Őszintén vállalta hitét és véleményét a Papifrankóban, megjegyezte például az úgynevezett gyermekvédelmi népszavazás kapcsán, hogy nem biztos, hogy az LMBTQ-lobbi a legégetőbb vagy legvalóságosabb probléma ma a gyerekvédelem szempontjából.

Őszintén beszélt arról is, önismereti útra lépett, pszichoterápiára jár.
Tette mindezt úgy, hogy egyre több támadás érte őszinteségéért, elsősorban a kormánymédia részéről, közben egyre inkább úgy érezte, felőrli ez az egész. Három év után, 30ezer feliratkozóval végül úgy döntött, abbahagyja a Papifrankót. De nem ez volt az egyetlen oka, mint ahogy annak sem, hogy a papi életpályája is úgy érzi, krízisben van, aminek még az is lehet a vége (vagy a közepe), hogy egy év szünetet tart majd hivatásában.

Fontos neki a szabad sajtó, szerinte izgalmas igazi kérdéseket és azokra adott igazi válaszokat olvasni, hallani. Végül szerinte meg kellene tanulni újra tisztelni és meghallgatni a másikat, hogy ne bomoljanak fel családi kapcsolatok a politika miatt, de ez ma Magyarországon sci-finek tűnik számára.