szerint a VTsIOM felmérése óta három fontos fejlemény történt, amelyek hatásait még nem lehet érezni: a mozgósítás, az Európába vezető Északi Áramlat földgázvezetékeket megbénító robbanások, valamint az, hogy az Európai Unió új szankciócsomagot fogadott el, amelynek célja az orosz olaj és gáz árának leszorítása.
Szerinte nehéz megjósolni az ilyen példátlan fejlemények hatását, de az biztosnak tűnik, hogy kevesebb pénz lesz.
„Olyan közgazdászok, mint Szergej Gurijev és Oleg Itskhoki azt mondják, hogy most minden új dollár a háború finanszírozására megy el – mondta Ananyev. – Egyetértek velük, de még ha a kormány minden beérkező dollár egy részét a gazdaság támogatására fordítja is, is érezhetően kevesebb pénz marad.”
„Nagyon nehéz megjósolni, mi fog történni a jövőben, de összességében elmondhatjuk, hogy semmi jó nincs a láthatáron” – zárta a beszélgetést.
