2021 decemberének vége volt, amikor Igor Ivkin 19 éves szerződéses katona az északnyugat-oroszországi Pszkov városából az ukrán határra került a Vlagyimir Putyin orosz elnök által elrendelt masszív haderő-telepítés részeként.
Miután azonban több mint egy hónapot töltött az egységével a határ mentén téli körülmények között, Ivkin február 7-én jó hírt kapott: 23 éves felesége, Julija Ivkina életet adott kislányuknak, Kszényijának.
Ahogy Julija a Szabad Európa északorosz szerkesztősége műsorának elmondta, Ivkin négy nap szabadságot kapott a frontról, hogy találkozhasson a lányával. Ezután visszatért a határra, és Oroszország február 24-i ukrajnai inváziójában harcba indult, amíg március 8-án meg nem ölték.
„A boldogság négy napig tartott – mondta Julija. – Csodálatos apa lett volna. Éjszakánként engedett pihenni, álomba ringatta a babát, és pelenkát cserélt. Engem a királynőjének nevezett, a lányunkat pedig a hercegnőjének.”
Ivkint március 30-án temették el a Pszkovtól nem messze fekvő Voroncovo faluban. Ő is egyike lett annak a több ezer orosz katonának, akik Ukrajnában estek el, és Julija egyike lett annak a sok fiatal oroszországi háborús özvegynek, akiknek gyászolniuk kell és meg kell küzdeniük egy olyan konfliktus utóhatásaival, amelynek utórezgései csak most válnak érezhetővé az országon belül.
„Amikor legutoljára felhívott, arról beszélt, hogy milyen félelmetes ott, milyen félelmetes, amikor a katonatársai meghalnak (…) Nem tudom pontosan, hányan haltak meg. Állandóan tűz alatt voltak” – mondta Julija.
„Még nem járt korábban semmilyen forró ponton, ezért természetesen félt, de ezt nem akarta elmondani nekem. Azt mondta, hogy mindent megtesz a túlélésért. A legfontosabb, hogy hazatérjen.”
Katonaélet
Julija szerint Ivkin vonzódott a katonaélethez, és azért jelentkezett hivatásos, szerződéses katonának, mert hitt a haza szolgálatában, és azt mondta, hogy „ha nem szolgáltál, nem vagy férfi”.
Fiatal családjára való tekintettel a katonaság által papíron kínált stabilitás és előnyök is vonzották. Azt tervezte, hogy pénzt takarít meg, és saját tulajdont szerez. Ivkin nem katonacsaládból származott, bátyjával és két nővérével együtt segített eltartani özvegy édesanyját, aki egy közeli faluban élt, és egy helyi gyárban vállalt műszakokat.
Felesége szerint azonban hamar kiábrándult a katonaságból, különösen azután, hogy a Szentpétervárhoz közeli Lugában állomásozó 25. dandárhoz küldték.
„Igornak nem nagyon tetszett. A felszerelés hibás és régi volt – mondta Julija. – Senki sem készítette fel őket a háborúra.”
Mivel frusztrált volt a fegyelem hiánya miatt, amit ő fegyelmezetlenségnek nevezett, hamarosan arról kezdett beszélni, hogy elhagyja a hadsereget, és tervezgetni kezdte, mikor jár le a szerződése és hogyan tudna újra civil életet élni.
„Csak hétvégeken láttuk egymást, amikor hazajött Pszkovba – mondta Julija. – De amikor hazajött, mindig sokat káromkodott, és azt mondta, mennyire belefáradt az ottani dolgokba.”
Egyre több panasza volt – attól kezdve, hogy nem kapott elég ételt az étkezdében egészen addig, hogy a laktanyában részeg vagy betépett katonákkal kellett foglalkoznia.
„Bosszantotta a hadsereg szokásos hanyagsága. Azt mondta, hogy az egységben mindenki szeret inni, és hogy sok srác drogozik, a szert pedig egyáltalán nem volt nehéz beszerezni – tette hozzá Julija. – Azt mondta, hogy az összes gyakorlat lényegében lövészárkok ásásáról és vécék építéséről szól.”
Egy súlyosbodó háború
Az ukrajnai harcok továbbra sem mutatnak olyan jeleket, hogy csitulnának, sőt megindult az orosz hadsereg új offenzívája Kelet-Ukrajnában. Ukrán és nyugati tisztviselők figyelmeztetése szerint ez lehet a közel két hónapja tartó háború eddigi legintenzívebb szakasza.
A konfliktus pontos áldozatainak száma nehezen határozható meg. Az ukrán védelmi minisztérium azt állítja, hogy több mint húszezer orosz katonát öltek meg, míg az orosz nyilatkozatok szűkszavúak, a hivatalosan elismert veszteség jóval alacsonyabb lehet a valóságos számoknál. A kormány szerint eddig 1351 katona halt meg a harcokban.
A NATO becslései szerint viszont Oroszország hétezer–tizenötezer katonát veszített.
Az orosz tisztviselők közvetve elismerték az Ukrajnában elszenvedett jelentős veszteségeket is: az ország Szövetségi Biztonsági Szolgálata (FSZB) nemrég arra kérte a kormányt, hogy növelje a katonák temetésére és a sírkövekre szánt költségvetést.
Fiatal özvegyként, egy két hónapos gyermekkel Julija is jogosult lesz özvegyi nyugdíjra, bár azt mondja, hogy nem sokra számít.
„Lesznek kifizetések, de nem lesz sok – mondta. – Jobb lenne, ha visszakaphatnám a férjemet. Nem lenne szükségem pénzre.”
